Beszámoló a tavalyi dunaszigeti rovástábla avatásáról, Győr-Moson-Sopron Megyéből.
Van rovásírásos helységnévtáblánk
Kulturálisan gazdagabb lett a falunk, mert mind a Halászi mind a Dunakiliti felől jövő utazó nem csak latinbetűkkel feliratozott falutáblákat lát, hanem olyan jelekkel írtakat is, melyeket a magyarság államalapítás előtt általánosan használt. Jó értelemben vett reklám, ébresztőt kiáltó üzenet ez a két tábla. Nemzeti kultúránk egyik alappillérére a székely-magyar rovásírásra hívja fel a figyelmet. Olyan kincs ez, mint nyelvünk ősi magva, vagy mint a legrégibb ötfokú népdalaink. A mai emberiség ismeretekben, eszközökben folyton gyarapodva, térben és időben mind távolabbról tud egyre pontosabb ismereteket gyűjteni, ez az egyének és csoportok öntudatra ébredését segíti, így a nemzeti közösségekét is. A nemzeti örökségvesztés és visszaszerzés történetéhez tartozik a székely-magyar rovásírás ismertségének hullámzása is. A honfoglalás utáni keresztény magyar állam -megalakulásától kezdve- szigorúan lépett fel a korábbi hagyományok ellen, emiatt tiltotta a rovásírást. Kétszáz év alatt általánossá vált a mai, latin betűs írás.
Később a független Erdélyben még az iskolákban tanították mindaddig, míg az a Habsburgok birodalmának része nem lett, akkortól a németet tanították helyette az iskolákban. Emléke lassan homályba veszett mindenütt, aki ismerte, titkosírásnak használta. A múlt században alig beszélt róla a hivatalos magyar kultúra, igaz az ötvenes években még az írástudatlanságot kellett felszámolni. Ma több idegen nyelvet is tanítanak az iskolában, diákjainknak nem jelenthet nehézséget a rovásbetűk elsajátítása. Betűkészlete ókori és keleti eredetű, minden magyar hangra önálló jele van. Jobbról balra írják. Könnyű megtanulni, vagy húsz éve ezzel írom rövid feljegyzéseimet.
Örömmel vettem észre, hogy sok magyar településnek van már rovásírásos helységnévtáblája. Tudakolódtam; a Rovás Alapítvány elnökéhez irányítottak, aki segített falutábláink megvalósításában. Rovásírással írt könyvet és gyermekkártyát is vettem tőle. Kitűnő ez a kártya, mert szép festményei segítségével megismerhetők védett madaraink, ugyanakkor a rovásírás is könnyedén megtanulható általa. Nagy élmény ez gyermeknek is, felnőttnek is.
Táblaavatót is tartottunk. Biacsics Bálint a barantások fegyverkabátjában jelent meg mindkét kezében karikás ostort tartva, melyeket egyszerre és mesterien forgatott. Takács István hosszú furulyán csodálatos somogyi pásztornótákat fújt. A két nagyszerű ember két élő hagyománnyal tisztelgett a tábla-hordozta ősi hagyomány előtt. Községünk táblaállítása sokadik a sorban. A sor vége még messze van, közben ezeknek a helységnévtábláknak is köszönhetően lassan a magyar köztudat részévé lesz feltündöklő rovásírásunk.
Belovitz Károly
Kapcsolódó cikkek:
