Az 1945-ben betiltott Magyar Könyv II-ben szereplő kiáltvány jelzi – a rovásnak kiemelt szerepet kell szánni a magyar műveltségben. Máté-Törék Gyula, a magyar királyi honvéd vezérkar főnökének írása a rovásról.
Máté-Törék Gyula
A Magyar Könyv II-ben megjelent írást a magyar királyi honvéd vezérkari főnőke (korábban testőrparancsnok) írta. Az alábbi kép mindent elmond, milyen körökben mozgott. További betiltott könyvei:
- Máté Törék Gyula: Ébredj magyar! Bp. Bethania.
- Máté Törék Gyula: A múlt és az új világháború és katonai életformák. ’43.
- Máté-Törék Gyula: Déli végeink visszafoglalása. Bp. 1941. Bet.
László Fülöp alkalmi műtermében Magyarországon, 1927 októberében.
A művész látogatása során két portrét festett Horthy Miklósról, megörökítette a kormányzó feleségét, Bethlen István miniszterelnököt és hitvesét,
valamint Máté-Törék Gyula testőrparancsnokot. (forrás)
A rovásirás feltámadása!
Írta: Máté-Törék Gyula (1942)
Napjainkban, mind többen és többen foglalkoznak az ősmagyar írással a rovással. Nemzetünk mind erősebb, célravezetőbb öntudatosodásának eléggé fel nem becsülhető, örvendetes jele ez is. De ez még nem elég a magyar faji és nemzeti öntudat előretörése úján! A rovásírós gyakorlati életrekeltésével, megujhodásával, újjászületésével, feltámasztásával is szélesölelésűen, mondhatnám: mindent felölelően foglalkoznunk kell! Csak akkor lehetünk igazán nagyok, ha a magyarságunk elé nagy célokat tűzünk ki és ezeket, minden akadályon át, vasakarattal és következetességgel győzelemre is tudjuk vinni!
A nagy célok, a nagy akarások, a szent akaratok és a hatalmas győzelmek nemzetévé kell magasztosodnunk és vaskosodnunk!
A németek érdekes gót betűs felirataikkal, az oroszok, bulgárok, szerbek, ó-szláv, cyrill betűikkel, a kínaiak és japánok az ő egészen különleges képes írásukkal élnek, büszkélkednek s már pusztán a műveltség ezzel az egyetlen megnyilatkozásával is hazájuk minden más országtól elütő, sajátos, egyéni nemzeti arcot ölt. Az idegen ember,az első lépésétől az utolsóig érzi, látja, hogy Németországban, az Orosz birodalomban, Kínában jár és nem más helyt! Vakító világossággal, lépésről-lépésre, szembetűnően látnia kell, hogy ennek, meg annak az országnak, alapvetően saját műveltsége van!
Minden nemzet legnagyobb értékmérője, a nagy világban,őseredeti nemzeti műveltsége! Ez a nemzet aranyértéke! Milyen buzgó vallási rajongással és kiirthatatlan faji büszkeséggel ápolja a zsidóság héber írását! A szó szoros értelmében szent írásként tiszteli! Fajisága örök életet adó őserejének tartja! A világ minden országában levő zsidó elemi iskolában taníttatják is! Ki mondaná, hogy a maguk szempontjából nincs igazuk? Már a zsidó gyerek kezébe nyomják a héber betűs, zsidó Szent Könyvüket! Nincs a föld kerekségen egyetlen legeldugottabb falusi zsinagógájuk, melyen kívül, a legfőbb helyen, a főbejáró fölött ne héber írásuk égne és templomuk belsejében is, ne héber betűk és csakis – kizárólag héber betűk kiáltanák, fanatizálnák lelkükbe: szét lehetünk szórva szerte az egész nagy világon, de zsidók vagyunk, zsidók maradunk további évezredekig, örökkéig!… Mélyedjünk el ennek a megrázóan, nagy faji tanulságában és merítsünk belőle! Hasonlítsuk össze a mi felszínes, felületes, mindent utánzó, csak az önönmagáét nem becsülő magatartásunkat, az ő ötezer év által is kigyilkolhatatlan, faji önbecsülésükkel! Mi minden lehető ős lehetetlen idegen műveltség átjáróházává szóródtunk szét saját hazánkban, mintha nem volna ősi eredetű, roppant régi, tulajdon faji művelődésünk!
Szörnyű, hogy faji önbecsülésünk öntudata, ez a legfőbb fenntartókincse életünknek, mennyire hiányos, mennyire szégyenlősen félénken pislákol bennünk! Történelmi magyar hitfelekezeteink papnevelő főiskoláiban és világi magyar nemzeti egyetemeinken még máig is tanítja a magyar szellem vezérkara a héber nyelvet és írást! Magyar gyermekeink még ma is foglalkoznak az ó-görög írással a gimnáziumokban!
Kimondhatatlanul különös és továbbra tűrhetetlen, hogy csak az ősmagyar rovásunk tegyen száműzve iskolánkban, a magyar szellem, a magyar lélek és a magyar nemzeti öntudat elől!
Régi műveltségünk előkelő származása felmutatásán leghatásosabb kisugárzású módja: rovásírásunk alkalmazása nemzeti élet minél több megnyilvánulásában. Értékesebb magyar dísszel nem lehet ékesítenünk, mert ez ősi művelődési nemes levelünk!
Hát csak mi, magyarok rejtsük véka alá, élhetetlenül, tehetetlenül, szinte szégyenkezve: egyik leghatalmasabb nemzeti dicsőségünket?! Az nem lehet! Minden más, legkisebb és legnagyobb nemzet egyaránt, a legvaskosabban a legszemetszúróbban kápráztatná el a világot ilyen, régi hírességével!
Nekünk is, büszke önérzettel hitet kell vallanunk, a nemzetek versenyében, ősi önmagunk mellett!
Debreceni rovás ábécé – verpeléti Kiss Dezső betűivel.
(Magyar Könyv I és II-ben is ugyanez szerepel)
(Folytatása következik: a rovásírásunk alkalmazásának módjai)
(Magyar Könyv II)
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
- Debreceni rovás abc
- Magyar gyermeknek magyar nevet!
- Betiltott rovás – 1945
- Kötelező rovásoktatás 1941-42
- Rováskönyv az 1940-es évekből!
- Rovás abc levelezőlap ~1940
