Vakulj magyar!

alt

Már hiányzott a ballib utálkozás minden iránt, ami magyar. E heti adag a Népszavától – vigyázat, tömény magyargyűlölő írás!

 

Fekete autó helyett

Freudi elszólás, hogy úgy hiányzik az a bizonyos régi fekete autó, amellyel balliberálisok mindig “megoldották” a nekik nem tetsző kulturális kérdéseket. A már csak fogatlan oroszlán, a balliberális szemléletformálók agóniájában a rovásírás ezúttal az előkelő turul és a manapság időszerű székely zászló között kapott helyet a “kultúrmocsokban”.

A gyűlölködő ajvékolás ellenére azonban egyre többen ébrednek rá, hogy az a nép, amelyiknek saját írása van, az valódi értékkel rendelkezik. Az Európai Unióban mindössze 4 élő írásrendszer létezik: latin betűs, cirill betűs, görög betűs – és igen, a rovásbetűs írás… 

Vakulj, magyar!

Vakulj bizony! A kultúra mindig is ősellensége volt a diktatúrára, önkényre törekvőknek.

A Fidesz rájött, hogy hatalma konzerválására többek között azt kell tennie, hogy kiöl, megfertőz, bemocskol mindent, ami kultúra. Jöjjön a legpocsékabb giccs, jöjjön a tudatfertőzés, a sejde sose halunk meg, a sírva vigadás, minden jó, ami selejt, minden, ami hitványság.

Van már nóta, szól a Dankó-rádió! A közszolgálati tévében egymást érik a Kádár-korszak hamisan gondűző esztrád-műsoraival vetekedő Kívánságkosarak, és még viszonylag jobban járunk, amikor döntik ránk az idejét múlt, régi álkabarék retro műsorait. Ezekhez képest a jobblétre szenderült Szabó család valóságos remekmű volt. A Fekete György által elnökölt Magyar Művészeti Akadémia – vitathatatlan tehetségű művészek mellett – programmá teszi majd a népi rüttyőzést, az álnépi, tulipános kultúrszemetet.

Nem új dolog. Az idősebb generáció bizonyára emlékszik még a Rákosi-korszak botrányos idill-műsoraira, amelyekben sajnos jobb sorsra érdemes színészek nyervogtak csasztuskákat, fedték el a szörnyűségeket giccsparádés vidámkodással.

Volt boldog nyár Budapesten, hol is száz boldog óra zenélt, volt Duna parti csónakház, valamint szőtték az elvtársak a selymet, miközben egy ország reszketett, ha sötétedés után az utcában megállt egy autó. A viszonylag konszolidált Kádár-rendszerben már nem jött a fekete autó, de a nép üresfejű jópofaságokra kondicionálásában azért nem volt hiány. Alkotóművészeink legjavának bátorságát dicséri, hogy ilyen körülmények között is születtek remekművek, értékes könyvek, filmek és a király bohócának rendszeresített Hofi Géza lépten-nyomon kibújt a kényszerzubbonyából és vitriolos iróniával támadt rá a felűről irányított össznépi tahóságra, a társadalmi hazudozásra, a szakszervezeti üdülős egyen-jópofaságra.

Ma még? Nem jön a fekete autó és a karakteres, politikailag motivált perek sem akarnak (köszönhetően a magyar bírák többségének) összejönni. De a hivatalos néphülyítés azért nagyban megy. Eszköze ennek a pocsék állapotban lévő magyar foci, a sportsikerek társadalmi problémát elfedő, jól bevált manipulálása.

A rangos, független folyóiratok haldokolnak, néhány bátor szerkesztő és néhány áldozatkész adakozó jóvoltából úgy-ahogy fenn tudnak maradni. A színházakba benyomul a leghitványabb politikai megrendelés, a náci szellemű szélsőjobb színházat kap a fővárostól, remek színészek, rendezők létbizonytalansággal küszködnek. Viszont van hazug mítosz, kurultáj, turul, rovásírás, székelyzászló minden mennyiségben. Orbán Viktor már évekkel ezelőtt megtette azt a botrányos lépést, hogy a közönséget felszólította – többek között – a Demokrata szorgos olvasására. Az említett sajtótermék azon kívül, hogy tőről metszett szélső jobbos szellemiségű lap, örömmel ad helyt mindenféle ezotérikus, áltudományos hülyeségnek.

Az iskolai tantervbe beemelik a náci eszmeiségén túl harmadrangú, dilettáns Nyírőt, a magas hitleri kitüntetéssel dekorált Vass grófot, a zéró művészi értékű, de legalább mindig gyűlölködő Tormay Cécile-t. Szaporodnak a legbrutálisabb fajgyűlöletet hirdető Szkíta-könyvesboltok, több százezer forintért készülnek politikai munkaruhaként az álnépi pitykés dolmányok, Bocskai-kabátok, ringó rokolyák. A közszolgálati tévéből – kisebb mértékben a közrádióból is – a hazug kormánypropagandán túl, dől a kultúrszemét, a primitív áltudomány.

Vakulj magyar – szóljon jó ebédhez a nóta, legyen újra könnyfacsaró szív-küldi. S az európai uniós országot vezető miniszterelnök odáig züllik, hogy Ópusztszeren – meg máshol is – jóformán Szálasi elmebeteg szövegeit idéző “turulban születésről” prédikál.

Tenyészik Horthy politikai rehabilitálásával együtt a Horthy-korszak árvalányhajas giccskultúrája, miközben a magyar művészet kiválóságait – gondoljunk a nagyszerű pianista Schiff Andrásra, vagy a világelsők között lévő két Fischer karmesterre -, akiket, mert kritikával merik illetni az Orbán-rezsimet (erre igazi magyar művész mivoltuk kötelezi őket) lehazaárulózzák, s alig titkolt faji indíttatású sértésekkel halmozza el őket a közbotrányos lakáj-sajtó.

Mindent, de mindent megtesznek azért, hogy szabad gondolatot, a kritikai szellemet elfojtsák, lekenyerezéssel, fenyegetéssel elnémítsák, száműzzék az igazi magyar kultúrát az országból. Rangos magyar film nincs, a nagyhatalmú központi filmcézár annak ad pénzt – ha ad -, aki kiszolgálja központi akaratot. Ne gondolkozz, ne kritizálj, hallgass Dankó-rádiót, nézd a Hírtévé meg az Echo tévé hazug, gagyi műsorait. Pedig a fiók-Zsdanovok, falusi minigoebbelsek már megtanulhatták volna elődeik sorsából, hogy a kultúragyilkolás, a néphülyítés, a tudatlanságra, gyűlölködésre nevelés, hosszabb távon nem lehet sikeres. Mert ellentétes az emberi természettel, a józan polgári tisztességgel. Persze azért szörnyű rombolást visznek véghez. Hosszú évekre tesznek tönkre mindent, ami igazi magyar kulturális érték.

Embertelenül nehéz munka lesz a politikai zsarnoksággal együtt a kultúrmocsokból való kimosdatás is. A valódi érték európai szintű rehabilitálása közös, fáradságos munkánk lesz.

Szász István

(nepszava.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share