Az írásrendszerünk elnevezéséről itthon és külföldön is állandó vita folyik. Ezúttal Albrecht Lajos tanulmánya kerül sorra. Szavazzon ön is a Rovás Info-n!
Tisztelt Rovás Info szerkesztők!
Köszönöm, hogy kíváncsiak a véleményemre. Ugyanis a problémám másképpen fogalmazható meg, mint hogy egyszerűen nevet adjunk a “nemzeti írásrendszerünknek”.
Vagyis hibásnak, de legalább is iránytévesztésnek tartom az alábbi formában feltett kérdéseiket:
Hogyan nevezed nemzeti írásrendszerünket?
- Rovás
- Rovásírás
- Magyar írás
- Székely írás
- Rúna
1.) Ahogy említettem a legfőbb problémám, hogy a fenti kérdésre adott válaszok (és az utóbbi időben elterjedt gyakorlat szerinti összevonás; “rovásírás”) a rovás / írás – vagyis egy tevékenység eredményét – akarja használni egy ABC, egy szimbólumrendszer megnevezésére, amely végül isképek halmaza hangok rögzítésére, függetlenül az előállítás módjától. Persze a szavak értelme idővel változhat elvont irányba, vagy áttevődhet asszociációs hatásra más képek, képzetek fogalom-meghatározására, de a magyar nyelv szinte egyedülállóan tiszta és stabil képrendszerrel rendelkezik / rendelkezett a gyökrendszerén keresztül, ezért minden erőnkkel inkább óvni kell ezt a fogalmi tisztaságot, egyértelműséget, mintsem rontani azon. Leborulok Szakács Gábor és neje Friedrich Klára áldozatos munkája előtt, de minden tiszteletem ellenére nagyon nem tetszik, hogy többek figyelmeztetése, kérése ellenére sem tettek le a “rovásírás” megnevezés használatáról, népszerűsítéséről akkor sem, ha magát az ó-magyar ABC-t értették alatta. Azzal nem lenne bajom, ha a meghirdetett “rovásírás verseny” valóban “rovás írás-verseny” lenne, ahol hagyományőrzés címén késsel fába pálcára rónák a résztvevők az ó-magyar betűket. De az már fogalomzavar, ha az ó-magyar ABC-ről beszélve azt rovásírásnak nevezzük. Ezzel le is teszem a voksom a megnevezés terén, amit alább bővebben is indokolni fogok. Véleményem szerint nyugodtan beszélhetünk “magyar ABC“-ről (esetleg ó-magyar ABC-ről), és ezt írhatjuk papírra tollal – ceruzával, róhatjuk fába, vagy véshetjük kőbe, mindegy.
2.) Már magával ezzel az összevonással is bajom van; rovásírás. A rovás is írás, csak valami bevésést, bekarcolást értünk alatta. A vésés is lehet írás, ha kemény tárgyba írunk, mégis furcsa lenne vésésírásról beszélni. Számomra éppen ilyen furcsa a rovásírás összetétel. Tartsuk meg a szavaink értelmét tisztán; vésés, rovás, írás, mind lehet szövegek, betűk rögzítése, csak más anyagra, más technikával. (Arra már nem akartam kitérni, hogy Varga Csaba szerint is a ró – ír páros ugyanaz a szó, két változatban. Azaz írás = rovás, rovásírás = írásírás). Küzdhetünk azért, hogy új jelentést tulajdonítsunk a rovásírás szónak, de ekkor tudomásul kell vennünk a nyelvrontást. Nem hiszem, hogy ez célja lenne bárkinek, aki tenni akar szép magyar nyelvünk, és régi, csaknem elveszett írásunk megőrzése, újbóli felszínre hozása érdekében. Ha az írás szavunkat úgy értelmezzük, hogy az a beszéd, gondolat rögzítése az ABC betűképeivel, akkor beszélhetünk: írásról (hallgatólagosan tudomásul vesszük a mai gyakorlat szerinti grafit-ceruza, tinta-toll, golyóstoll használatát), vésett írásról, vagy rótt írásról és ekkor pontosan tudni fogjuk miről beszélünk, vagyis milyen technikával hoztuk létre az írást.
3.) Hogyan nevezed nemzeti írásrendszerünket?”
Más népek is rótták a saját nyelvükhöz igazított ABC-jüket, vagyis rovás-írtak. Ezért kérem, hogy végre tegyük helyre a fogalmakat, és a megnevezések használatát:
ABC: az adott nyelv hangjainak megfeleltetett képek (betűk) halmaza,
a rögzítés technikája: írás, rovás, vésés, festés, stb.
Ha már említettem Varga Csaba nevét, hadd térjek itt ki még arra, hogy milyen kevéssé ismert az, hogy Nagy-Brittania területén is használták a fapálcára rovást az ókortól, és ráadásul a miénkhez nagyon hasonló ABC-vel írtak (és csak halkan jegyzem meg; lehetséges, hogy a miénkhez nagyon hasonló nyelven). Varga Csaba már feltette a kérdést, hogy mit keres annyi magyar szó a mai angol nyelvben. Én megvizsgáltam az általa magyarnak meghatározott szavakat az előfordulásuk szerinti gyakorisággal súlyozva, és azt találtam, hogy az angolok által manapság használt szövegek kb. 18%-a (!) magyar. Ismerve Nagy-Britannia történelmét, nagy valószínűséggel ez csak kelta hatás lehet. Hogy ennek (f)elismerése Európa történelemszemléletére milyen hatással lesz, megjósolhatatlan. Nos ez is oka, hogy miért nem tartom szerencsésnek “nemzeti írásrendszerünk”-ről beszélni. Lehetséges, hogy a “nemzetünk” meghatározást időben és térben jelentősen bővítenünk kell hamarosan. Reményeim szerint hamarosan elfelejthetjük a világszerte hangoztatott, és tőlük a magunk számára is átvett véleményt, miszerint a magyar nyelv egyedülálló, rokontalan, éppen ezért betolakodó Európában. Meggyőződésem, hogy ez hatalmas tévedés. Hogy erről nehéz lesz meggyőzni “Európát” nem tagadom, viszont ezennel beállok én is a sorba azok közé, akik elkezdik az érveket összerakni a meggyőzéshez.
Még mielőtt unalmasan hosszúra nyúlna az “értekezésem”, befejezem. A fentiek alapján azt hiszem eléggé világos az álláspontom, és a javaslatom. Miután az ABC-ket a megalkotóik mindig az adott beszélt nyelvhez igazítják, ezt a régi ABC-t, amely tökéletesen és hiánytalanul írja le a magyar nyelv hangjait, nyugodtan nevezhetjük “magyar ABC”-nek, vagy esetleg ó-magyar ABC-nek Nem fognak a székelyek sem megsértődni, ha nem bővítjük a nevet székely-magyar, avar-székely-magyar, vagy hun-avar-székely-magyar monstrummá, mert úgy tűnik ezek a népek egy közös nyelvet beszéltek, és ez a magyar nyelv, amelyre az ó-magyar ABC úgy illik, mint “testre a bőr”. (Ha már meglenne a karakterkészlet a számítógépemen, akkor az ABC helyett a régi lineáris magyar ABC jeleit írtam volna, kéretik így érteni).
Befejezésül kérem, hogy felejtsük el végre a kérdéssorban szereplő megnevezéseket (értem a viccet; a rúnát is), és írjuk, rójuk, véssük minél gyakrabban az Ó-MAGYAR ABC jeleivel gondolatainkat, mondanivalónkat.
(Albrecht Lajos)
Kapcsolódó cikkek:
