Sok helyen bukkan fel a Kiszely István könyv részlete, mely a magyar etnogenézis elemeit taglalja. A rovás több rokonnépnél megtalálható.
A magyarság keleti elemei
Török és más, főleg iráni ?csatlakozott? népek, mint a magyarság ötvözőelemei
“A magyarság – azt akár a hunoktól a kunok megtelepedéséig számoljuk, akár Árpád népére korlátozzuk – a Kárpát-medencébe való jutása előtti évszádokban szinte csak türk (török) és iráni népekkel találkozott, velük és köztük élt vagy velük egy szövetségben volt. E török és iráni népek nyelvükben, kultúrájukban és biológiai adottságaikban fontos szerepet játszottak a magyarság kialakulásában. ?Ha a magyarság a IX. századtól visszafelé egészen az V. századig – vagy még sokkal korábbig – kimutathatóan török és iráni népekkel élt együtt, akkor nyilvánvalóan keleti, török eredetű ez a nép? – olvassuk Ligeti Lajosnál.”
A fenti bevezetővel induló könyvrészlet röviden tárgyalja az avarok, török kazárok, kabarok, kálizok, böszörmények, bercelek, szabírok, onogurok, bolgár-törökök, úzok, alánok, szkíták, szarmaták és szlávok szerepét a második évezred küszöbére érkező magyarság kialakulásában. A rovás is említésre kerül az alábbi részletekben:
- Az avarok nyelvéről edények talpán, övcsatokon és tűtartókon számos türk rovásírásos emlék maradt fenn, amelynek alapján Bakay Kornél azt állapította meg hogy ?nagyobbrészt ők is magyarul beszéltek.
- A türköket általában keleti türkökre (jakutok, kazári tatárok), középázsiai türkökre (kirgizek, kínai tatárok, özbegek, volgai tatárok, krimi tatárok, baskírok, tipterek, miserek és csuvasok) valamint nyugati türkökre vagy törökökre szokták osztani, ahova a türkmenek, a tekke-turkománok, az azerbajdzsáni tatárok, a dungánok, kazárok, az ujgurok és az oszmán törökök tartoznak. A türköknek sok arameus eredetű rovásírásos emléke maradt fenn, társadalmi szerkezetük hasonló az avarokéhoz azzal a különbséggel, hogy a bégeket bőknek nevezték.
- A kazárok írása a türk rovásírás, amelynek emlékeit ott találjuk a szarkeli téglákon, a novocserkaszki kulacson és sok más helyen.
- A szkíta az eurázsiai sztyepes vidék iráni nyelveket beszélő őskori népeinek összefoglaló neve, de Plinius szerint voltak közöttük török nyelvűek is. A perzsák a szkítákat szakáknak nevezték. Az Iszik-köl vidékéről rovásírásos tárgyaik kerültek elő; ezeknek megfejtése majd közelebb visz eredetük megfejtéséhez.
(Kiszely István – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
