Ismét egy “szakértői” vélemény, ismét évekkel lemaradva, ismét felületes kutatómunka eredményeként. Tény: a rovásról publikálók többsége nem tud rovással írni-olvasni.
Múltbéli szakértők, elavult vélemények
A rovásműveltség reneszánsza a közelmúltig nagyban függött a “tömegkultúrától”, amely nemzeti írásunk esetében is felettébb sekélyes. Azonban a székely-magyar rovás esetében az évekkel-évtizedekkel lemaradt “tudásszint” és a rovásalkalmazás gyakorlati ismereteinek szinte teljes hiánya jellemzi a “hivatalos” szakértőket is. A Nyest.hu-n Sándor Klára próbál áttekintést adni a rovással elérhető digitális és nyomtatott tartalmakkal kapcsolatosan, ami ugyan kilóra és darabra valamelyest sikerült is neki, azonban a korszerű rováshasználati készség híján tartalmi és minőségi értékelésre képtelen. Nincs egyedül…
Nem véletlen ugyanis, hogy a nyomtatással járó szakmai és anyagi felelősséget a mai napig a Rovás Alapítványon kívül senki nem merte vállalni a rovásos tartalmak előállítói közül. Ennek oka az, hogy eddig csak az alapítvány munkatársai tudtak túllépni a rovásos szövegek előállításában a mechanikus átfordítási algoritmusainak világán, amely módszer optimalizálással is csak legfeljebb 92-93%-os jóságú szövegeket képes előállítani. Magyarul, átlagosan 15-16 szavanként 1 szó hibásan kerül átrovásra. Ez az arány nem csak vállalhatatlan a nyomtatásban, de kifejezetten zavaró és élvezhetetlen minőséget jelent az olvasó számára is.
Ezen igyekeznek a “kézi gyomlálással” javítani bizonyos szerzők, de az eredmény a helyesírás- és helyesrovás-ellenőrző alkalmazások híján óriási erőfeszítések ellenére is még messze van az elfogadható minőségtől, – nem beszélve a mennyiségi korlátokról.
Kérdés már csak az, hogy az ilyen színvonalú – élvezhetetlen – szövegekek tényleg vannak-e valódi olvasói, akik néhány sor vagy oldal után is kitartanak? Ezzel szemben viszont bizonyos, hogy az elméleti hibamentességet biztosító nyelvészeti-informatikai rendszerrel előállított nyomtatott rováskönyvek példányszáma meghaladja a tízezret. Ezen könyvek olvasótábora a korszerű, funkcionális rováshasználók táborából kerül ki. Ők egyébként tisztában vannak az egyéb automatizált tömegtermelés gagyi mivoltával.
(Rovás Infó)
Nyári olvasmányok – “rovásírással” (Nyest.hu)
Nyáron több időnk jut olvasásra – vajon miből válogathat az, aki közben “rovásírástudását” is fejleszteni akarja? Az interneten néztünk körül: milyen és mekkora kínálatból választhatnak azok, akik az elektronikus és ingyenes könyvek, kiadványok között szeretnének olvasnivalót találni?
A nyest olvasói között talán vannak, akik valóban szívesen töltik szabadidejük egy részét székely írással írt könyvek olvasgatásával, bár társadalmi szinten azért nem beszélhetünk arról, hogy tömegek böngésznének székely írásos kiadványokat. Ugyanakkor antropológiai szempontból azoknak is izgalmas lehet áttekinteni a kínálatot, akik inkább a székely írás mai használatáról akarnak tájékozódni – latin betűs szövegekből. A jól ismert helynévtáblákon és pólóingeken kívül ugyanis igen változatos a székely írás körül kialakult szubkultúra – vagy szubkultúrák. Föltérképezésük első állomásaként a székely írásra áttett szépirodalmat vesszük számba. Aki elégedetlen az alábbi választékkal, ne csüggedjen: ez csak a nemzeti könyvtár digitális kínálata. Az erre szakosodott könyvesboltokban talál más műveket is, de ha elektronikusan olvasna, kis keresgéléssel rátalálhat például A tizennégy karátos autóra.
