Az 1799-ben Londonban kiadott rovás ábécé forrása több betűt tartalmazott. Miért csonkították meg az ábécét?
Manuel Typographique – tipográfiai kézikönyv
Az 1766-ban, Párizsban kiadott tipográfiai kézikönyv a bizonyíték arra, hogy létezhettek nyomdai felhasználásra előkészített rovásbetűk, különben miért is szerepelnének egy nyomdai kézikönyvben?
A 306 oldalas kézikönyvben különféle betűtípussal, méretben szedett minta szövegeket mutat be az első fejezetben. A következő fejezetben latin betűket, számokat, egyéb nyomdai jeleket, léniákat, sormintákat találhatunk, ez utóbbiból 377-et. Matematikai, geometriai valamint csillagászati és zodiákus szimbólumok is helyet kaptak.
Ezután különböző nyelvi szövegminták (pl. flamand, ír, héber, kopt) kerülnek sorra, majd a zenei szimbólumok, hangjegyek.
A 6. fejezetben találjuk a modern és ősi ábécéket (101-et). 29. ábécéként a germán rúnákat, majd 41.-ként a Hunok ábécéjét közlik. Összefüggő írásmutatvány sajnos nem tartozik ehhez az ábécéhez.
Fournier tipográfiai könyvében szereplő hun (székely-magyar) rovás ábécé
A tipográfiai kézikönyv ehhez az ábécéhez az alábbi ismeretet adja át az olvasónak:
Hunok. Ábécé az ősi hunok között. Leszármazottaik ma Sicules (Székelyek) nevet viselik, és Erdély egy részén élnek.
Azért fontos ez a szakmai kiadvány, mert egyértelműen a hunokhoz köti a székelyeket és írásukat.
Pantographia – a világ összes ismert ábécéjével
Edmund Fry 1799-ben kiadott könyvében szereplő rovás ábécéjét a fentiekben ismertetett kiadványból vette, azonban sajnálatosan csonkított rajta, így most csupán arra fordítottuk a figyelmet, hogy mely rovásbetűket hagyták ki.
A forrásként szolgáló műben még 35 rovásbetű szerepelt, ebből csak 22-őt használt fel Edmund Fry. Más forrást nem ismert, magyarul nem tudhatott. Mégis, mi alapján válogatott? Egyáltalán, miért mazsolázott a betűkből, ha egyszer ott van a teljes ábécé? Korrektül jelzi is a forrást, ezért lehetünk biztosak a következtetésben.
A fenti összehasonlító ábrából látszik, hogy a latin ábécét követve csak egy-egy rovásbetűt vett át Edmund Fry, feltehetően azért, mert variánsnak tekinthette a kimaradt 13 betűt (szürkével jelölve): c, e, g, k, l, n, o, s, t, z.
Egyik szemünk sír tehát, mert csak az alap latin ábécét követte a szerző, a másik szemünk nevet, mert legalább bekerült a világ írásai közé a székely-magyar (akkoriban hunnak nevezett) írásrendszer a Londonban kiadott katalógusban.
Ez az írástörténeti malőr ismétlődőtt meg 2010-es években, amikor Michael Everson nem volt képes a mai magyar nyelvben használt latin ábécének megfelelő teljes rovás ábécét bevenni az UNICODE szabványba.
A tanulság az, hogy székely-magyar rovás ügyben nem számíthatunk a nyugatiakra, ha nem beszélik a nyelvűnket, nem ismerik sem a latinbetűs, sem a rovásbetűs írásunkat.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
