Újabb közös pont a délibábos múltba révedők és a “megélhetési tudományosok” között. Kínosan kerülik a korszerű mindennapi rováshasználatot.
Fehér foltok a hivatalos tudományban
A Nyelv és Tudomány portálnak a ?A nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körkép? tanácskozásról beszámoló cikkét ajánljuk olvasásra több szempontból is. Az írásban valóban érdekes, mégis kevésbé ismert témákat taglalnak a terület egyes szakértői, melyek közül ízelítőként említhető a magyarországi kisebbségek írásos nyelvhasználata, az iskokák nyelvi tájképe, a betelepülők magyar nyelvhasználata, a roma és a magyar szleng kapcsolat, vagy éppen a siketek közössége, mint nyelvi kisebbség.
A rovás témaköre is bekerült a cikkben hivatkozott konferencia előadásai közé, azonban a “hivatalos” rovástudós – a turkológus Sándor Klára – arról tett bizonyságot, hogy a rovással kapcsolatos ismereteiben fehér foltok sokasága található. Kezdve a rovás 13. század előtt történetével, a középkori rováshasználattal, egészen a jelenkori funkcionális alkalmazásokig, melyről évek óta szeretne nem tudomást venni… pedig a konferencia éppen a jelenkorról szólt.
Színes és fehér foltok a Magyarország nyelvi tájképén (Nyest.hu)
A május 23-án megrendezett ?A nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körkép? című konferenciáról szóló beszámolónk második részében a magyarországi kisebbségekkel foglalkozó előadások mellett olyanokat is bemutatunk, amelyek egyelőre ritkábban kutatott témákra koncentrálnak. (…)
(Forrás: Wikimedia Commons / Cartoon Network, Ákos9702)
Írástörténeti gondolatok
Az írásrendszerek szerepéről érintőlegesen korábban is volt szó: Pera Lastić például kiemelte, hogy a cirill ábécének az ortodox valláshoz hasonlóan kiemelkedő szerepe van a szerb identitás őrzésében, illetve meg- és újraalkotásában.
A nyelvi tájkép témája az írástörténethez is szorosan kapcsolódik. Szerzőnk, Sándor Klára a székely rovásírásról szólva abból indult ki, hogy ennek az írásnak – a mai helyzethez hasonlóan – már a 13?17. században sem az információközlő funkciója volt elsődleges, hanem a szimbolikus tartalma: a kezdet kezdetétől egyfajta székely identitást fejezett ki, illetve használójának nyelvi műveltségét is hirdette, hiszen a székely betűk sosem voltak széles körben ismertek. Az előadó cáfolta azt a tévhitet, hogy a székely rovásírást az egyház üldözte volna. Ezt bizonyítja, hogy középkori keresztelőmedencén is olvashatunk rovásírású feliratot, illetve hogy papok is készítettek ilyeneket.
(…)
(Nyest.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
