Magyarország – Újabb gyöngyszem a rovásüldöző szappanopera sorozatból.
Abszurdisztán él és virul
Immár 5 éve zajlik a világon is egyedülálló, állami rovásüldözés – természetesen Magyarországon (nem Romániában, Ukrajnában vagy Szlovákiában). Mint már több cikkben is beszámoltunk róla, 2014 nyarán a Belügyminisztérium Okmányfelügyeleti Főosztálya egy osztályvezetői körlevél fomájában átértelmezte a vonatkozó – amúgy egyértelmű tőmondatokból álló – törvényi helyeket és felszólította az ország összes okmányirodai vezetőjét, hogy akadályozzák meg a személyi iratokon a rovással készült aláírás alkalmazását. Azóta már szervezetten képzik az okmányirodákban, valamint a személyi okmányok gyártásában dolgozókat, hogy felismerjék nemzeti írásunkat – persze azzal a céllal, hogy azt a “rovásbűnözők” nehogy rácsempésszék valamilyen furmányos módon az irataikra.
Az abszurd helyzet sok esetben törvénysértő és/vagy nevetséges eredményeket szül, melyet példáz a Rovás Alapítvány elnökének története is.
Hát, talán találjon ki valami újat!
Jogosítványom lejártának közeledtéről az Ügyfélkapun keresztül értesítést kaptam, majd a lakóhely szerinti Szolnoki Kormányablakhoz mentem az új okmány igénylése céjából. A hivatalban segítőkész, udvarias fiatal hölgy várt, aki rögtön kérte a már lejáró jogosítványomat is. Abban a pillanatban, amikor ránézett, a rovás aláírást felismerte és sajnálkozva jelezte: Ugye tudja, hogy ilyen aláírással nem kaphat új jogosítványt?
– De ez az én hivatalos aláírásom, ez van a személyimben, sőt a külföldi irataimban is – mondtam, megmutatva az okmányokat.
– Külföldön lehet, de Magyarországon változott a törvény, ami már tiltja a rovás aláírást – válaszolt a hölgy.
Mivel a rovást nevesítve tiltó törvény nem létezett és most sincs (még?), jeleztem a hölgynek, hogy bizonyára téved. De miután állította, hogy látta is írásban, kértem, hogy mutassa meg nekem. Kis időt kért és már hallottam is a diszkrét problémariasztást a kollégák közt, ami bizonyára a “rovásbűnözők” megjelenése esetére dolgoztak ki az okmányirodákban…
Pár percen belül visszaért a hölgy, kezében a “törvénnyel”, ami nem volt más, mint egy újabb körlevél a BM Okmányfelügyeleti Főosztályról 2018.07.31 dátummal, immár a nevezetes főosztályvezetői aláírás nélkül.
Miután felvilágosítottam az ügyintézőt a törvény és egy munkahelyi belső tájékoztató közti különbségről, visszatértünk az okmányigénylés kérdésére. Tudomásomra hozta, hogy ha ő “véletlenül” mégis átengedné az igénylést rovás aláírással, mivel a gyártásban is szigorúan keresik az ilyen eseteket, le fogják állítani az jogosítvány elkészítését.
Az amúgy feszültségmentes, de kényelmetlen társalgásban értésére adtam, hogy én bizony a munkahelyemen, a bankban és napi szinten mindenhol a rovás aláírásom használom, így ez a törvény által megkövetelt kritérium szerinti “a polgár által használt és elismert” aláírásom. A szorult helyzetben az ügyintéző azt javasolta, hogy írjam le a nevem szép folyóírással betűnként latin betűvel, mire én jeleztem, hogy az törvénysértő lenne (hiszen nem az eliskert aláírásom). A hölgy szerint így viszont nem lesz jogosítványom és javasolta, hogy azt az aláírásomat próbáljam meg esetleg, amit rovás előtt használtam.
– Azt már évek óta nem írtam és fenti okok miatt az is törvénysértő lenne – válaszoltam. Mire újabb megdöbbentő javaslat érkezett:
– Akkor találjon ki valamit, ami úgy néz ki mint egy aláírás!
Tekintettel a rovótársaktól érkező rendszerszintű rovásüldözésről szóló beszámolókra és a tényre, hogy jogosítvány nélkül gondom lehet az utakon, firkantottam két tagból álló gubancot a lapra, látható megkönnyebbülést és örömet hozva a feszengő ügyintéző számára, aki boldogan kiáltott fel:
– Nagyon jó! Két részből áll és nem szögletes… ezt biztos elfogadják majd!
A hülyeség diadala – egyelőre
Azóta megvan az új jogosítványom, amivel rovom az utakat. Természetesen törvénysértő és így érvénytelen is, hiszen a rajta szereplő kriksz-krakszról az alábbiakat tudjuk megállapítani:
- nem olvasható
- nem tartalmazza a családi és utónevemet
- nem használom
- és nem ismerem el aláírásomként
… de legalább nem székely-magyar rovás, ugye! Majd legfeljebb a jogosítványt honosítom valamely EU-s tagországban, azt alárovom és akkor Magyarországon is érvényes okmányként használhatom az utakon.
Az már csak hab a tortán, hogy míg az okmányirodákban a működést veszélyeztető létszámhiány van, arra kétséget kizáróan van ember, hogy árgus szemekkel figyeljék: nehogy rovás legyen valakinek az aláírása.
Sípos László
BM/1660-43/2018. számú tájékoztató a személyazonosító okmányokra kerülő aláírás témakörében
BM_1660-43_2018 tájékoztató
Kapcsolódó cikkek:
