Legutóbbi számunkban beszámoltunk a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség által Beregszászban elsőként megszervezett székely-magyar rovásíróversenyről. A zsűri egyik szakavatott tagja Zselicky Zoltán filozófiatörténész. (Karpataljalap.net)
A rovással jegyezetelő filozófiatörténész
Zselicky Zoltán II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, aki a rovásírást rendszeresen használja, a régi magyar írásbeliség igazi szakértője. A tanár urat a múlt héten, az esküvője előtti napon kérdeztük az ősi székely-magyar rovásírásról. Ezúton is sok boldogságot kívánunk neki!
– A rovásírás azért érdekel, mert megfogott a formavilága, az eredetisége, régisége és a szépsége. Az ősi, úgynevezett székely-magyar rovásírás keletkezéséről nagyon sok elmélet létezik, a szakértők máig vitatkoznak róla. Az ősi írásokat kutató Varga Csaba 30 000 évesre becsüli ezt az ábécét, de vannak más becslések, és vannak nagyon zavaros elméletek is, amelyek arról szólnak, hogy ez össze lett válogatva különféle ábécékből, és hamisítvány az egész.
Valójában kétféle rovásírás is ránk maradt. Mi a székely-magyar rovásírással foglakozunk, ebből tartottunk versenyt a cserkészszövetségben, ahol sok érdeklődő volt és sok jó eredmény is született. Nagyon örülök annak, hogy ennyien érdeklődnek és foglalkoznak rovásírással Kárpátalján. Bár szeretném, ha még többen megismernék. Verseny most először volt Kárpátalján, de Magyarországon már régebbre visszanyúló hagyományai vannak. Kollégám, Braun László Szürtéből többször is vitt gyerekeket anyaországi versenyekre.
A székely-magyar rovásírás a legismertebb, de rajta kívül maradtak emlékek az úgynevezett pálos rovásírásról is. A dr. Hosszú Gábor, Libisch Győző és mások által felállított elmélet szerint, a pálos rovásírás egészen a XVI. század végéig élt a pálos rendi szerzetesek körében. Ez az írás – szemben a székely-magyar rovásírással – nagyon hasonlít a türkre, feltételezések szerint nemzetünk türk származású része hozta magával, tőlük vették át a szerzetesek. Egyes kutatók szerint a XIII. századig az egyetlen magyar alapítású férfirendben, a pálosoknál egyeduralkodó volt. Például néhány Dél-Amerikában fennmaradt írásleletről született számos teória egyike, hogy pálos rovásírás, mert a spanyol és a portugál uralkodók előszeretettel küldtek pálosokat Dél-Amerika belső részeinek megtérítésére. A hagyományosan barlanglakó pálosok után sok barlang falára rajzolt írás maradt meg. Az elmélet szerint a pálosok Dél-Amerikában időnként a pálos rovásírást használták levelezéseikben, felirataikban vagy titkosírásként. A hipotézis szerint azonban Magyarországon nemcsak ők, hanem mások is, elsősorban egyházi személyek használták a pálos rovásírást.
De a legkorábbi és leggyakoribb rovásírásos leletek a székely-magyar rovásírással mutatnak inkább rokonságot, amelyet valószínűleg az ország más területein is használtak a latin írásbeliség elterjedése előtt. Bizonyíték erre, hogy templomokban találtak olyan hirdetőfákat, rovásbotokat, amelyekre a fontosabb események voltak feljegyezve, illetve más, sírokból előkerült tárgyakat. A legelső rovásemlék egy szkíta baltatokon maradt fenn, sokan megpróbálják ezt magyarul is kiolvasni, ami nem szerencsés. Szerintem a magyar nyelv szókincse a leggazdagabb a ma élő nyelvek közül, az ilyen próbálkozások ezzel élnek vissza.
A rovásírás formavilága nagyon ősi, 30 000 éves barlangrajzokon is megtalálták. Minden ábécé hasonló formákból ered, ezek a legkönnyebben róható, véshető és írható formák. A rovásírásra hasonlít a latin, a görög, az etruszk és a héber betűsor is, de a nagybetűkre kell gondolni, ugyanis a rovásban nincsenek kisbetűk. Például a mi E betűnk a rovásírás P betűjének, az O betű az eK betűjének, az M betű a rovásírás V betűjének egyik formája, ez szemmel látható. Tudni kell, hogy eredetileg egyetlen írásban sem volt kisbetű, ezekre csak a kódexmásolás miatt volt szükség később. Egyszerűbb volt gyorsan és ügyesen leírni a dolgokat kisbetűvel. Ma, ha valaki rovással ír és gyorsan, akkor is változnak a formák az ügyes kezek nyomán. A rovásírást hagyományosan jobbról balra írták legalábbis kezdősorokban, akárcsak a héber vagy arab írás esetében, de létezik még az úgynevezett “ökörszántás” írásvezetés is, amikor oda-vissza írunk, ilyenkor balról jobbra a betűk iránya is megfordul. A rovásírás esetében a betűk iránya mindig a sorvezetés irányába néz. Én magam is írok mindkét irányba, ezzel időt takarítok meg.
A rovásírás Magyarországon a török hódoltság idején tűnt el, de aki ismeri a székelyek lelkét esetleg irodalmunkból, vagy akár a viccekből, az tudja, hogy velük nem nagyon lehet mit kezdeni. Ők mindig ellenálltak az idegeneknek és ragaszkodtak hagyományaikhoz. Nekik köszönhetően a XX. századig átöröklődött ez az ősi ábécé, az egyház gyakran visszatérő tiltása ellenére is.
– Mikor kezdett foglalkozni a rovásírás tanulmányozásával, és mióta használja a gyakorlatban?
– Mindig érdekelt az őstörténetünk, és ez magával hozta. Szívesen használom a gyakorlatban is gyorsíráshoz. Egybeírhatóak a betűk, gazdaságos, gyors, sötétben könnyebben el lehet olvasni, mint a latin betűket. Azért gyors, mert egybevonunk jeleket, ugratunk hangzókat, kihagyunk a szóban gyakran előforduló betűket, mély és magas hangrendet jelzünk stb.
– Nagyon nehéz a rovásírás elsajátítása? Nem lehetne ezt oktatni a magyar iskolákban?
– Ugyanannyi energia kell, mint a latin betűs írás elsajátításához, vagy talán még kevesebb. Hisz a latin jelkészlet nem egy, hanem két jelkészlet, nagybetű és kisbetű a rovással ellentétben. A rovásábécében annyi betű van, ahány hang a magyar nyelvben, illetve vannak még az úgynevezett bogárjelek, ami hieroglif örökség. Ezek gyakori hangkapcsolatokat jelölnek, mint: ENT, EMB, EMP, US stb. Például a TPRUS betűcsoportot is egy bogárjel jelöli, ami úgy néz ki, mint egy fácska három lehajló ággal. Állítólag volt a magyar nyelvben egy ilyen hang, amit például egy ma Szlovákia területén található, egykori Ung megyei község neve is őriz: Tpruska, aminek később torzult a neve Petruskára, de tücsök szavunk is tprucsök volt eredetileg, mert volt egy TPRU bogárjelünk is. Ismerünk egy olyan egykori bogárjelet is, amelynek hangkapcsolata mára elveszett. A rovásírás sajátos logikájú jelekkel írta le a számokat is, a fennmaradt emlékek között gyakoriak például az évszámok.
Örülök neki, hogy ez a majdnem feledésbe ment örökség újra érdekli a fiatalokat.
(Badó Zsolt)
Kapcsolódó cikkek:
