Vácon is lesz rovástábla? Publicisztika a mai helyzetről (Homokiné Garancz Henrietta) Frissitve: szavazás, kell-e rovástábla?
Csatlakozva a Jobbik országos missziójához, régi álmunkat kívánjuk megvalósítani azzal, hogy elhatároztuk: rovásírásos helységnévtáblát állítunk Vácott, a 2-es főút mindkét bevezető szakaszán. Sajnos a bürokrácia kerekei lassan – immár egy hónapja – őrölnek, de bízunk benne: hamarosan városunk is büszkélkedhet ősi írásunk táblájával.
Róni tanulunk – rovásírás
Azaz szeretnénk. Mi is az a rovásírás?
A rovásírás a magyarok elődeinek írása, nemzetünk legrégebbi és egyben legértékesebb szellemi kincse, amely bizonyíték népünk kárpát-medencei több ezer éves jelenlétére, valamint a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságra. A rovásírás a betűírások közé tartozik, amellyel a nyelv minden hangját külön betűvel jelölik, annak ellenére, hogy a hivatalos írástörténet az ősi magyar rovásírásról a mai napig nem akar tudomást venni. Persze, ezen már nem is csodálkozunk.
(…)
Mi, vajon mit fogunk tudni átmenteni az utókornak? Jó lenne, ha a rovásírást is megtartanánk, tanulnánk, használnánk, népszerűsítenénk.
A magyarság ősi írásának megtartása a nemzet létkérdése is egyben. Főként napjainkban, amikor a liberális média által uralt világban mindenről hallunk, látunk, csak arról nem, ami tényleg a miénk és magyar.
Még kiemeltebb szerepe lehet az idegen megszállás alatt élő magyar testvéreinknél, hiszen önrendelkezésük kivívásához ezen eszközzel is bizonyítani tudják a kárpát-medencei ősiségüket.
Nem volt ez másként majd 100 évvel korábban sem, amikor is a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága 1903-ban egy határozatot hozott arra, hogy a ?rovott betűs szöveg – írás, közönségesen rovás-írás a magyar nép között nem él.? Nincs új a nap alatt, mondhatjuk. Hogyha mindehhez hozzávesszük még az 1867 után kiagyalt finnugor elméletet is, akkor leszünk csak igazán csapdába. Belegondolunk, hogy évtizedekig ezt sulykolták az iskolai oktatásban és nincs ez másként napjainkban sem. Nagyon szomorú, de bizakodóak vagyunk.
A rovásírás felébresztését köszönhetjük a század elején ébredő cserkészmozgalmaknak, amelyek napjainkban is tanítják a rovást a felnövekvő generációnak.
Mit tudunk tenni a rovásírás érdekében? Megtanulni, használni, terjeszteni. Egyre több helyen rendeznek versenyt, főként a fiatal generáció számára, amihez viszont az is kellene, hogy minél több írás, könyv megjelenhessen rovásírással.
Ebbe a mozgalombna igyekszik segíteni a Jobbik Magyarországért Mozgalom is, amelynek helyi szervezetei rovásírásos helységnévtáblák állításával próbálnak egy picit hozzátenni a nagy egészhez.
Mindennek fényében bízunk benne, hogy Vácott is mielőbb találkozhatunk a váci szervezet által állított rovásos helységnévtáblával, persze, ha a helyi bürokrácia utat enged az elképzeléseinknek. Elvégre nemzeti kormányunk, városvezetésünk van, vagy mi fene? Rajtunk nem fog múlni!
Reméljük, hogy tanult emberek lévén nem dőlnek be a liberális sajtó jajveszékelésének, amelyet a rovásírás lejáratására indítottak, hiszen náluk ez is, mint minden, csak pénz kérdése. Elvégre, minden ami magyar és ősi, az veszélyes. Ide jutottunk?
(A teljes cikk itt olvasható)
(vac.jobbik – Homokiné Garancz Henrietta)
Kapcsolódó cikkek:
