Laihonen Petteri Csíkszentdomokoson vizsgálta a magyar nyelvi tájképet. A rovást is megemlíti tanulmányában.
Csíkszentdomokosi nyelvi tájkép
“Már az első kutatások két alapfunkciót tulajdonítottak a feliratoknak: a kommunikatív és a szimbolikus jelentést. A kommunikatív funkció sokáig fontosabb lehetett a szimbolikusnál. Azon a nyelven írták a közlendő információkat a táblák készítői, amely(ek)en tudtak, illetve amelyekről feltételezték, hogy értenek az olvasók. Érthetően ez a nyelv sokáig a latin volt, de a magyar nyelvű írásbeliség is igen korán kezdődött, jóval korábban, mint pl. a finn vagy akár a svéd nyelvé.
A székelynek tekintett rovásírásról is már a középkorból fönnmaradtak nyelvi tájkép emlékek székelyföldi templomokban. A magyar rovásírás a székely identitástudatban jellegzetesen székely, noha ennek csak annyi alapja van, hogy emlékei elsősorban ebben az archaikus nagytájban maradtak fenn.”
(Laihonen, Petteri – eredeti tanulmány)
Kapcsolódó cikkek:
