Humorkodónak szánt cikk szerint egy Lada Niván fedeztek fel rovásbetűnek látszó jeleket – ezúttal Hantiföldön. A kortárs betűhasználattal sokan még nem tudnak mit kezdeni… Frissítve szakértői véleménnyel
NRVV Különkiadás – Rovásírás Hantiföldön
Szibériai kutatóutunk egyik legjelentősebb felfedezése egy rovásírásos szövegemlék Kodából, az egyik legjelentősebb hanti fejedelemség központjából. (Aki nem hiszi, hogy szövegemlékről beszélhetünk, olvassa el a Magyar nyelvtörténet [szerk. Kiss Jenő és Pusztai Ferenc, Osiris Kiadó, 2003] című kötet 273. oldalán az ősmagyarok csatakiáltásának szövegtani elemzését, sőt, az egész ősmagyar szövegtörténeti fejezetet Gallasy Magdolna tollából.) A szöveg egy Lada Niva típusú személygépkocsin maradt fenn, a bal első futómű feletti karosszériaelem hátsó részén, az ajtó mellett, a visszapillantó tükör alatt. Az írás kék alapon ezüst, s nem domborodik ki a karosszériából.
Ha a magyar rovásírás ábécéje alapján megpróbáljuk azonosítani a betűket, balról jobbra haladva a következő eredményt kapjuk: 1. Pontos megfelelője nincs, leginkább a P jelére hasonlít, de három helyett két ferde rovással, esetleg szóba jöhet a J (egy helyett két rovással), ill. a GY (csak a keresztirányú rovások nem metszik a függőleges szárat); 2. Á; 3. SZ; 4. I. A megfejtés tehát lehet: PÁSZI, JÁSZI, ill. GYÁSZI – amennyiben azonban a helyes olvasási irány jobbról balra halad: ISZÁP, ISZÁJ, ISZÁGY.
A tudományos körültekintés azonban megkívánja, hogy figyelembe vegyünk más eshetőségeket is, így meg kell vizsgálnunk, hátha a felirat a türk rovásírással készült. Ebben az esetben a következő olvasattal kell számolnunk (ismét balról jobbra): 1. G (ennek szára ugyan a rendelkezésünkre álló táblázatban hajlik, az egyenes szárnak talán kivételezési nehézségek, vagy egyszerűen kalligráfiai átkoncepcionálás az oka); 2. nem azonosítható; 3. S; 4. egyértelműen nem azonosítható, talán NG (áthúzott szárral). A lehetséges olvasatok tehát: G?SNG, ill. ellenkező irányban: NGS?G.
Nem zárhatjuk ki azonban, hogy a rúnaírásról van szó. Eszerint a betűk a következőképp azonosíthatók: 1. A; 2. W; 3. I; 4. N. A lehetséges olvasatok tehát: AWIN és NIWA. Bár a betűk itt tűnnek a leginkább azonosíthatóknak, mégsem vehetjük komolyan, hogy itt a skandináv rúnaírásnak a nyomait fedezhetjük fel. Érveink a következők:
1. A hantik és a skandinávok nem rokonok.
2. Bár a Lada jelvényében valóban viking hajót találunk, ez csak az imperialisták megzavarását szolgálja, ugyanis a Lada köztudottan olasz licenc alapján készült.
Ezzel szemben köztudott, hogy a hantik és a magyarok rokonok, tehát az írásuk is rokon. A szöveg megfejtésében egyedül a bal szélső betű okoz gondot. Ez valahol a P és a J között áll: joggal feltételezzük, hogy ez nem véletlen. Mi más célja lenne, mint hogy egyszerre tegye lehetővé a két olvasatot, méghozzá úgy, hogy az egyik olvasat a balról jobbra, a másik a jobbról balra olvasáskor nyerje el értelmét? Innen pedig már könnyű megtalálnunk a helyes olvasatot: JÁSZI ISZÁP, azaz: jászi [azaz jászsági] iszap. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy Julianus barát eljutott az Urálon túlra, hiszen ki más vihette volna el a magyarországi fürdők, gyógyvizek hírét a hantikhoz?
(Rénhírek – eredeti cikk 2010-ből)
Miskóci Ráró megfejtése
Teljesen téves az olvasati kisérlet, és ennek okán mindenféle hozzáfűzött okoskodás, mert: NEM MAGYAR ROVÁSSAL van írva, hanem GERMÁN RÚNAÍRÁSSAL! Olvasata: N I V A ! Elvégre Lada Níváról van szó. Érdekessége, hogy “magyar módra” jobbról balra van sorjázva, míg a betűalakok jobbranézőek, vagyis az eredeti haladási irányba, mert a germánok “latin módra” róttak, balról jobbra, – naná, mert onnan ered a rovásuk. Így:
- jel: A keresztes jel, amely egyezik alakra az eD (den) rovásjelünkkel a N jele a vikingeknél, (érdekes lenne kutatni az alaki egyezés okát).
- jel: A “csupasz” vonás az (etruszk) latin I (i) tökéletesen egyező jele, mely nálunk viszont az eSZ (szár) jele.
- jel: Az A (asszony) jelünk írásirányba fordított változata a germán W (weib=asszony!) jele. Rekonstruált jelentésük (Varga Géza érdeme) árulkodik, ki vette kitől!
- jel: Ilyen székely-magyar rovásjelünk nincs, hacsak nem a hosszú J jelöléseként értelmezzük két J összerovásával (és “kifordítva”), mert különben vagy egy “kampós” (J), vagy három kampós (P) lehetne csak. Ellenben a germán rúnákban mindenütt az A hang jele, és ugyancsak (etruszk) latin eredetű! Az A bal szára függőlegesre állítva (igazodik a többi száras rúnajelhez ezzel), és a másik két vonás szétnyitva, majd egyformára róva.
Tehát: jobbról balra olvasva, de jobbra néző rúnajelekkel van dolgunk: 4. 3. 2. 1. A W I N , vagyis: N I V A
A kocsi szembenézeti jobb oldalát is szivesen megnézném, mert szerintem ott is van rúna, és nem egyéb, mint az hogy: LADA! A logika ezt kívánja. Ennyit erről, és az alapos tudás nélküli rovásokoskodásokról.
Miskóci Ráró
Kapcsolódó cikkek:
