Székelykeresztúr: rovás-kampf

alt

Történelmi színhely Székelykeresztúr – az első közlekedési rovástáblát itt állították fel, majd szerelték le 23 éve. A politikai színjáték még ma is tart.

Fekete-fehér?

Nem, hanem a szürke ezernyi árnyalata – szokták volt mondani. De mégis, az élet döntéshozatalainak többsége igen-nem kategória. Ez az egyszerűség vonatkozik a rovásműveltséghez való viszonyra is. Vagy építőleg viszonyulunk hozzá (de legalább is békén hagyjuk), vagy pedig romboljuk. Ezek szerint lehet megítélni a szereplőket és cselekedeteiket – minden más csak ködösítés.

De épp a gyakori ködösítés miatt, a kettős beszéd, kettős mérce, félremagyarázás és mellébeszélés mai virágkorában kell minduntalan kifejezésre juttatni, hogy – így, vagy úgy, de – közszereplő részéről rovásműveltség elleni agitáció, vagy fizikai tett nem elfogadható és nem megbocsájtható. Sem most, sem 23 évvel ezelőtt, sem 23 év múlva!

Darázsfészek…

A Rovás Infó kezdetektől fogva felvállalta a rovásműveltség szakmai és közéleti hírek tárgyilagos közvetítőjének szerepét. Ugyanakkor az alapkérdésekben nyilván nem lehet – egy amúgy értelmezhetetlen kifejezéssel élve – értéksemleges. Mint a matematikában, ezen a területen is vannak alapigazságként kezelt elvek, axiómák – tetszik, vagy nem tetszik. Ennek szellemében a rovásellenes tetteket és megnyilatkozásokat kivétel nélkül reflektorfénybe helyezzük, függetlenül az elkövetők világnézetétől, közéleti szerepétől és cselekedetük magyarázatától.

Ez történt Székelykeresztúr esetében is, amikor a 23 évvel ezelőtt történt táblaállítás és táblabontás szereplői közti ütésváltásokat nyilvánosságra hoztuk. Ahogy várható volt, rögtön beindultak a régi reflexek, a szerecsenmosdatás, s úgy néz ki, hogy 23 év múltán is kellemetlenül érzik magukat az egykori táblabontók. Nagyon helyesen, mert ez így van rendjén.

A mi kutyánk kölyke

altSzékelykeresztúr rovástábla-történetét is lehetne túlbonyolítani, elveszhetnénk a részletekben és filozofálhatnánk napestig, de maradjunk az egyszerűségnél. A rovást a nemzeti önazonosság részének – nem mellesleg pedig egy élő, funkcionális írásrendszernek – tekintette a közösség egyik része (Székely Ifjak Fóruma). Az adott szabályoknak megfelelően, önerőből felállított egy – mint tudjuk, történelmi jelentőségű – rovástáblát. A közösség egy másik része (Pakot József RMDSz-es polgármesterrel az élen) viszont azt eltávolították. Persze az indokokok (ürügyek) – akkor is és ma is – tudományfilozófiai  és nemzetmentői magaslatokban…

Pedig a rovástábla ügye 1990-ben Székelykeresztúron nem volt sem élet-halál dolga, sem nemzeti sorskérdés. Csak az egyik méltatlanul megtagadott és elfeledett jelképünk felmutatására tett kísérlet, illetve – s ez még fontosabb – egy még ma is (23 éve is) élő írásrendszer korszerű alkalmazásának próbája. Ennek ellenére, ebben az apró kérdésben a hatalom részéről a dominancia kifejezésre juttatása volt elsődleges szempont, ami nem csak az ideológiai ellenfelekkel való harcban mutatkozott meg, hanem az ellenfelek által épített közös értékek megsemmisítésében is.

A tényen, hogy a riválisok által elhelyezett nemzeti jelképet a hatalom “csak azért is” leszedette, semmit nem változtat, hogy azt később önmagát fényezve másutt, másképp újra kitűzte. “Ha nem a mi kutyánk kölyke tojta, akkor büdös…” – Székelykeresztúr szánalmas táblatörténetének a tömör összefoglalása hozzávetőleg ennyi és nem több.

… vagy netán ismerősnek tűnik ez a séma másutt is a Kárpát-medencében ??? Ma is ???

Nicsak, ki beszél itt?

A Rovás Infó – saját háza táján seperve – nemzeti írásműveltségünk területén kiveszi részét a “felelősség nélküli társadalom” lebontásában. Tekintettel portálunk olvasottságára, mindez egyre több rovásellenes közszereplőt érint “érzékenyen”.

Székelykeresztúr esetében az érintettek hangja egy Morfondir.ro nevű helyi médiatermékben jelent meg, amely néhány hónapja már helyt adott egy a rováshasználat szükségtelenségéről szóló cikknek. A lapban a székelykeresztúri elbontott rovástáblák témáját a Rovás Infó – pontos megnevezése helyett “egyik hírportál” és “illető weboldal” – által “előhalászott” régi ügynek valamiféle “cél érdekében történő” újramelegítésének állítják be. Bár a cikkek írója részletes kérdéssort küldött lapunkhoz a témafelvetés okával kapcsolatosan, úgy tűnik, hogy a részletes válaszok nem illettek az “oknyomozás” forgatókönyvébe, mert a 4 cikkre szabott “részletes tényfeltárásba” – 1 db, a szövegkörnyezetből kiragadott mondat kivételével – nem fértek bele… (mi azért leközöljük majd hamarosan).

Akit érdekel Pakot József, RMDSZ-es polgármester táblabontásához vezető székelykeresztúri politikai belháború máig tartó polémiája, beletekinthet az alábbi cikkekbe.

Ceterum censeo rovástáblát nem döntünk ki, nem bontunk le és nem akadályozunk meg!

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek:

Share