Bodnár Lajos beszámolója a Biatorbágyi Közművelődési, Ifjúsági és Sport bizottsági üléséről – a rovásos helynévtábláról.
Rovástábla Biatorbágyon is:
A Jobbik helyi szervezete kérelemmel fordult az önkormányzathoz, hogy adják – elvi – támogatásukat és tulajdonosi megrendelésüket Biatorbágy város bevezető útjain a határokat jelző latin betűs táblák mellé székely-magyar rovásírásos helységnév-táblák kihelyezéséhez. A tervek szerint a költséget a Jobbik helyi szervezete állná, a táblák kihelyezéséről civilek gondoskodnának.
Az ügy – mint utóbb kiderült – a település-fejlesztéi bizottságban is kisebb fajta vihart kavart. Természetesen nem gyakorlatit – hanem elvit. Ott az volt az ellenérv, hogy a rovásírás tulajdonképpen a XV. századi unatkozó székely nemesség úri találmánya, úri huncutsága volt, semmi köze a magyarok gyökereihez… Itt csak azt nem értem, hogy egy történész – hiszen ő az – hogyan állíthat valamit 100% bizonysággal, miközben a történelem megismerése az egyik olyan tudomány, amely mindig csak feltételez, minden újabban előkerülő és hozzáférhető lelet, minden felépített elmélet mögött ott lapulhat az igazság, és minden, a témát mélységeiben ismerő és vizsgáló felvetésnek helye van. Még a XX. század is tele van hazugságokkal és fél-igazságokkal, holott fényképes, videós bizonyítékokat lehet gyökeresen ellentétesen propagálni. De ne is menjünk vissza az előző évszázadba, gondoljunk csak 2006-ra és az azóta azt tagadó liberális sajtóra… Ha ők kerekednek felül, unokáink mit sem fognak tudni arról, mi is történt 2006 október 23-án…
Nálunk más probléma volt. Két résztvevő megjegyezte, hogy azon kívül, hogy ennek a feliratnak – amit majd úgysem fog tudni elolvasni senki – semmi haszna, nem gondoltunk-e arra, hogy esetleg sérti több itteni lakos érzékenységét. Egyik képviselő-társammal zsigerből vágtuk rá: akinek nem tetszik, kereshet más hazát magának… sajnos az “érzékenység” szóra mi már túl érzékenyek lettünk. Persze ő kicsit finomított, hiszen a II. világháborúban több német családot telepítettek ki Torbágyról és székelyeket telepítettek a helyükre, én is csak később tudtam reagálni rá, hogy azzal, ha egy népcsoporthoz köthető felirat sérti valakinek az érzékenységét, akkor ő maga kiált kollektív bűnösséget… Ott viszont arra mindenképpen válaszoltam, hogy az, hogy most még kevesen ismerik a rovást, éppen emiatt van szükség a táblák felállítására. A másik érv, miszerint nem kellene egy párthoz kötni a rovást, teljesen érthető, de ha más képviselő nem foglalkozik vele, nekünk kell kiállni mellette. Ha mi állítjuk fel, pár évig még tudni, hogy ki kezdeményezte, de 5-10 év múlva csak az írás marad.
Felmerült, hogy csináljuk meg több részletben – ezt én előre visszautasítottam. Felmerült az is, hogy – mivel nem milliós tételről van szó – a finanszírozását is megoldhatná az önkormányzat, és akkor ténylegesen Biatorbágyé lenne, nem lenne köthető egyetlen politikai szervezethez. Nekem végülis ez is megfelel, bár a jelen pénzügyi helyzetben nem hiszem, hogy jó döntés lenne, nekem az a lényeg, hogy a rovásírással nap-mint-nap találkozzon, aki erre jár!
3 igen 1 nem szavazat ellenében a bizottság támogatta a kezdeményezésünket.
u.i.: Azóta a képviselők tárgyaltak a rovás-táblákról, ahol az a döntés született, hogy a polgármester megvizsgálja a jelenlegi tájékoztató táblákat, azok átszerkesztésével nem lehetne-e helyet adni a rovásírásos feliratnak. Mi is megvizsgáljuk, készülünk az egyeztetésre.
Bodnár Lajos, a Biatorbágyi Közművelődési, Ifjúsági és Sport bizottságának, és a Jobbik helyi szervezetének tagja
Kapcsolódó cikkek:
