Liberális rovástalanítás

Sándor Klára kerüli a rovás szó használatát, de újabb könyvet ad ki róla. Politikai erővonalak nemzeti írásunk körül.

 

Kísérlet az őstörténet átírására a nyelvész oldaláról

?A magyar olvasók közül sokaknak van elege abból, hogy nem lehet bizonyos tudományos kérdésekhez nyúlni, mert azonnal politikai kérdésekké alakítják azok, akiknek ez érdekében áll.” Sándor Klára kutató kiszabadítja a csodaszarvast, amelyet a politikai polarizáció csapdájába ejtettünk.

A jobboldal kisajátítja, a baloldal elutasítja a magyar kultúrtörténet legfontosabb hagyományát. Sándor Klára nyelvész kísérletet tesz a magyar őstörténet újraírására a Nyelvrokonság és hunhagyomány című kötetben.

Nemrég jelent meg a Nyelvrokonság és hunhagyomány című kötete, amely a magyar őstörténet legvitatottabb kérdéseit helyezi új kontextusba. Mi újat lehet mondani erről a kérdéskörről?

Turkológusként már egyetemista korunkban megszoktuk, hogy szembesülnünk kell az ostobaságokkal, butaságokkal, mítoszokkal, különböző délibábos elméletekkel. Kezdő kutató koromban én magam is a honfoglalás előtti magyar-török nyelvi kapcsolatokkal foglalkoztam. Ilyen értelemben nem volt idegen az, hogy ilyesmihez nyúlok. A másik kutatási területem, amely – ha lehet – még kényesebb a csodaszarvas legendájánál, a székely írás. 

Mire számítson az, aki kézbe veszi a könyvet? Mit fog másként tudni, mint eddig?

Azt remélem, hogy azokhoz sikerül szólni, akik nem ismerik a nyelvészet tudományos módszertanát, nem ismerik az elméletét, a hátterét, és akik nem fogadják el, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvekkel van a legszorosabb kapcsolatban.Tudom azt, hogy ezek közül az emberek közül nagyon sokan szeretik a csodaszarvas legendáját, gyerekkorom óta én is nagyon szeretem.
Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyományCsak közben megtanultam, hogy egy legenda valósághoz való kötődését egészen másként kell értékelnünk. A történelmi forráskritikán keresztül meg kell néznünk, hogy mi az, ami elfogadható, és mi az, ami nem.

Például a csodaszarvas legenda egy csomó mindent megmutat a magyar történelemből. Tartalmazza annak a török népnek a nevét (a Hunor valójában az onogur nép neve), amellyel a magyarság nagyon szoros kapcsolatban állt, amellyel etnikailag is keveredett. Tartalmazza azoknak a folyóknak, földrajzi helyeknek a nevét, ahol a magyarság ténylegesen élt.

Tehát ki lehet következtetni a legendának olyan elemeit, amelyek lefordíthatók a történettudomány nyelvére. Nagyon sok elem nem fordítható így le. De ennek ellenére ezek a legendák egy nép történeti tudata számára – ahogy Szűcs Jenő mondja – nagyon fontosak tudnak lenni, legalább olyan fontosak, mint az úgynevezett ?valóságos történelem?. 

Miért?

Mert a ?valóságos történelemről? alkotott tudás mindig változik, a legenda pedig velünk van. A magyarság eredetmítosza kétségtelenül a csodaszarvas mítosz. Nincs helyette más. Mint mítoszt, mint identitást formáló mesét nem szabad kidobnunk. A teljes magyar művészetet, kultúrát ki kellene dobnunk az ablakon, ha ettől a legendától meg akarnánk szabadulni. Csak nem keverhetjük össze a tényekkel. Nagyjából erről szól a könyv.

Mit kezdjünk mindazzal, amit a rovásírásra vagy a mítoszokra vonatkozó kutatásaiddal elérsz? Azért is feszegetem mindezt, mert azért ezeknek a témáknak a mai politikai kommunikációban nagyon is van következménye, tétje.

Az aktuálpolitikai kiindulópont az volt, hogy nagyon élesen belehelyezik ezeket a témákat a politikai polarizációba mindkét oldalon. Elsődlegesen a jobboldal, de egyre erősebben törekszik erre a szélsőjobb is. Erre a liberálisok és a baloldaliak nagyon bután reagálnak: azt mondják, hogy mivel ezt a jobboldal a saját identitásának jeleként használja, ezért nem lehet köze ehhez az ellenkező tábornak.

Ehhez képes a magyar őstörténet a magyar identitás és a magyar kultúrtörténet része. Ha a baloldal és a liberálisok lemondanak ezekről a mítoszokról, hagyományokról, jelképekről, akkor nekik nem marad semmi, és hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt az örökséget a jobboldal kisajátítsa. Na ez az, amit nagyon nem kéne hagyni. Éppen ezért próbáltam olyan megvilágításba helyezni ezeket a kérdéseket, amely segíthet ebből a politikai térből kiemelni mindezt, és segíthet kultúrtörténeti kontextusba helyezni. Azért volna ez fontos, mert így mindenki, a jobboldal és a baloldal is normálisabban tudna viszonyulni ezekhez a problémákhoz.

A magyar olvasók közül sokaknak van elege abból, hogy nem lehet bizonyos tudományos kérdésekhez nyúlni, mert azonnal politikai kérdésekké alakítják azok, akiknek ez érdekében áll. Mindazoknak, akik ezt nem fogadják el, érdekes lehet ez a könyv. Az volt a célom, hogy szabadítsunk meg minél több, nemzeti identitásra tartozó elemet ettől az ostoba polarizációtól.

Milyen a kötet fogadtatása?

Jó, és ennek nagyon örülök. Nemcsak a baloldalon jó, nemcsak liberális barátaim jelezték vissza, hogy egyetértenek a könyv hangvételével és szemléletével, hanem a jobboldalon állók is. Elég már, hogy egyfolytában azt keressük, miben különbözünk, mi az, ami konfliktusos. Foglalkozzunk már végre azzal, ami közös örökségünk. Felelős értelmiségiként elsimítani, kezelni kell a már meglévő konfliktusokat, és nem gerjeszteni.

Rovásírás-kutatóként jönnél-e Erdélybe?

Nemcsak jönnék, hanem megyek is, nem is tehetnék másként. Vannak feliratok, amelyeket időről időre szeretek látni, újabbak és újabbak is előkerülnek. Egyébként a székely írástól függetlenül is szeretek Erdélybe járni.

Már sokadszor mondod rovásírás helyett, hogy székely írás: miért?

Ez egy állásfoglalás: nemrégiben volt az MTA Történeti Intézetében egy szakmai beszélgetés erről. Ott hangzott el, hogy igazából a rovás megjegyzésnek semmilyen értelme nincs, sőt félrevezető. Azt sugallja, hogy ezek a Kelet-Európában talált, török népekhez kötődő írások, szögletes jelek valamilyen különleges írástörtneti fejezetet alkotnának. Nem így van.

Valószínűleg az írás technikája miatt szögletesek ezek a betűk. A dilettáns irodalom még meg is erősíti, hogy különleges jelentősége van a ?rovás? írásnak. Ezért fontos székely írásnak nevezni.

(Manna.ro – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share