A Tudós Virtus honlapon jelent meg egz újabb írás Z. Tóth Csaba írása a Svájc déli részén élő, hun eredetűnek tartott népességről, akiknél rovásemlékeket is feljegyeztek.
Éry Kinga fontos eredményeiről
Magyar szempontból Horváth Mihály 1881-ben, ezt követően Anton Karl Fischer 1896-ban foglalkozott kimerítőbben a svájci ?hunokkal?. A kutatás történetét és a néprajzi adatokat összefoglalta, valamint helyszíni antropológiai és szerológiai kutatást, gyűjtést végzett kollégái segítségével Kiszely István (A svájci ?hun-völgy?, 1994), aki így ír:
?1985-ben jelent meg Bernard Savioz, Val d’Anniviers-i származású kutató munkája, Valaisians descendents d’Attila (Attila hunjainak wallis-i utódai) címmel. A szerző, aki jelenleg a sioni Gravelone kórház gazdasági vezetője, gyermekkorában – a negyvenes évek elején – nomád pásztoréletet folytató nagybátyjától hallott először családja hun eredetéről. Nem kis részben ezért iratkozott be a Zürichi Egyetem Történettudományi Karára, hogy választ találjon ősi származásának kérdésére. Több évtizedes munkával, ismervén a szűk helyi ösvényeket, a temetőkertek sírkeresztjeit, az elhagyott tanyák mestergerendáinak faragásait és személyesen ismerve majdnem minden völgylakót, olyan adatokhoz jutott hozzá, amelyeket kívülálló aligha ismerhet meg. Könyve elején közli az e területről és népről szóló szinte teljes bibliográfiát, majd a franciák számára idegen szavakat gyűjti össze és próbálja elemezni.
Egyedülálló értéke e kötetnek a Val d’Anniviers-i családjegyek ékjeleinek a magyar székely rovásírással való egybevetése. ?Bernard Savioz zürichi kollégája, a Zürichi Városi Kórház gazdasági vezetője Dr. Csihák György (Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke). Ő hozott össze mindkét Saviozzal, első útjainkat együtt tettük meg a völgyben. A ?fordulatot? a Val d’Anniviers kutatásában az a vizsgálat jelentette, aminek során Dr. Jean-Marc Caloz, vissoie-i körzeti orvos a völgy legöregebb lakóitól vérmintákat vett és azokat elküldtük Osakába, Hideo Matsumoto professzorhoz. A vérminták tanúsága szerint az őslakók egy része ?belső-ázsiai? markerű, azaz vérsavójuk olyan speciális immunanyag-megosztást mutat, amely Európa népeire nem jellemző, viszont megtalálható azokon a területeken, ahonnan a hunok jöttek, ugyanakkor kimutatható az avar lakosság és a honfoglaló magyarság ősi szállásterületein is.
Ebből arra a következtetésre kellett jutni, hogy az anniviardok valóban nem ősi európaiak, hanem vagy a hunok, vagy az avarok vagy a honfoglaló magyarok Svájcban élő maradványai. Ilyen előzmények után indult a magyar forgatócsoport a Val d’Anniviers-be, ahol Bernard Savioz kalauzolt. ?A mai napig egyetlen néprajzkutató, családkutató, antropológus, nyelvész, történész vagy bármilyen ?hivatásos? kutató nem dolgozott közöttük. A legújabb szerológiai és fizikai antropológiai vizsgálatok (az ősi lakóknál erőteljes ?mongolid? jellegek figyelhetők meg; a gyermekek egy része mongolfolttal születik, jelentős részüknek ma is van mongolredője, a ?klasszikus? vércsoporttulajdonságaik eltérnek környezetüktől stb.) azt mutatják, hogy az ősi hagyományoknak és a homályba vesző forrásoknak – ahogy a modern történettudomány egyre inkább megállapítja – az eddigieknél nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk.?
Nem tudjuk, hogy sor került-e Kiszelyék kutatásai óta a wallisi népesség genetikai vizsgálatára és a magyar, avar, szarmata mintákkal való összehasonlítására. Amennyiben nem, ezúton szeretnénk felhívni az illetékesek, fiatal tudományos szakemberek figyelmét e vizsgálatok (újra) felvételére. Nem kizárt, hogy EU-s pályázatok is rendelkezésre állnak etekintetben.
(Tudós Virtus – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
