A Néprajzi Múzeum hibás rovásfeliratos öngyújtójának újabb kalandjai – ismét magyargyalázó cikkecskét sikerült farigcsálni. Szörnyűlködés az újabb kiállításon.
Rovás Infó vélemény
A Néprajzi Múzeum “kortárs” relikviái között került leltározásra a már bemutatott hibás rovásfeliratos öngyújtó, melynek egyik legnagyobb problémája, hogy – árpádsávos. Másrészt sajnálatosan a rovásfelirat úgy készült, hogy a szerzője nagybetűket nyomkodta a billentyűzeten, s így teljesen más rovásbetűk jöttek ki – de ez minden rovó felelőssége, hogy el is olvassa azt, amit leírt. Persze, ha helyesen lenne leróva a “HAZA” felirat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egyáltalán nem lenne kiállítási tárgy. Sőt, semmiféle kortárs rovásemléket nem tartanának, főleg nem “HAZA” felirattal. De ez már legyen a Néprajzi Múzeum felelőssége, hogy a magyarság saját írásának XXI. századi megjelenési formáiból csak ez a hibás műanyag vacak az, amely nekik szellemi izgalmat okoz…
Míg az egyik tárgy “identitáskellékké nemesült”, addig a rovásos öngyújtó “rettentően magyar obzsé”. A “művelt” lilaharisnyás szakzsargonban a francia “objet” (obzsé) szóvel írják le, hogy “tárgy”. Ez már a távolságtartás értelmiségi megfogalmazása, hiszen szándékosan nem-magyarul (francia műszóval) meri csak egyáltalán megemlíteni. A jelzős szerkezetben a “rettentően” akár dicséret is lehet, hiszen a rovásírás valóban a magyarság saját szellemi terméke, nem lehet elvenni tőle. Ennél magyarabb nem is lehetne… Na ez fáj, ugye?
- Kiállítás helyszíne: VII. kerület, Lövölde tér 4., I. em.
- Nyitva tartás: 2014. szeptember 29. – október 18. H-Szo 14.00-20.00
- MaDok Lab (link)
(Rovás Infó)
Rovásírásos öngyújtó és indiáncsapat a civilek kincsei között (Népszabadság)
Virágtartó alól előkerült szovjetmintájú aminoplaszt dísztálca, irtó tapadós felfújható fotel, villanykörte fejű Mikulás, megannyi vágtázó indián és sok más, műtárggyá nemesült remek hétköznapi holmi várja a nagyérdeműt a NYITVA! Kiadó üzletek fesztiválja keretében a Néprajzi Múzeum MaDok programja és persze a tárgyak beszolgáltatóinak jóvoltából.
Itt a nagyszerű alkalom: most élőben és egy térben is meg lehet nézni a Néprajzi Múzeum internetes sorozatában, A hónap kortárs műtárgya című szériában bemutatott kincseket.
A helyet adó pop-up múzeum és kiállítás (tárgyak, szövegek, emberek és mindennapok a városi térben alcímmel) a NYITVA! Kiadó üzletek fesztiválja keretében nyílt meg a minap, a 12 éve elindított MaDok (a Ma Dokumentációja) program, azaz a kortárs tárgyi világ megőrzésére és a jelenkor múzeumi dokumentációjára szolgáló projekt jegyében. Tetszetős instantkávés-doboz köszönti a látogatót, amely 2011-ben került be a múzeum korábbi felkérésére reagáló civilek által behurcolt műtárgyak közé.
Izraelben készült, héber felirata szerint Elit volt a neve. 2001 körül vették és természetesen nagyon megvan a maga története, tudniillik: valóságos fogalom volt a kilencvenes években hosszabb-rövidebb időre Izraelbe látogató fiatalok körében, ugyanis íze állítólag a mi pompás Maci kávénkra emlékeztetett, így kitűnően fel tudta idézni a honi menzák és napközik páratlan atmoszféráját. Roppant praktikus kis fémdoboz, amely identitáskellékké nemesült.
Arrébb viszont két rettentően magyar obzsé díszlik. Az egyik egy öngyújtó, amelynek egyik oldalán a nemzeti trikolór és a Szent Korona, másikán árpádsávokba szerkesztett rovásírás látható, amely az eredeti szándék szerint azt volt hivatott jelenteni, hogy “Haza”, de valahogy “Hazsa” lett belőle, sőt, mivel a rovásírás jobbról balra olvasandó, végső soron azt kell látnunk, hogy “Azsah”.
Hát ez nem jött össze egészen, nem úgy, mint a néhány vitrinnel arrébb megcsodálható, szépen csengő nevű Grossblock-Baumeister Typ 3 című NDK építőjáték (1963) amellyel álmaik panelházát modellezhették az arra fogékony béketábori gyermekkorúak. Fischer Gitta, az ajándékozó a dobozon látható kép és tartozékok kapcsán bevallotta, még ma sem érti, hol volt a mi blokkunkban egy hatvanas években épülő lakótelepen tetőterasz (pláne napernyővel) azt meg különösen nem, hogy mit keres egy modern lakótelepen egy (pláne kettő) pótkocsis traktor.
Remek választás a felfújható fotel is, a hatvanas évekbeli olasz divatbútorok 2000-es években Kínában gyártott utóképe. Egykori boldog tulajdonosa, Szíjártó Dorottya eképp vallott róla: (…) “Használni nem könnyű, de nagyon jól lehet vele villantani, s ha már belekászálódtam, irtó kényelmes. Kivéve egy apróságot: az izzadó pucér hát rettenetesen rátapad a plasztikra, nagyon kellemetlen a leszállásnál”.
Az élet tehát a bícsen sem mindig habostorta, még ha elsőre úgy is fest. Arrébb egy pár női PVC-szandál ringatja nosztalgikus hangulatba a sokat látott nézőt, habár annyira nem. Ez is igen bensőséges kapcsolatban állt gazdájával, Katarina Sevic képzőművésszel, aki szerint “nagyon jól néz ki piros csillogós körömlakkal”. Megérte tehát a 900 forintot. Elragadó az 1950-ben hazánkba származott, préselt aminoplasztból formázott szovjet doboz és tálca is, amelyek mindegyike a Kremlt hivatott ábrázolni, kerek évfordulók apropóján (1147-1947, 1917-1947).
Mint megtudhattuk, birtoklójuk egy moszkvai sporteseményen tett látogatása alkalmával vetett szemet rájuk, nyilván komoly becsben tartotta őket a nappali valamely kiemelt pontján, ehhez képest azonban utóbb részint a kamrából, részint a virágtartó láda alól kerültek elő a hálás utódok jóvoltából.
Nagyon tetszett a Sarnyai Krisztinának köszönhető kinderfigura-gyűjtemény, öröm volt viszontlátni a fluoreszkáló női kísértetet, a focizó kukoricát és főleg a villanykörte fejű Mikulást, de a legnagyobb hatást mégiscsak egy szenvedélyes gyűjtő műanyag indiánokból és cowboyokból álló hatalmas kollekciójának bemutatott része tette reám, tekintve, hogy hányatott gyermekkoromban semmire nem vágytam jobban, mint ezekre, de csak igen-igen módjával jutottam hozzájuk, viszont az iskola felé vezető úton két trafikban is a pofámba röhögtek, minden áldatlan nap.
A csatákban mindig az indiánoknak drukkoltam, és a győztesek is természetesen mindig az indiánok voltak. De azért nem csaltam – tudatta a nyilvánossággal birtokosuk.
Bárkay Tamás
Népszabadság 2014.10.08
(nol.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
