Magyar nyelvű mondatként elemzett egy rovásfeliratot Ráduly János, amely Észak-Kaukázusban került elő.
Magyar nyelvű mondat Észak-Kaukázusban?
2006-ban látott napvilágot az Eleink című őstörténeti folyóiratban (V. évf. 2. szám) Gyóni Gábor Isten elé áll című tanulmánya, amelyben leszögezi: ?Annyi szinte bizonyos, hogy a kelet-európai rovásírásrendszerek szülőhazája Belső-Ázsiában keresendő (viszont van olyan vélemény is, amely szerint a ?türk? rovásírás eredetét a 4. századra és a hunokig vissza lehet vezetni (?) A rovásírás virágkora időben és térben a keleti türk kaganátus területére tehető, a 8. század első felére, a mai Észak-Mongóliába, az Orhon?Szelenga folyók környékére.?
Külön szól a szerző az észak-kaukázusi vagy kubányi rovásemlékekről. ?Ez(t) a csoportot viszonylag nemrég fedezték fel, első emlékei csak az 1960-as években kerültek elő.?
Itt most olyan emléknek a rajzát közöljük, amelynek magyar vonatkozása is van, vagy legalábbis lehetséges. A rajz az említett folyóirat 59. oldalán látható, íme:
Észak kaukázusi rovásfelirat rajza
A betűk a következő mondatot tartalmazzák, az olvasat jobbról balra halad: IZDeN Elé oL. Kisbetűkkel az ugratott (elhagyott) hangokat jelöltük. Az első szóban a DN összevont jel (ligatúra), az Elé szó Elő formában is előfordulhatott, az oL (?) pedig a mai áll szavunknak felel(ne) meg. A rovásírásban nem jelölték a mássalhangzók hosszúságát. Az IZDN (= ISTeN) szavunknak az észak-kaukázusi térségben IZSDN, ISDN, ISZTN, ISTN alakváltozatai is voltak/vannak, zömükben sírköveken, barlangsíroknál láthatók. Keletkezési koruk: Kr. u. 9?10. század.
Gyóni azt is hangsúlyozza, hogy az ?Isten elé áll? csak ?záró formulaként szerepel?, az előtte álló betűcsoportok gyakran türk vagy más nyelvű szavak, mondatok.
Itt – kis kitérőként – megemlítjük, hogy mit is tartalmaznak – például – a jenyiszeji (Jenyiszej folyó vidéki) írott kövek. ?Ezek többsége egyszerű sírfelirat. Búcsúzás a barátoktól, rokonoktól, s általában az uralkodótól (!) is? Az esetek többségében a halott egyes szám első személyben ?szólal meg? a sírfeliratokon, de arra is van példa, hogy egyes szám harmadik személyre vált át.?
Gyóni Gábor jó érzékkel tapint rá az elvégzendő feladatokra: ?Jó lenne továbbá részletesebb kutatásokat folytatni az ?Isten elé áll? kifejezés szemantikai-kulturális hátterét illetően is, ha ez lehetséges. Milyen környezetben használták, mikor, állandó szófordulat volt-e (mint pl. újabban a ?Feltámadunk!? stb.
Nos, tovább menve: épp ilyen jellegű adalékkal próbálunk hozzájárulni a kérdéskör jobb megvilágításához. A. Molnár Ferenc roppant fontos tanulmányt közölt 2001-ben A régi magyar egyházi szóbeliség érdekes emléke címmel, amely a Nyelvünk és Kultúránk folyóiratban látott napvilágot (XXXI. évf. 115. sz. 92-95. old.). A szerző a halottaiból régi szót értelmezi. Megállapítja: ?A halottaiból szó az Apostoli hitvallásban és a Bibliában egy ?a halottak közül? jelentésű szerkezetnek felel meg (?) mint ahogy a hiszekegy új (ökumenikus) fordításában már ez is áll: ?harmadnapon feltámadt a halottak közül.? A. Molnár Ferenc – hogy felfoghatóbb legyen az érvelése – megemlíti: ?a pokolban, az alvilágban aztán kezdtek elkülöníteni egy külön helyet a kegyesek, az üdvözülendők, egy másikat pedig a gonoszok, az elkárhozandók számára (?) A poklon (az alvilágon) belül a pokol tornácának, pitvarának, limbusnak, Ábrahám kebelének is nevezték azt a részt, ahol a pátriárkák, a próféták vagy általában az üdvözülendők vannak, s várják, hogy Krisztus megszabadítsa őket a halál és a pokol rabságából.?
De – mint fogalom – mi a pokol? A. Molnár megjegyzi: ?Még az Újszövetségben is a pokol többnyire csak a halál állapotát, a megholt lelkek gyűjtőhelyét jelenti a feltámadás és az ítélet idejéig.?
Végül jöjjön a leglényegesebb megfogalmazás: ?A Jel. 20, 12-13. pedig például a revideált Károlyi-féle fordítás szerint a következő: ?Én látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt? És a tenger kiadá a halottakat, akik őbenne voltak, és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik őnáluk voltak.? Tehát a pokolnak is voltak halottai, akiket az utolsó ítéletkor kiadott.
Úgy hisszük, látható: nem véletlenül társítjuk az Isten elé áll mondatot tartalmazó észak-kaukázusi sírkőfeliratokat a most bemutatott bibliai történettel. A jogalap: egyre több utalás olvasható mostanában arról, hogy Észak-Kaukázus népei – többek között bulgárok, besenyők, kazárok, alánok, magyarok, avarok – a 9?10. században már ismerték – valamennyire – a keresztény hitvallást.
(e-népújság – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikk:
