Aknay János művészetének egyik eszköze a rovásírás használata – nemcsak formai elem, hanem üzenet is kiolvasható.
Konstruktivizmustól a rovásírásig (Novotny Tihamér)
Folytatjuk sorozatunkat a rovásműveltség és a festőművészet konstruktivista kapcsolatáról. A korábbiakban már bemutattuk Aknay János rováshasználatát, akitől most újabb érdekes alkotások következnek.
(…)
(Aknay János) Művészetének újabb fordulópontja 1983. Ekkor készíti el első székely rovásjeleket használó Tamga című festményét. A tamga törökül jelet jelent, de a képbe egy keresztnevet is elrejt Aknay. Saját elbeszélése szerint már diákkorában izgatta őt ez a rejtőzködésre alkalmas folklorisztikus kódrendszer. Fentebb említett vásznán érdekes módon olvad össze ablakoskorszakának geometrikus formavilága a rovás L és a kifordított G betűjével. (A magyar művészettörténet ismer néhány kísérletet a rovásjelek művészi, dekoratív alkalmazására: így például Mokry Mészáros Dezsőnél és Boromisza Tibornál találkozhatunk vele.)
Aknay János: Zsennyei ablakrovás (1985)
Aknay azonban a rovásjelhasználatot egyfajta szürrealizmusnak, magára szabott jelrendszernek tekinti. Zsennyei képein (1985) – megint csak a rá jellemző módon – szintézisszerű festményeket hoz létre: az ablak, a rovás és induló korszakának angyalai, “babái”, hullámzó formái jelennek meg a vásznakon, valamiféle érzelmi túlfűtöttség kifejeződéseként. Ezt a szerelmes önfeledtséget az Hommage á 1985 június 27. című szitanyomatán intuítiv módon alkalmazott szenvedélyes taglejtéseket kifejező, kócos szénalenyomat és két rovásbetű fülként való metanyelvi összeolvadása koronázza meg.
(…)
(Művészet, 1987 október. Képek forrása: http://aknay-janos.hommage.hu/)
Kapcsolódó cikkek:
