Hagyományőrzés és kulturális együttműködés az ökofalvak között. A Morfondírnál már nem aggódnak a rovásért.
Rovástáblát az Ökofalvakba!
Még mindig nagy utat kell tenni ahhoz, hogy belássák – a székely-magyar rovás nemzeti érték, amelyet bátran lehet használni. Nem kell nyugatra menni ahhoz, hogy felismerjük értékeinket. A rovástábla egyértelműen az ökofalvak képének része lehet – ha felvállalják. Különösen, ha mindez Székelyföldön történik.
A Morfondír szerkesztőségében ezúttal szerencsére már nem paráztak a gondolat felvetése miatt (ne hivalkodjunk a rovással, feszültségkeltés stb), mint ahogy korábbi cikksorozatunk kapcsán ez megnyilvánult részükről.
Ökofalut Székelyföldnek! (Morfondir.ro)
Múlt kedden a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Pinceklubjában a Nagyvárostól az ökofalvakig címmel kezdetét vette az európai ökofalvakról szóló előadás-sorozat. T. Kovács Áron építész, tervező és a székelyföldi ökofalu-mozgalom elindítója első alkalommal a társával közösen meglátogatott hat ökofalu-közösségből öt példát mutatott be az érdeklődőknek. A vele készült interjúban többek között arra kerestük a választ, hogy az előadót mi indította el ezen az úton, illetve az előadásokon túl milyen tervei vannak az ökofalvakkal kapcsolatban.
– Hány részből áll a Nagyvárostól az ökofalvakig címmel tartott előadás-sorozat, és ezekben milyen témákat boncolgatnak?
– Az előadásokat ötrészesre tervezzük, ezek mindegyike létező ökofalvak bemutatásáról szól. Egyetlen előadásban ugyanis nehéz volna körüljárni az önellátásra törekvő közösségek összetett kérdéskörét. Számos példa megismerése által sokkal jobban leszűrődik az ökofalvak szemléletmódja. Sorra veszünk európai példákat, magyarországi ökofalvakat, valamint romániai kezdeményezéseket, és elemezzük a székelyföldi helyzetet is. Az előadások bevezetőiben pedig a globális problémákról és alternatív megoldási lehetőségekről esik majd szó. Ezek jelentik ugyanis az ökofalvak motivációját és megvalósítási alapját.
– Az információátadáson túl mi a bemutatók célja?
– A cél a motiváció, azaz a cselekvésre való serkentés. Nem titkolt szándékunk, hogy az előadás-sorozat nyomán összeálljon egy helyi csapat, amely már idén tavasztól közös tettekbe foghat. A bemutatásra kerülő példák jó kiindulópontként szolgálnak, segítséget nyújthatnak saját célok kitűzéséhez.
– Hogyan értékeli az első előadás fogadtatását?
– Nagyon örvendek, hogy ilyen sok érdeklődő eljött az első előadásra. Ez alátámasztja azt, hogy a téma nagyon fontos, mondhatni közérdekű kérdésről van szó. Első körben öt ökofaluról tettem említést. A Nagyvárostól az ökofalvakig című előadás-sorozat első részét Kirándulás ökoföldön címmel hirdettük meg, ez valójában egy európai körút képes bemutatását jelentette: az osztrák Keltendorf, a svájci CES, a spanyol Matavenero és Artosilla, valamint az olasz Torri Superiore útvonalon haladva meséltem el az ott tapasztaltakat. Remélem, hogy a jelenlévők a következő előadásokra is eljönnek majd, és kialakul egy kezdeményező közösség.
– Mitől ökofalu egy ökofalu?
– Azt gondolom, hogy ez a kérdés nagyjából az ötödik előadás végére kristályosodik majd ki. Bennem is többéves folyamat alatt szűrődött le, hogy valójában miben is tér el egy ökofalu egy másik településtől. Ha egy mondatban meg kellene fogalmaznom, azt mondanám, hogy egy ökofaluban a közösség tudatosan hosszú távú jövőt tervez és szervez (még rövidebben: tudatos közösségi, fenntartható településfejlesztés) az adott településnek, amit természetesen százféleképpen lehet csinálni.
– Mi indította önt és társát arra, hogy Európa-szerte különböző ökofalvakat járjanak be? Mi volt az elsődleges céljuk, és milyen távlati célok vezérelték önöket?
– Szerettünk volna közelről megismerni ilyen közösségeket, ugyanis csak a személyes látogatás során lehet pontos képet kapni arról, hogy mi zajlik egy ilyen településen. Ihletet, ötleteket gyűjtöttünk, sok fényképet készítettünk, hogy legyen mivel ösztönözni másokat is. Azzal a szándékkal tértünk haza, hogy itthon is hasonló közösséget hozzunk létre.
– Az önkéntes munka során milyen tapasztalatokkal gazdagodtak?
– A meglátogatott településeken lehetőség nyílt arra, hogy önkéntes munkáért cserébe szállást és étkezést kapjunk. Ez volt az alapja barangolásunknak, így nemcsak pénzügyileg jöttünk ki jobban, de belekóstolhattunk a közösségek mindennapi életébe is. Találtunk pozitív példákat, amelyek új távlatokat nyitottak számunkra, ugyanakkor olyan helyeken is jártunk, amelyek fennálló veszélyekre hívták fel a figyelmünket.
Az olaszországi Torri Superiore egyrészt alapító tagja az európai ökofalu-hálózatnak – néhány évente rendszeresen elvállalják az irányító iroda működtetését ?, másrészt roppant mozgalmas találkahely. Ott mindenki megfordul, aki ökotémában érdekelt és keresgél. Mi három nap alatt találkoztunk egy amerikai fiúval, aki évek óta járja a világot, és biokertekben segédkezik. Ő többek között hat hónapon át tartózkodott Torri Superioréban, és az ottani kertben biogazdálkodást tanult. Találkoztunk egy hölggyel, aki Brüsszelben az Európai Parlament környezetvédelmi osztályán dolgozik. Ez a hölgy érdekes dolgokat mesélt a színfalak mögött történtekről. Egy norvég férfira is ráakadtunk, aki egész életében járta a világot, és hasonló közösségeket tanulmányozott, majd ezekről előadásokat tartott és könyveket írt.
– Amint arról beszámolt, ezekben a falvakban találkoztak önökhöz hasonló érdeklődőkkel, ők milyen megfontolásból látogattak ezekre a helyszínekre?
– Sok érdeklődő megfordul az ökofalvakban, úgy tűnik, egy egész mozgalom van kialakulóban. Az emberek keresik a helyüket, ismerkednek, tapasztalatokat gyűjtenek. Bárki számára adott a lehetőség, ezek a falvak általában nyitottak a látogatók fogadására. Aki szeretne, önkéntesként hosszabb időt is eltölthet ilyen helyeken. A fiatalok számára ösztöndíjas programok is léteznek.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy az elkövetkező öt évben megvalósuljon az első ilyen típusú székelyföldi település?
– Úgy látom, hogy évről évre növekedik az érdeklődés az ökofalvak iránt. Mindnyájunkban felmerül a kérdés, hogy mi lesz hosszú távon, hová vezet a mai társadalom sodrása. Az emberekben ébredezik az igény, hogy változtassanak sorsukon, életvitelükön. Székelyföldön is sokan vannak, akik a tettek mezejére lépnek, falura költöznek, kezdeményezéseket indítanak. Ezek lassan alakulnak igazi közösségi projektekké.
– Gondolkodott-e már helyszínben? Az ön véleménye szerint milyen terület lenne ideális egy ökofalu megalapításához?
– Jelen pillanatban egy várostól nem messzi helyszínben gondolkodunk. Az ökofalvak esetében hangsúlyt kap a természettel való kapcsolat, így többnyire szép, természetes környezetről beszélünk. Sok esetben természetvédelmi területeken hozzák létre őket, így a lakók figyelnek a környezet megfelelő védelmére. A mi vidékünkön is nagy szükség volna arra, hogy a védendő területek ilyen gazdákra találjanak. Úgy hiszem, hogy ez ideális egymásra találás lenne.
– Mekkora az a minimális létszám, ami elégséges egy ökofalu felépítéséhez?
– Egy család semmiképpen nem tud ökofalut alapítani, ezt személyesen is megtapasztaltuk már. Ehhez közösségre van szükség. Kezdetben egy néhány családból álló kis mag is le tudja fektetni az alapokat, ha ők nyitottak mások befogadására, akkor pár év alatt sokan csatlakozhatnak hozzájuk. Az ökofalu az önellátásra épül, és ennek megvalósításához sok emberre, változatos tevékenységekre, nagyobb területekre van szükség.
– Mennyi idő szükséges egy ökofalu létrehozásához, a gyakorlatban ezt hogyan képzeli el?
– Ez egy hosszú távú projekt, amely a következő generációk életét alapozza meg. A hagyományos falvaink is évszázadok alatt lettek olyanná amilyenek, és folyamatosan alakulnak tovább. Minden csatlakozó család más és más kiinduló helyzettel rendelkezik. Van, aki csak egyes programokban szeretne részt venni, mások pedig gyorsan szeretnének haladni, azonnal kiköltözni. Mindig egyedi megoldásokat kell találni, és közösen meghozni a megfelelő döntéseket.
– A székelyföldi ökofalu fenntarthatóságát/önellátását milyen eszközökkel és megoldásokkal képzeli el?
– Nagyon jó példát jelenthet számunkra a hagyományos székely falu. Adott területen, egyszerű eszközökkel alakítottak ki olyan életformát, amely hosszú távon fennmaradt. Sajnos ez a helyzet ma már nem ugyanaz, mint régen volt. Az emberek igényei megváltoztak, a székely falvak is átalakulnak. Ha a hagyományainkat összevetjük az öko-bio mozgalmak által fémjelzett megoldásokkal, rájövünk arra, hogy nagyon közel állnak egymáshoz. Úgy vélem, hogy a kettő között kell az arany középutat megtalálni.
– Az ökoközösséghez etnikumtól függetlenül bárki csatlakozhatna, milyen elképzelései vannak e téren?
– Ismerve a saját kultúránkat úgy hiszem, hogy nekünk elsősorban a magyar hagyományokra kell építeni. Számunkra adottak mindazok a gyökerek, amelyek egy önellátó közösség életét megalapozhatják. Egyes ökofalvaknak új kultúrákat kellett létrehozniuk ahhoz, hogy újra felfedezzék azt, ami nálunk a ládában porosodik. Nyugati ökofalvakban járva beszélgettünk erről a kérdésről, és csodálkozva tapasztaltuk, hogy mekkora az érdeklődés a magyar építészet, a népzene vagy akár a rovásírás iránt. Nagyon sokat tanulhatunk egymástól, ahogyan számunkra is kulcsfontosságúak a más ökofalvakban összegyűlt tapasztalatok. Teret kell engedni a tapasztalatcserének és a kulturális együttműködésnek, hisz az ökofalvak világában mindenki egyazon célért dolgozik.
Zsók Enikő
(morfondir.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- A természet és a rovás
- Székelykeresztúr – miért is?
- Székelykeresztúr: rovás-kampf
- Ne hivalkodjunk a rovással!
