A Magyar Narancs tényszerűnek látszó cikkéből ki-kivillan az értetlenkedés. A lényeg azonban csak az, hogy táblaállítás támogatói tudják, hogy miért cselekszenek.
Útszéli rovásírás
A helyi Jobbik javaslatát a Vas megyei kisváros önkormányzata is támogatta, így már nincs akadálya a rovásírásos helységnévtáblák felállításának.
A szentgotthárdi Jobbik hamar elérte célját: elnökük még augusztus 15-én indítványozta e-mailben, hogy járuljon hozzá a városvezetés rovásírásos helységnévtáblák felállításához, mert ez ?világnézettől függetlenül minden szentgotthárdi számára? fontos lépés lenne, hiszen a táblák mindenkit emlékeztetnének a történelmi gyökerekre, illetve ?a nemzeti összetartozásnak a fontosságára?. Az érvek a szentgotthárdi képviselő-testületet hamar meggyőzték, így már az augusztus 31-i ülésén napirendre is vette és jóváhagyta az előterjesztést, igaz, erre nem volt feltétlenül szükség, hiszen a terület, ahová a helyi Jobbik – saját költségen – kihelyezi majd a két fafaragásos táblát, a Közútkezelő Kht. fennhatósága alá tartozik.
Noha egyetlen hozzáértő (történész, nyelvész vagy néprajzos) nem található a képviselő-testület soraiban, a döntéshozók mégsem fukarkodtak táblaállítást támogató indokaik lelkes felsorakoztatásával. Dr. Haragh László képviselő (Fidesz) szerint ?a rovásírást minden magyar közösséghez, az akkori politikai magyar közösséghez tartozó ember el tudta olvasni? még a középkorban is, ráadásul a rovásírás ?a magyar kultúrának a sajátja, egészen Mongólia keleti vidékéig számos rovásírással írt emlék került elő?. Huszár Gábor, a város független polgármestere pedig ekként summázta a hozzászólásokat: ?Legyenek arra büszkék, hogy Szentgotthárdon előbb kerül ki rovásírásos tábla, minthogy az lesz majd kiírva néhány év múlva, hogy Shopping City Nord, vagy Süd Szentgotthárd. Ez egy nemes kezdeményezés (?)? – hangsúlyozta a város első embere. Vita csak azon volt – még az önkormányzati erőforrások és külkapcsolatok bizottságának ülésén ?, hogy melyik rovásírásfajta fogadja a városba látogatókat, hiszen ?az interneten olyan sokféle van?.
A rovásírás ilyen fényű beállítása azonban megalapozatlan, mert noha vitathatatlan, hogy a rovásírás egy időben a magyar és székely kultúra része volt (sőt, ez az írásmód még a középkorban is közismert volt a latinul nem tudó néprétegek körében), ugyanakkor maga az írásmód nem tekinthető hungarikumnak, hiszen eredete éppúgy lehet arámi, föníciai, ahogyan türk. A régészeti leletek alapján annyi bizonyos csupán, hogy számos változatát több földrészen is használták ezer évekkel ezelőtt (a Kárpát-medence legrégebbi rovásírásos régészeti leletei 6-7 ezer évvel korábbiak annál, ahogy a honfoglaló magyarok megjelentek ezen a területen), egyes kutatók pedig állítják, hogy a rovásírás legalább 50 ezer éves múltra tekint vissza, és a Közel-Keletről eredeztethető.
Az pedig már csak ?hab a tortán?, hogy a rovásírás a mai emberek számára egyszerűen értelmezhetetlen. Ezzel függhet össze, hogy a szentgotthárdi Jobbik szervezete nem sokkal a táblák kihelyezéséről szóló döntés után máris rovásírás-tanfolyamot hirdetett meg a kisvárosban, így aki azon részt vesz, hamarosan el is tudja olvasni, hogy milyen településen lakik.
(Magyar Narancs- Rápli Róbert – eredeti cikk)
Rovás Info vélemény:
Igaz, hosszú időn át képeztek olyan “szakembereket” (történész, nyelvész, néprajzos), akiknek feladatuk volt elérni, hogy a rovás a mai ember számára érthetetlen legyen. Szerencsére pocsék munkát végeztek. A rovás köszöni szépen, él és virul. Nemrég egy néhány hónapja táblával rendelkező város gimnáziumában készült felmérés szerint a diákoknak több, mint a fele már formájáról, színéről felismeri a táblát és tudja, mi van rajta. Ennyien még persze nem tudják elolvasni … de ami késik, nem múlik.
Kapcsolódó cikkek:
