Az egységes Kárpát-medencei rovástábla annyira népszerű, hogy már klónózzák – mint Csanádalbertin. Lényeg hogy terjed, bár lehetne igényesebb is!
Csanádalbertin tudják, mi a ˝multikulti˝ (Délmagyar.hu)
Makó – Székely rovásírásos helységnévtáblát állított az önkormányzat Csanádalbertin, míg az intézményeken szlovák nyelvű feliratok vannak. Ezen csak a vendég csodálkozik. A falut 1946-ban sokkal nagyobb kulturális sokk érte, mint ma egy olyan települést, amely mellé menekülttábort telepítenek.
Ahogyan az ország számos városában, községében, Csanádalbertin is kirakták a rovásírásos feliratot a település határához. Itt is egyéni indítvány alapján döntött a képviselő-testület a tábla elkészíttetéséről. Biztos, hogy a régi székely magyar írásjelekkel Csanádalberti nevét most először írták le, mert a 455 lelkes település nem Árpád-kori. 1844-ben alapították dohánykertészek, akik Nagylakról, a szomszédos Pitvarosról, valamint észak-magyarországi vármegyékből érkeztek. A telepesek túlnyomó többsége evangélikus szlovák volt, templomukat 1882-ben, községházukat 1899-ben, óvodájukat 1927-ben építették.
A lakosság a 20. század első harmadára megduplázódott, de a szlovákok továbbra is többségben voltak. Ez a helyzet 1946-ban nagyot változott. Az úgynevezett csehszlovák?magyar lakosságcsere révén Felvidékről erőszakkal kitelepített magyar családok érkeztek, azok helyére, akik Csehszlovákiába költöztek. A lexikon szerint a 2001-es népszámláláskor Csanádalbertin mindössze 27-en vallották magukat szlováknak. A közintézményeken a magyar mellett szlovák nyelvű felirat is látható, és sokan beszélik mindkét nyelvet.
Köszöntő Csanádalberti határában. Csak az idegen lepődik meg.
Fotó: Karnok Csaba
A legtöbb településen jobbikos képviselő indítványozta a rovásírásos felirat kihelyezését. A nemzeti radikálisok Csanádalberti közéletében is jelen vannak, a három évvel ezelőtti önkormányzati választáson polgármester- és három képviselőjelöltet állítottak, ám a testületbe csak függetlenek jutottak be. Független a polgármester is, Csjernyik Zoltán.
? Nálunk a 67 évvel ezelőtti lakosságcsere idején lehetett volna viszály, amiatt is, hogy a Felvidékről érkezett családoknak sokkal több vagyont kellett otthagyniuk, mint amit itt kaptak – mondja Csjernyik Zoltán. – Édesanyám szülei nagy gazdaságot hoztak össze, aztán jönniük kellett, és itt akkora házat kaptak, amekkora odaát a melléképületük volt. Más szokások alapján élték az életüket, mint az itteniek, és kellett néhány évtized ahhoz, hogy ez már ne tűnjön föl, de munka közben megszokták egymást. Az áttelepülés emlékéből az maradt, hogy tudjuk egymásról, ki honnan való, de ez nem számít, bármi is történjen az országban másutt. Természetesen vannak vegyes házasságok. Én is ilyenben születtem.
Csanádalbertin az új felirat mellett a központban egy székely kapu és négy kopjafa is elgondolkodtatja a vendéget a helyiek kapcsolatai felől. Ezek az emlékek a testvértelepülés, a Hargita megyei Oklánd ajándékai.
