Táblák és rovásoktatás

alt
Nemzeti írásunk tanulói közül sokan az egységes rovás helynévtáblák hatására kezdtek el érdeklődni a téma iránt.
 
 
A rovásműveltség hétköznapi jelképei
 
Sokszor egyszerű, mindennapi megoldások a leghatékonyabbak. Így van ez a rovásműveltség terjesztésében az egységes székely-magyar rovásos helynévtáblákkal is, melyek egyik fontos szerepe éppen az oktatás területén figyelhető meg. Egyrészt állandó segédeszközként szolgálnak a rovástanulásban és gyakorlásban, másrészt gyakoriságuknál fogva (immár 650 ilyen szabványos tábla található a Kárpát-medencében) késztetést is okoznak a fiataloknál. Kíváncsiak lesznek arra, hogy mi és hogyan van felírva rájuk.
 
Egyre népszerűbb a rovásírás (Hírmondó)
 
Több mint húszan iratkoztak fel az Amőba Oktatási Központ által vakációs családi programként meghirdetett ingyenes rovásírás-tanfolyamra. A június 24. és július 5. között tartott képzés során az oktató napi egy órát foglalkozott a gyermekekkel és szüleikkel, nagyszüleikkel, elsajátították az írásjeleket, megértették a székely rovásírás jelentőségét, vetített képes előadásokat tekintettek meg.

Nagy Fruzsina Renáta Iringó Ingrid, a Mikes Kelemen Líceum III. osztályos tanulója ügyesen használja a rovásjeleket. Az olvasás kissé nehezebben megy, sok gyakorlásra van szükség.

? Apukámmal és öcsémmel jöttem erre a tanfolyamra, később a barátnőm is csatlakozott. Számomra fontos, hogy megismerjem a rovásírást, mert így többet tudhatok meg őseinkről, arról a korról, amikor ők éltek – válaszolja kérdésemre a diáklány.

Némethi Panna édesapjával együtt tanulja az ősi írást.

? Egy téli estén apukám az interneten rákeresett a székely rovásírásra, kinyomtatta a jeleket, és elkezdtük megtanulni azokat. Nagyon érdekesnek tűnt számomra, főleg, hogy a családban csak ketten ismertük, így egyfajta titkosírásként használtuk. Itt még többet megtudtam az ősi magyar írásról, a számokat is megtanultam – magyarázza a Székely Mikó Kollégium IV. osztályos tanulója. 

? Ez egy kincs, amelyet ápolni és továbbadni kell, semmiképpen nem szabad veszni hagyni. Ez csak a miénk, a történelmünk része. Meglátásom szerint az iskolában is tanítani kellene – kapcsolódik be a beszélgetésbe az édesapa.

? Már több helyen használják a rovásírást, helységnévtáblákon, dísztárgyakon is, és rossz érzés volt, hogy nem tudtam elolvasni. Elsősorban ezért jöttem ide, de a hagyományápolás, az örökségünk megőrzése is fontos számomra – fűzi tovább a szót Borbáth Mátyás Levente, a Gödri Ferenc Gimnázium negyedikes diákja.

Fekete Mátyás Miklós a barátjával, Kisgyörgy Mátéval jár a tanfolyamra. Mindketten a Székely Mikó Kollégiumban tanulnak, most végezték az V. osztályt.

? Magyarországon láttam néhány település nevét rovásírással, nem tudtam elolvasni, és ez zavart, így elkezdtem tanulmányozni a jeleket egy magazin segítségével. A barátom is így tett, aztán órán így leveleztünk. Édesanyám biztatott, hogy jöjjek el ide, és tudjak meg még többet erről. Történész szeretnék lenni, ezért fontos, hogy ismerjem a né­pem múltját – mondta Miklós. – Ha tudok angolul és németül írni, olvasni, akkor kötelességem, hogy a rovásírást is ismerjem – szögezte le Máté.

A rovás régen elterjedt volt, a kaszás legénytől a vezetőkig mindenki ismerte, de a kereszténység térhódításával ezt erőszakosan visszaszorították, a magyar történelmet és minden hozzá tartozót megpróbáltak eltüntetni, de szerencsére egyre több lelet kerül elő.

Némethi Katalin

? A megfejtések is egyre hihetetlenebbek, kapcsolatban vannak a magyar ősvallással és az úgynevezett szent geometriával. Maga a székely-magyar rovásírás, ahogyan a beszéd is, régiónként különbözik, néhány jelben eltérés mutatkozik – magyarázza Pildner József oktató. 

Bár nem pedagógus, a rovásírás ismerője és népszerűsítője. A legnagyobb kihívást számára a gyerme­kek figyelmének a felkeltése jelentette.

? A most befejeződött tanévben a Székely Mikó Kollégium harmadik osztályában tanítottam. Abból indultam ki, hogy a gyermekek játszani szeretnek a legjobban, így nem leírva tanítottam nekik a betűket, hanem gyurmával. Közösen serítettük, formáztuk meg a jeleket, és bámulatosan gyorsan megtanulták. A gyerekeknél itt is ezt alkalmaztam. A rovásnak szinte mindenhez köze van, elsősorban a történelemhez, mert abból ered, az irodalomhoz, a művészetekhez, hiszen a rovás egyik szintje a képírás. Van egyfajta ősi és misztikus hangulata, de ami ennél is fontosabb, hogy logikára épül. Ha nem is kötelező, de választható tantárgyként be kellene vezetni az iskolában, hiszen történelmünk, kultú­ránk része – hangsúlyozta az oktató.

(Hírmondó – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share