(Forrás: MTI / Kovács Tamás)
Bél Mátyástól a ?boszniai piramisokig?
Először a legnagyobb magyar digitális könyvtárban, az Országos Széchényi Könyvtár által kezelt Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) néztünk szét. A keresőmotor a rovásírás szóra ötvennyolc találatot ad – ezek közül azonban egyet azonnal ki kell vennünk, Balogh Gábor Megin rúnar – a rúnák ereje című könyve ugyanis valójában a rúniaírásról szóló összefoglalás.
De a maradék sem mind szépirodalom, és nem is mindet írták székely betűkkel: van a listában valódi és laikus szakirodalom is. Sőt: egy igazi különlegesség, Bél Mátyás 1718-ban megjelent latin nyelvű munkája a székelyek írásáról. Megtaláljuk a listában a székely írás emlékeinek első gyűjteményes kiadását 1915-ből – Sebestyén Gyula munkája A magyar rovásírás hiteles emlékei címet viseli -, és Ferenczi Sándor kismonográfiáját az Énlaki Feliratról, ez 1936-ban jelent meg, az első tüzetes, egyetlen emlékkel sok szempontból foglalkozó emlékkiadás. Idekerült egy gyűjteményes kötet a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (ZMTE) kiadásában, ez Ferenczi Géza egy korábban Szegeden már megjelent írását tartalmazza a székely írás erdélyi, az 1990-es évek elején ismert emlékeiről.
(Forrás: mek.oszk.hu)
Szintén latin betűkkel íródtak azok a laikus munkák, amelyek megtalálhatók a digitális adattárban: egy újabb ZMTE-kötet tanulmánya a hun-székely jelekről és egy másik zürichi kötet, amelyben csak érintőlegesen esik szó a székely betűkről. A ‘rovásírás’ viszont a tárgya Remete Farkas LászlóMagyarság kincsei című kötete egyik fejezetének, s teljes egészében erről szólnak Friedrich Klára egyedül, illetve Szakács Gáborral közösen írt kötetei, szám szerint összesen hat: ezek között van, amelyik egy-egy szűkebb területre összpontosít – például arra, hogy a Grál kehely valójában ‘király kehely‘, vagy Attila nagybátyjának, Rugának az életére (pontosabban elképzelt életére), de többségük átfogó laikus ismertetés a ‘rovásírás‘ valós és vélt emlékeiről, mint az egyik kötet címe mutatja, Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig.
Kötelezők másképp
De nézzük a ténylegesen székely betűkkel írt köteteket. A MEK negyvenhárom ilyen művet tartalmaz. Ezek egyik része mese, másik része lényegében az iskolai kötelező irodalom – többségük nem nyomtatott könyv digitalizált változata, hanem egyszerű fordítóprogrammal készített, csak digitális változatban készített átirat, a szlovákiai Bilisics László készítette őket, magánszorgalomból. Aki ezek közül akar magának a strandra olvasnivalót vinni, annak vagy e-könyv-olvasóra lesz szüksége, vagy sokat kell nyomtatnia.
Az átírásra kiválasztott kánon igen konzervatív. Olyan emblematikus magyar költők összes műveit tartalmazza, mint Petőfi, Arany, József Attila – érdekes, hogy éppen a szintén széles körben kedvelt szittya sámánköltő Ady Endre nem keltette föl eléggé az átiratokat gyártók figyelmét. A Tüskevár és aLégy jó mindhalálig kivételével itt a kötelező irodalom törzse: aKincskereső kisködmön, a Lúdas Matyi, az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai, a Beszterce ostroma, az Édes Anna, és természetesen a nagy nemzeti drámának tekintett Bánk bán és Az ember tragédiája.
Úgy tűnik, a MEK-be beküldött művek készítői különösen szerették Kosztolányit, Mikszáthot, Mórát és Gárdonyit: olvashatjuk székely írással aPacsirtát, a Fekete várost, a Különös házasságot, az Aranykoporsót, a Rab ember fiait – és még hét Móra-mesét, de ezekkel várjunk a következő alfejezetig -, az Ida regényét és A láthatatlan embert.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rovás Alapítvány / CC BY-SA 3.0)
A látszólag meghatározóan nyugatos ízlést – valójában inkább a középiskolai repertoár hatását – mutató összeállítás tartalmazza még Babitstól A gólyakalifát, Karinthytól a Tanár úr, kéremet. S végül egy olyan kötetet, amilyet nyilván sokan tippeltek volna előre: a középszerűen verselő, elsősorban magyarságverseket, Trianon után szenvedélyes irredenta költeményeket író Sajó Sándor válogatott műveit. S aki esetleg lelkigyakorlaton fejlesztené rovásismereteit, az olvashatja, de akár kézbe is veheti a nyomtatásban is megjelent Bibliát, pontosabban a MEK-en olvashatja a Károli-féle fordítást, de magával viheti nyaralni a nyomtatásban megjelent, modern fordításban közzéadott Újszövetséget.
Mesék kicsiknek és nagyoknak
A MEK kínálatában található, székely írásra átfordított munkák egy része természetesebben illeszkedik ehhez az íráshoz, mint mondjuk József Attila versei vagy a Bánk bán. Sokkal kevésbé lepődünk meg, ha a Székely balladákat vagy Benedek Elek mesegyűjteményeit látjuk a székely írással is feltöltött kötetek között. Elek apó meséskönyveiből gyakorlatozhatunk aMagyar mese- és mondavilág három kötetén, a Többsincs királyfin és a világ népeinek meséit tartalmazó, a Csudalámpa című köteten. A népmesék kedvelői Arany László gyűjtéséből is olvasgathatnak székely írásos átiratot, de a mesekategóriában Móra Ferenc tarol hét mesekönyvvel – igaz, ezek nem gyűjtemények. Azok a felnőttek, akik annak idején szívesen nézték a ravasz nyúl történeteit elmesélő, feketére suvickolt színész tévés előadásait, most fájlalhatják, hogy a Rémusz bácsi meséinek székely betűs átirata kikerült a MEK-ből. Nehéz viszont elképzelni, kinek készülhetett azIcinke-picinke című, Népmesék óvodásoknak alcímet viselő kötet átirata – elvégre képek nélkül az ovisok halálosan unatkoznak majd, mire a szüleik kisilabizálják a székely írásra áttett szöveget.
Persze lehet, hogy a legifjabb generáció “rovástanulását” szolgálja ez a kötet azokkal az olvasókönyvekkel együtt, amelyeket szintén Friedrich Klára írt. Ezek egyike kifejezetten tankönyv és “szakköri ötlettár”, egy másik a kétnyelvű könyvekhez hasonlóan tükörképszerűen futtatja egymás mellett a latin és a székely betűs sorokat – a történet Attila ifjúságáról mesél. S van saját rajzokkal illusztrált, teljes egészében székely betűkkel írt könyv is. Ebben még az erdőben előtoppanó medve is székely betűs táblával figyelmezteti megállásra a szereplőket.
(Forrás: MEK / Friedrich Klára: Roga királyfi)
A valóságot mesékre cserélni óhajtó felnőttek sem maradnak székely írásos olvasmányok nélkül. Az elektronikus könyvtárból letölthetik maguknak Krúdy álmoskönyvét, s ha ennél még rovásírásosabb jósaltokra vágynak, akkor Temesvári Gabilla Katul Rovás-javas című munkáját. Az utóbbi magukat a székely betűket használja jóskártya helyett: jelentésüket hangértékükből és formájukból vezeti le. Kiválóan alkalmas eszköz ez arra, hogy zivataros nyári éjjeleken, gyertyafénynél kellőképpen elkápráztassuk a grillparti szobába szorult vendégeit.
(Nyest.hu – Sándor Klára – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
