Egyre több sajtótermék hivatkozik a Rovás Info-ra, mint az egyetlen napi frissítésű közéleti-szakmai honlapra a témában. Most a Bombahír újságírója kérdezte a Rovás Alapítvány elnökét.
Ősi magyar írás-e a rovás?
Manapság sokat hallani a rovásírásról. Egyesek szerint ezek a – latin betűs íráshoz szokott szemnek szokatlan – jelek a szkíta?hun? avar?magyar folytonosság bizonyítékai, mert őseink tárgyain megtalálható, s a fejlődés levezethető belőlük. A Bombahír a téma szakértőjével, Sípos Lászlóval, a Rovás Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgetett.
A ?rovás” egy íráscsalád elnevezése magyarul, melynek kutatása jelenleg is folyamatban van, s amellyel kapcsolatban különféle elméletek ütköznek, s amely iránt egyre felfokozottabb érdeklődés tapasztalható. Azonban tudományos szemlélettel és megfelelő ismerettel rendelkező kutatók száma sajnos ma még nagyon csekély. Éppen ezért a Rovás Alapítvány nyitott minden tudományos színvonalú elgondolás iránt és egyúttal felhívja a figyelmet, hogy a megnövekedett érdeklődés, valamint a lassan meginduló tudományos igényű kutatás hamarosan sok érdekességet, sőt meglepetést is hozhat a témában.
Jelen pillanatban az az elmélet tűnik a legmegalapozottabbnak, hogy a ?székely?magyar rovásként? ismert és a mai napig használatban és fejlődésben lévő írásrendszer valamikor a IX?X. század körül alakulhatott ki a Kárpát-medencében, a magyarság őseinek a mai értelemben vett nemzetté válása kezdetén. Ahogy a honfoglaló törzsek és nemzetségek egyesültek a Kárpát-medencében élő testvér- és rokon népekkel, úgy egységesült nyelvünk és egyben közös írásunk is. A székely?magyar rovás első számú őse a Kárpát-medencében élők írása, az ún. Kárpát-medencei rovás (pl. Nagyszentmiklósi kincs), melybe betagozódott a honfoglalók által is használt kazáriai rovás. Természetesen a kor íráskultúrái erősen hatottak egymásra, melynek nyomai felfedezhetők a rovás írásműveltség, valamint a korai sztyeppei írások, a birodalmi arámi írás, türk írások, etc. között. Minderről hamarosan angol nyelvű szakkönyv kiadása is a tervek között szerepel.
A szkíta?hun?avar?magyar folytonosság kifejezése nem igazán pontos és egy kicsit átpolitizált, de a közép-ázsiai kultúrák egymásra épülése, folytonossága tényként fogadható el. A mai magyarság ennek a folytonosságnak a sokkal több és összetettebb származási szálon örököse, mint azt ma sokan gondolják.
Melyik a rovásírás legrégebbi emléke?
A rovás íráscsaládnak több tagja van tehát, melyeknek a legkorábbi emlékei más-más korból ismertek. Minél messzebb megyünk vissza az időben, annál inkább bizonytalanabb a leletek megfejtése, de éppen ez a feladata azoknak a tudományoknak (történelem, régészet, nyelvészet, néprajz), amelyek csak együttesen tudják a helyes választ megadni. A székely-magyar rovás kialakulása mostani tudásunk szerint a IX. századra tehető, míg a Kárpát-medencei rovást a VI?XII. századig használhatták (s néhány éve újjáéledt), a kazáriai rovás pedig a VI?X. század közti használat után végleg kihalt.
A legrégebbi ismert leletek közül néhány példa:
Székely?magyar rovás – vargyasi felirat a XII. század második feléből. Kárpát-medencei rovás – avar leletek a VII. század végéről. Kazáriai rovás – a legrégebbi magyar nyelvterületről származik pl. az alsószentmihályi felirat a X. sz. közepéről.
A leletek alapján az akkori társadalom mekkora része tudott írni?
Az írástudás mértékére nehéz következtetni. Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy köznépi és közkatonai tárgyakon, illetve sírleletekben sem volt ritka a rovás, sőt a nagyszentmiklósi kincs egyes darabjainak aljára akár négy nyelven is karcoltak rovással a szolgák számára – hogy mit kell tölteni egy-egy edénybe.
A későbbi idők rovás emlékei között gyakoriak a nemesi, egyházi körökből, különböző szakmák mesteri rétegeiből származóak, ugyanakkor a XX. század közepéig, illetve tulajdonképpen napjainkig fennmaradt az egyszerű fafaragóknál és a pásztornépnél is a rovás alkalmazása. Ebből következtetni lehet a rovás hétköznapi használatának elterjedtségére, amely valószínűleg sokkal szélesebb volt minden korban, mint eddig hitték.
Mikor váltotta fel a latin betűs írás a rovásírást?
A magyarok és őseik sok kultúrával és sok írásmóddal kerültek kapcsolatba, így sem a görög, sem a latin nem volt ismeretlen számukra. A latin betűk végleges átvétele a latin nyelv – mint egyházi és államigazgatási nyelv hivatalossá tételével, az államalapítás után nyert teret. Utána a rovás használata visszaszorult és a rováskultúra néha üldözésnek, pusztításnak is ki volt téve, de az mind a mai napig folyamatos használatban maradt a magyar nyelvterület több pontján. Így tehát nem a rovás latinra történő felváltásáról beszélhetünk, hanem csak a használatban egy jelentős aránybeli eltolódásról.
A rovásírás a rendszerváltás után egyes körökben ?divat? lett. Ki kezdett el az ősi írás felelevenítésével foglalkozni?
A rovásműveltség időről-időre – általában a nemzeti megújulás időszakaiban – erőteljesen felbukkant és úgymond ?divattá” lett. Az ilyen korszakok egyike a rendszerváltozás utáni időszakra tehető. Mivel – még ha szerény körülmények között is – a rovás a mai napig folyamatosan élő írásrendszer, több szálon történt a közelmúltban történt megerősödése is. Ennek fő áramlatai inkább nevezhetők alulról jövő kezdeményezéseknek, de a ?tudományos” élet is elkezdett ébredezni az üggyel kapcsolatban. Furcsa módon némelyek politikai nézethez kötik a rovásműveltséggel való foglalkozást, de valóság az, hogy ez a kultúrkincs inkább összeköt különböző értékrendszerű, beállítottságú vagy akár korú embereket, mintsem szétválasztana.
Mik a terveik a jövőre nézve?
A Rovás Alapítvány és hozzá kapcsolódó kutatói, fejlesztői, valamint felhasználói kör nagyon fontosnak tartja a történeti és nyelvészeti kutatást, valamint a tudományos élet bevonását ebbe a munkába. Azonban ennél is fontosabb célja, hogy olyan egységesítést és technológia fejlesztéseket hajtson végre, amellyel megteremthető a székely-magyar rovás korszerű mindennapi használatának alapja. Ezzel a rovás ismételten egyenrangú írása lesz a magyar nyelvnek azok számára, akik ezt igénylik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az oktatástól és médiától kezdve a köztéri feliratokon és termékfejlesztésen át, az országimázsig és technológiáig minden területen használatba kerül a magyar műveltség egyik legértékesebb és ezért használva megőrzendő része. Reményeink szerint az év végéig elérendő eredményeinkkel a székely?magyar rovás további fejlődése visszafordíthatatlan folyamattá válik.
Kapcsolódó cikkek:
