Egyre több alkalommal találkozunk nemzeti írásunk említésével egy-egy vers sorai közt. Újabb példára lelt irodalomkedvelő Olvasónk.
Rovásírással
nem írok többé a szerelmeimről
kinyílott szirmú szép rovás-virágok
illatát viszem és amit itt hagyok
gyorsan elillan egy szív-pergamenről
versbe rajzolt indás leveleimmel
bajlódni nem kell így már senkinek
nem karcolok porba csillagot minek
jelét az égbolt úgysem ismerné fel
nem szédülök mélybe sziklaperemről
nem olvasok jövőt a tenyeremből
csak egy madár csipeget fénymagot
riadtan röppen el nem ezt kereste
nap felé száll pedig közel az este
s szerelmeimtől gyúlnak csillagok
az égre szökve lázrózsák égnek ott
felhőpárnákon alszik minden titok
s lélegzik újra minden létező
parányi fény táncol álomarcokon
ében sötétben egy utolsó ikon
hajnal-tájban álmosan felébredő
pillanatok a szférák zen-éjében
lengő akkordokat sodornak s fájó
hófehér csendekből inhaláló
gyopárok nyílnak egy meredélyen
mielőtt a szerelemtől búcsúzok
a kék égre még szívem ráterítem
rovásírással vésem rá a jelem
s szemedből mellé csillagot lopok
(Poet.blog – eredeti cikk)
Keressük az irodalmi nyomokat
Bár a rovásról szóló, a rovás megemlítő irodalmi alkotások száma örvendetesen gyarapodik, bizonyára az ilyen művek többségéről még nem tud a rováskedvelő közönség. Legyen akár versforma, próza vagy regény, nemzeti írásunkkal való kapcsolat értékes igazolása a magyar műveltség és a székely-magyar rovás történeti összefüggéseinek és kölcsönhatásának.
(Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek: