Moldvabánya rovás kincse

 A 75. évét töltő Ráduly János folklorista figyelme újból a sokak által vitatott téma, a rovásírás felé fordult. Ezúttal a moldvabányai rovásemlékkel foglalkozott.

A moldvabánya rovás kincse

A moldvabányai rovásemlék (Kr. u. 1410-1430) címmel kiadott könyvében a Moldova folyó és Fălticeni városa melletti település (románul: Baia) egykori ferences templomának falán talált rovásírásos feliratról eddig a sajtóban megjelent közléseit gyűjtötte kötetbe.

Ráduly János folklorista, költő, műfordító 1937. október 27-én született Korondon, tehát hetvenötödik évét tölti a hét végén. A szóban forgó kiadványt szeptember elején mint “az újabb rovás-könyvet” dedikálta egy másik kötetével együtt- ezzel az önálló köteteinek száma már a nyolcvan fölött jár.

Öt évvel ezelőtt Hetven év és negyven könyv címmel “leltároztam” addigi közléseit a vele való beszélgetésben, amit ugyancsak e lap oldalain olvashattak az érdeklődők. Mi történt az elmúlt öt évben? Ha magát Ráduly Jánost kérdeznénk, jól ismert mosolyával talán azt válaszolná: Semmi különös, csak követték egymást a kötetek. A valamin mindig dolgozó, “fabrikáló” (az ő kifejezése) szerző nyilván nem hirtelenében kapta elő azt a hatalmas néprajzi anyagot, gyűjtést, amivel a Kis-Küküllő melletti Kibédet a magyar szakirodalomba élhelyre emelte az egy településről gyűjtött és közölt népköltészeti alkotások számát tekintve.

Szorgalma, elkötelezettsége most, e kerek évforduló kapcsán példaértékűnek is nevezhető, és követésre méltónak címkézhető – ám aki látta az ő apró gyöngybetűs kézírásával telerótt papírfecniket, amelyek mindegyike tanulmányt, verset vagy éppen anekdotát termett aztán, az jól tudja: ilyen az ő természete, lénye – gyűjt és feldolgoz, értelmez szüntelenül. Amióta nyugalomba vonult, azóta jóval több ideje van kötetté szerkeszteni gyűjtéseit, írásait, verseit, illetve több idő jut terepezésre is.

Korondon született, de Kibédhez kötötte sorsa. Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceumban érettségizett (1955), a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon végzett (1966). 1962 óta Kibéden lakik. A településen és környékén végzett népköltészeti gyűjtéséből (ballada, népmese, monda, találós kérdés stb.) számos könyv jelent meg.

Több kötetet publikált ismert és újabban felfedezett, általa megfejtett rovásírásos emlékekről. Közölt verset, gyermekverset, románból fordít. Eminescu Luceafărul c. költeményének magyarra fordításáért román állami elismerést kapott. Tagja a Magyar Írók Szövetségének. Legtöbb közlése népmese, bár több kötetnyi balladát, találós kérdést, illetve mondát, anekdotát tett le az olvasó asztalára.

Az általa Kibéden gyűjtött és közölt epikai alkotások száma meghaladja az ezret, ezzel választott faluja első helyen áll a magyar nyelvterületen. Több vonatkozásban is tárgyalta Bartók Béla első népdallejegyzéseit (1904, Gerlicepuszta), melyek a kibédi születésű Dósa Liditől valók, majd Bartók annak testvérétől, Dósa Annától is gyűjtött Budapesten.

A rovásemléket ismertető újabb könyv a marosvásárhelyi Silver Tek Kiadó nyomdájából került ki. Ráduly kiemeli: Tánczos Vilmos néprajzos, egyetemi tanár 2005-ben figyelt föl a templomromokon három méter magasságban rótt jelekre, az azokról készült felvételekkel kereste fel Rádulyt Kibéden.

Következő év nyarán a helyszínen vizsgálták meg, tanulmányozták a 10-17 cm magasságú, fél és egy centi közötti vonalvastagságú, háromsoros feliratot. Ráduly és Tánczos 2006-ben és 2007-ben két-két tanulmányt közölt már a témáról. Az egykori magyar ferences templom a valamikori vajda, Jó Sándor (Alexandru cel Bun) erdélyi születésű feleségének, Losonczi Margitnak a nyughelye.

A moldvabányai ferences templom régi rovásjegyei címmel az Erdélyi Múzeum, Még egyszer a moldvabányai rovásemlékről tanulmányát a Székelyföld folyóirat közölte. A közlésekben a jelek részletes leírása, a keletkezés időbeli betájolása mellett elolvasásukkal, értelmezésükkel még nem foglalkozik. “A moldvabányai felirat is őrzi titkait.” Majd hozzáteszi: “Közlésünk nyomán bizonyára sorjázni fognak az elolvasási kísérletek.”

A fényképek és az azokat magyarázó rész után Pár szó a rovásemlék fölfedezéséről következik, majd Támlap a moldvabányai rovásemlékhez, utóbbi lexikoni szócikkszerű tömörségű. Utóbbiak azzal az igénnyel keletkeztek, hogy könyvet szerkeszt e témáról Ráduly. A kis kiadványt a bibliográfiai adatok és az irodalomjegyzék zárja.

(Székelyhon.ro – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share