Nemzeti írásunk logikája egyszerre rejti a régi bölcsességet és késztet a korszerűség keresésére. Érdekes gondolatmenet a lehetséges rovás írásjelekről.
A rovás írásjeleiről
A rovásírás nyomtatott és számítógépes formáinak terjedésével felszínre kerülnek olyan problémák, amelyek a latin betűs írás és az írásjeleket abból kölcsönző rovás eltérő sajátosságaiból adódnak. Ezek megoldására olvashatnak egy javaslatot az alábbiakban.
1. Az alsó helyzetű írásjelek problémája
A kis- és nagybetűket megkülönböztető, középvonalas írásmódban egyes írásjelek (. , – !) a helyzetükből fakadóan gondot okozhatnak: ha ezeket a jeleket az alapvonalra, azaz a kisbetűk aljával egy szintben helyezzük el (1. ábra, 1-2. oszlop), akkor nagybetűs szövegben vagy pl. nagybetűs rövidítések után esztétikailag nem megfelelőek. Hasonló helyzet áll elő, ha az írásjeleket eleve a nagybetűkhöz igazítjuk (3. oszlop). Erre megoldást jelenthet az, ha külön tervezünk normál és alsó helyzetű írásjeleket, ezt láthatjuk a legalsó sorban (OpenType fontban ez a környezettől függő automatikus helyettesítés technikailag megvalósítható, ám ezt nem támogatja minden szövegszerkesztő, emellett az alternatív jelformák saját kódpont híján csak a Unicode tábla saját használatú területére kerülhetnének).
A másik megoldást a rovásemlékekben megtalálható középvonalas írásjelek kínálhatják. Középső pont alakú írásjeleket láthatunk Bél Mátyás könyvében (2. ábra) és az énlakai feliratban (3. ábra), míg Telegdi János a Rudimenta Hunnorum c. művében kettőspont alakú mondatvégi jelet és középső pont formájú elválasztójelet használt. (4. ábra).
A középső pont azonban szóelválasztó jelként is használatos (pl.: konstantinápolyi felirat, 5. ábra). Mivel a szabványtervezetbe is ekként került be, a mondatvégi jelként történő használata kerülendő, így a pont középvonalas alternatívájaként a továbbiakban a Rudimentában található kettőspontot használom (ebben az esetben a hagyományos kettőspont természetesen másik karakterrel, pl. hármasponttal helyettesítendő).
2. A latin eredetű mondatvégi írásjelek
A ma használt kérdőjel a feltételezések szerint a “quaestio” szónak, a “kérdés” latin megfelelőjének a rövidítése, amely a középkorban alakult ki az egymás fölé helyezett q és o betűből (6. ábra, forrás: Wikipédia).
Bár ezt a kérdőjelet számos írás átvette, ellenpéldák Európában is akadnak (a görögben a pontosvessző, az örményben egy, a kérdőszó utolsó magánhangzója fölé tett jel látja el ezt a szerepet). Ezért természetes a felvetés, hogy a rovásban is használhassunk olyan kérdőjelet, amely jobban illeszkedik az íráshoz. Ugyanakkor célszerű, ha ez valamilyen módon mégis kapcsolódik a megszokott változathoz. Ezeknek a feltételeknek eleget tehetünk, ha az ábrán felvázolt folyamatot rovásbetűkkel játsszuk le (7. ábra). Vesszük a “kérdés” szó első és utolsó betűjét, ezeket egymás fölé helyezzük, majd az összerovás után egy könnyen leírható forma eléréséig egyszerűsítjük a sarkok lekerekítésével. Végül, hogy a mondatzáró szerepét kifejezzük, a mondatvégi írásjellel egészítjük ki.
A felkiáltójel szintén latin eredetű, a “io” indulatszóból (jelentése: ‘hej!’, ‘jaj!’) keletkezett a fent leírtakhoz hasonló módon. A következetesség érdekében most a “felkiáltás”, “kiáltás” szavakból indulhatunk ki a kezdőbetű felhasználásával vagy ligatúraképzéssel (8. ábra, alsó 3 sor). Ezek a jelek azonban – főleg apróbb betűméretekben – összetéveszthetővé válhatnak az új kérdőjellel. Ha viszont az “indulat” szó i betűjét használjuk fel, egyszerű és a !-hez formailag is hasonló jelet kapunk (8. ábra, legfelső sor).
A végeredmény az alábbi ábrán látható. E jelek (ha a felkiáltójelet vízszintesen húzzuk át) jobbról balra és balról jobbra haladó szövegben egyaránt alkalmazhatók. 
Összefoglalás
Az írásjelek történeti fejlődésére alapozva létrehozhatók olyan (a középvonalas rováshoz is illeszkedő) jelformák, amelyekkel helyettesíthető a latin írásból származó megfelelőjük, úgy, hogy eközben megőrizzük a hasonlóságot a megszokott karakterekkel. Mivel az új és a hagyományos írásjelek egy szövegen belül egyszerre nem fordulhatnak elő, egy betűkészletnek elegendő csak az egyik változatot tartalmaznia. Így a fent bemutatott karakterek tárolhatók a meglévő kódpontokon (ekkor a betűtípusnak a JB és BJ változathoz hasonlóan készülhet két, az írásjelekben eltérő verziója).
(Répai Attila – repaiattila kukac freemail pont hu)
Kapcsolódó cikkek:
