A romániai diktatúrában élt egyszer egy székely, aki rovásos levéllel üdvözölte Ceauşescut születésnapján.
Rovásírásos üdvözlet Ceauşescunak
Egy 88 éves, süket és félig lebénult öregember, akivel már a szeku sem tudja, mihez kezdjen – tragikomikus retrospektív egy helytörténész ’89 előtti mindennapjaiból a titkosszolgálati dossziéja alapján. Interjú László Márton történésszel.
Transindex: – Mennyire volt tudatos, hogy a dossziéügyekkel kapcsolatban gyakran alkalmazott, a tragikumot kiemelő megközelítés helyett inkább tragikomikusabb tónust választottál? Maga a történet kínálta ezt a megközelítést?
László Márton: – Egyrészt Máthé János színes, karakán egyéniségéből adódóan alakult így. Nagyon jellemzően illusztrálja az ő és a hatalom viszonyát például az az üdvözlőlevél, amit rovásírással írt Ceauşescu ötvenedik születésnapjára. El is küldte, de természetesen fennakadt a cenzúrán.
Három hét múlva a megyei pártszervezet kérdőre vonta, hogy mit kért abban a levélben – nem merték továbbengedni, mert nem tudták, mi áll benne. Ő elmondta, nem kért semmit, egyszerűen további, jó egészségben eltöltendő, hosszú éveket kíván Ceauşescu elvtársnak.
Úgy tűnik, a levél meg is érkezett végül a címzetthez, mert Ceauşescu pártirodájából visszaérkezett egy köszönőlevél. Lehetséges, hogy erre a mozzanatra hivatkozva tudta évekkel később meggyőzni a Securitatét, hogy ne kobozzák el az írógépét.
Máthé János többek között a hun-székely eredet elméletének népszerűsítésével a székely népet igyekezett “öntudatra nevelni”. Munkáinak milyen tudományos értéke van?
– Három nagyobb munkáját sikerült eddig beazonosítani, az első Magyarhermány kronológiája, amely az 1944-1964 közötti időszakot foglalja magában. Megírásában Máthét az motiválta, hogy az őt mint nagygazdát ért hátrányos megkülönböztetéseket, a kizsákmányolást, a hatalom és a faluközösség közötti harcot megörökítse.
Későbbi munkáiban – a monográfiában, illetve a székelység történetével foglalkozó írásában – érezhetően a magyarság/székelység öntudatának erősítése a cél. Úgy vélte, a diktatúra körülményei között beolvadás fenyegeti a székelységet, a magyarságot, és ő azon keresztül látott lehetőséget a maga szintjén ez ellen valamit tenni, ha a székely öntudatot erősíti a hun eredet hangsúlyozásával.
De még ennél hangsúlyosabb identitáserősítő elem volt Gábor Áron és a 48-as szabadságharc, ezt állítja folyamatosan példaképül. Egyébként nyelvészeti szempontból is „megőrző” volt, hadakozott az idegen szavak ellen, a nyelv tisztaságának megőrzését állította feladatként az olvasói elé.
Magyarhermány kronológiája, egy egyedi és rendkívül értékes munka, nem ismert hozzá hasonló: a kommunizmus mindennapjai, adatokkal, számokkal, idézetekkel, és egy kulákká minősített ember személyes reflexióival.
A falu monográfiája a maga műfajában kitűnő. Az 1848-as szabadságharc székelyföldi történetét bemutató, több száz oldalas műve pedig olvasmányos kézirat, bár lehetséges, hogy a tényanyagát az elmúlt évtizedek kutatásai részben felülírták. És értékes az összegyűjtött iratanyaga: a földvári fogolytáborban elhuny többszáz magyar neve, a kommunizmus idejéből származó viccek, vagy akár századeleji diákcsínyek leírása …
Mit jelez az a tény, hogy ekkora apparátust ráállítanak egy – idézem – “88 éves és süket” emberre?
– Ennek van egy ideologikus olvasata: abban az időben egyre erősödött a romló gazdasági helyzet miatt az elégedetlenség, Ceauşescu pedig a nacionalizmus felszításával próbálta levezetni az indulatokat. Ebbe a folyamatba illeszkedik, hogy azokat, akik olyan kényes témákkal foglalkoztak, mint például az Erdélyben lakó népek eredete, fokozottabban kezdték figyelni. Súlyosabban esett a latba, ha magyarországi vagy más külföldi látogatói voltak, illetve ha kapcsolatokat tartottak fenn ilyenekkel.
De van egy másik olvasata is: szerintem Máthé esetében egyszerűen egy hatalmas, bürokratikus apparátus önigazoló munkájáról van szó. Nyilvánvaló lehetett bármely elemzőtiszt számára, hogy egy 88 éves, félig lebénult ember nem jelent állambiztonsági veszélyt. Mégis tovább teszik rá az informátorokat, gyártják róla a jelentéseket, fordítják a leveleit. Miért? Mert ezért kapták a nagy fizetést, és termelniük kellett. Ennyi. Egy nagy szappanbuborék.
(…)
(Transindex.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
