A Héttorony irodalmi magazinban jelent meg dr. Bige Szabolcs írása az énlakai templom kazettás mennyezetének rovásmintáiról, történelemről és hely életképekről.
Egy nehéz nap után – esti beszélgetés a rovásírásról
– Fáradtnak látszol, doktor! – fogadott egyik este nyugdíjas barátom, Elek tiszteletes.
– Nehéz napom volt, s a fejem is fáj – panaszkodtam őszintén, pedig nem szokásom. Valóban a hosszú hétvégi ügyelet után tört rám ez a fejfájás, és az együttérző szavakra kitört belőlem, a különben tőlem távolálló, panasz.
– Tölts kávét a doktornak! – szólott a feleségének, s már ott is gőzölgött előttem az illatozó ritkaság.
– Holland testvérek küldték – jött a magyarázat fel sem tett kérdésemre. Élvezettel szürcsöltem a kávét, s eszembe jutott a hírhedté vált, akkoriban közszájon forgó mondóka:
– Ismered a mondást, ugye? – kérdeztem -, ?kávéval kínálni a vendéget merészség, elfogadni szemtelenség!?
– Nem vesszük szemtelenségnek tőled! – nevetett a megjegyzésemen.
– Ha egy kicsit megpihent, egy kis friss kolbásszal, hurkával megkínálhatom, kedves? – kérdezte a háziasszony, s én igent mondtam. A falatozás után meglepődve tapasztaltam, elmúlt a fejfájásom. Elek bátyám nagyot kacagott, amikor megmondtam.
– Látod, nénéd főztje tiszta gyógyszer, csak éppen nem lehet receptre felírni. Ebben aztán mind a hárman egyetértettünk, majd előkerült egy kupa jó, Küküllő menti Királyleányka.
– Isten, Isten! – koccintottunk, én csak éppen megnyalintottam a bort, s úgy ízlelgettem az aromáját. Házigazdám azt gondolta, nem ízlik.
– Szeresse, doktor! – idézte mosolyogva a környékbeliek kínálási szavait. Én is elnevettem maga.
– Úgy beszélsz, mint a mérnökünk – jegyeztem meg.
– Egyfalusiak vagyunk!
– Ne félj, nem marad a poharamban! – nyugtatgattam. – Nemes itóka. Ahogy vélem Zsidvej domboldalain termett.
– Eltaláltad. No, akkor egészségedre!
– Elek bátyám! Érdekes dolgot hallottam a bözödi tanító úrtól. Azt mondja, hogy a Firtoson túl, az egyik faluban nagyon szép kazettás mennyezete van a templomnak, olyan, mint ami az itteni kastélyban is volt. Orbán Balázs is írt róla.
– Ne is mondd tovább! Tudom, miről van szó, hiszen arrafelé szolgáltam majd húsz évet. Énlaka a falu neve. És a kazettás mennyezete jóval régebbi az erdőszentgyörgyinél és más jellegű is.
– Mennyiben?
– Az énlaki több, mint száz évvel régebbi, ahogy említém.
– Úgy mondta a bözödi tanító, hogy deszkalapra festették a díszeket, s így készült az egész mennyezet.
– Díszek, díszek? jelképek azok mind! Virágok indái uralják a közép részt. Mintás vázákból bomlanak ki, szöknek szárba A vázák közeli rokonságot mutatnak a Korondon szokásos régi bokályok mintáival. A kazetta sarkain és szélein jellegzetes mintát találni. Mindkettő a rovásírás elemeinek felel meg. Megjegyzem, két egyforma kazetta nem található a mennyezeten!
– Sokat tudsz, kedves bátyám! Meg is tudod fejteni a rovás betűket?
– Az orgona feletti kazetta szavait igen, de az ismétlődő jeleket a kazetták sarkán, szélén már nehezen. A rovásírásos betűkből kiolvasható a készítő neve.
– Ki volt ez nevezetes ember?
– Musnai György ő, a volt oskolamester. Régi iratok említik a nevét, mint aki jelen volt, amikor a tatárok felégették 1661-ben a templomot, s ott volt, amikor újra rendbe tették 1668-ban.
– Ki talált rá erre a gyönyörű székely értékre?
– Nem más, mint maga Orbán Balázs, a legnagyobb székely, akit az elébb említettél. De várj csak, kedves öcsém, itt van maga a könyv is a Székelyföld leírása. Ezzel a csodálatosnál csodálatosabb kötetektől roskadozó könyvespolcról leemelte azt a kötetet, melyben vidékünk is szerepel.
– Nézd, és olvasd, mit ír.
Ide másolom a passzus egy részét: ??a 17-ik század közepe tájatt már unitáriusok lakták Énlakát, és azt is, hogy Ali Pasha országduló csapatai ide e rejtett völgyekbe is behatoltak. Ezen második mongoljárás Énlakára vonatkozó gyászos eseményeit ugy adja elő a hagyomány, hogy a tatárok egy csapatja Énlakára menvén miután Kerestely (most is meglévő család Énlakán) nevü jó módu ember megvendégelte és megajándékozta, azok minden dulás nélkül békésen leindultak a völgyen, de a falun alóli Alsó-Cserébe fegyveres székelyek voltak elbujva s ezek a tatárokra tüzelvén, közülök többet, s azok közt vezetőjüket is elejtették, mire a felböszült csapat vissza száguldván a faluba, azt több helyt felgyujtotta, a boltozott kőtemplomot szalmával körül rakták s ugy égették el.?
– Hát, ennyit a régmúltról. Igyunk még egy kortyot! – emelte felém a poharát Elek tiszteletes.
– Búcsúzom bátyám, s köszönöm az érdekes beszélgetést!
– Isten áldjon, öcsém, s ha máskor is fejfájás kínoz, tudod, hol lakunk!
Kapcsolódó cikkek:
