Magyaroszágon nyílttá vált az eddigi lopakodó rovásüldözés, de a felvidéki Füleki Alapiskola honlapján még olvashatnak a rovásról a kisiskolások.
Valami van, de nem az igazi
Sajnos a Felvidéken sok olyan nyelvhasználati példát látni, ahol még a szlovák törvényeknek sem szerez érvényt a helyi magyarság. A Füleki Alapiskola honlapja viszont (majdnem) teljesen kétnyelvű. Érdemes lenne a benne maradt szlovák részleteket is javítani.
A magyar nyelv és irodalom tárgyhoz kapcsolódó ismertetők között találtuk meg a magyar nyelv leírását, amely ugyan eléggé “eklektikus”, de legalább tartalmazza nemzeti írásunk létét – igaz, csak két mondatban. Ezzel azonban még bőven az anyaországi átlag iskolák előtt jár a füleki.
(Rovás Infó)
A magyar nyelv (Füleki Alapiskola honlapja)
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.
A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélik: Románia (főként Erdélyben), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaságban), Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria.
Beszélik: Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia, Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Izrael, Egyesült Államok
Terület: Közép-Európa
Hivatalos nyelv: Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia, Szlovénia
A magyar elterjedése napjainkban
Beszélők száma
A magyar nyelv beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. Az Európai Unióban kb. 12 millió magyar anyanyelvű ember, vagyis “kisebbségi magyar” él, és további 1 millióan beszélik a magyar nyelvet második nyelvként. A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 57. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint.
Írás
A magyar nyelv a latin írást használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális magyar betűvel.
A latin írásjegyek előtt a nyelvet rovásírással írták. A magyar rovásírás a 600-as években már létezett és használt írás volt, habár első leletei 300 évvel későbbről származnak. Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betűs írásunk ősét (néhány írásjel eltért a ma használatostól).
A magyar nyelv eredete
Részletesen lásd: Finnugor nyelvrokonság és Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról valamint a Sumer-magyar nyelvrokonság
A nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor eredet mellett számos egyéb, pl. a türk (turáni) és a sumer eredet, továbbá az ősnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján a nyelvtudomány csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint:
“A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetővé. Azaz: túl jól működik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más.”
A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.
A nyelvrokonság – egyéb társadalmi tényezők folytán – nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek genetikai rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz.
A magyarok vándorlása a legközelebbi nyelvrokonaiktól való elválásuk óta
(mintegy háromezer év)
Nyelvtörténet
Önálló fejlődése az ősmagyar korban indult meg. Az ómagyar korból származnak az első fennmaradt írott szórványok, szövegemlékek. A legelső magyar szövegemlék a tihanyi apátság alapítólevelében található, az első összefüggő magyar nyelvű szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom).
A középmagyar kor jelzi az első magyar nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint). Ez a korszak már nem különbözik lényegesen a mai nyelvtől. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a mai magyar irodalmi nyelv, a 18-19. századi írók, költők, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével). A magyar nyelv először 1844-1849 között, majd véglegesen 1867-ben lett Magyarország hivatalos nyelve. (Az ország hivatalos nyelve korábban a latin volt.)
Nyolc fő nyelvjárást tartanak számon:
- tiszai (más néven: alföldi),
- dunántúli,
- déli (más néven: Duna-Tisza-közi),
- északkeleti,
- palóc (más néven: északnyugati),
- mezőségi (más néven: Királyhágón túli),
- nyugati,
- székely,
- csángó.
(A mai magyar hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlődött ki.)
(Alapiskola, Fülek – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
