Végre a Tudományos Akadémián is kimondták: a rovásemlék is nyelvemlék, bár még becsúszik egy-egy hibás betű.
Rendkívüli értékről, a rovásírásról tartott előadást Róna-Tas András nyelvész, orientalista a Magyar Tudományos Akadémia Tudományünnepén.
– Az írásokat sokféleképpen osztályozhatjuk, a szerint is többek között, hogy mivel, hogyan és mire írnak. Eme osztályozás szerint a rovásírás olyan írás, amelyet általában fába, nagyon ritkán kőbe rónak, vésnek – magyarázta az M1 – Minden tudás című műsorában.
Leginkább a templomi falakba vésett írások maradtak fent. Ezek renoválás közben vagy ásatásokon, különféle temetőkből kerültek elő. Ma a legrégebbi fennmaradt székely emlék a 14. századi, eredetileg rovással, fába rögzített írás.
Róna-Tas András elmondta, hosszú időn keresztül csak azt tudtuk, hogy a (homoródkarácsonyfalvi) emlék 1496 előtti időszakból származik, mert egy akkori templomfelújításhoz használták fel azt a követ, amin fennmaradt a felirat. A szemöldökfán, ablak fölé helyezték el, méghozzá fejjel lefelé, ami sok embert megtévesztett. Aztán kiderült, hogy későn került oda, maga a kő jóval korábbi időszakból származik– fejtette ki.
A székely-magyar rovásírás alapvetően alfabetikus, melynek egyes elméletek szerint szótagjelei, szó- és mondatjelei is vannak. Jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovásíráscsaládba tartozik.
Ugyan a székelyek őrizték meg, de eredetileg az egész magyarság használta, valószínűleg a honfoglalás előtt.
A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából most monográfia készül, amely az összes emléket részletesen bemutatja. A nyelvészek ma már rendszerben vizsgálják az írást. Nem egy-egy betűt, mint korábban.
A szakember szerint a rendszer rögtön sok mindent elárul magáról. Például, hogy vannak benne olyan betűk, amelyek a magyar nyelvben nem régi hangokat jelölnek. Például a c hangunk nem ősi magyar hang, a honfoglalás előtt nem ismerték a magyarok. Ezzel szemben a székely abc-ben van c hangot jelölő betű, így biztosan lehet tudni, hogy ez a betű nem régebbi, mint a 14. század eleje, mert nem volt korábban c – fejtette ki Róna-Tas András.
Ugyanez a helyzet a zs betűvel is, mert a zs hang a magyarban a honfoglalás után jött létre.
Mindezek alapján kiderül, hogy a rovásírás a legrégebbi magyar nyelvemléknek is tekinthető. Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét kelti fel. Egyre többen ápolják a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében a magyar szellemi örökség ezen érdekes részét.
Rovás Infó megjegyzés
Lassan de biztosan eljutunk oda, hogy a helyén kezeljék a rovásemlékeket a tudományban is. Ugyan nem volt rendszerváltás a Tudományos Akadémián, de a korral haladni kell: készül a rovásemlékek tára, a nyelvészek nyelvemléknek tekintik a rovást. A tudósok számára kényelmes középkorból visszafelé is haladtak egy kicsikét a rovás történelmének kutatásában.
A híradó képi anyagába azért becsúszott egy hibás rovásbetűs (szó szerint bug-os) ábécé. De ez bizony nem a szerkesztő hibája, hanem az előadóé, az ő egyik diája került így a közönség elé és az adásba is. Az Ü helyére az MB bogárjel került (bizonyára kissé hasonlít a szintén kerek, de négylábú Ö/Ű hangot jelölő rovásbetűhöz).
Van még mit ellenőrizni Róna-Tas Andrásnak is, különösen, ha a Tudomány Ünnepén vetíti le a hibás ábécét, az MTA logójával “hitelesítve”. A Néprajzi Múzeum munkatársa pedig biztos ugyanúgy fogja lesajnálni az “írástudatlant” mint nem is olyan régen a rovásos öngyújtó alkotóját.
Hibás ábécé Róna-Tas András előadásában. Az Ü helyén az MB bogárjel látható (vastag piros kerettel)
(hirado.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
