Időről-időre felreppen a hír svájci “hun-magyar” törzsről, hogy aztán ismét csend legyen. Most újra magyaros nevekről és nyelvről, rovásos gerendákról olvashatunk.
Svájci hunok és a rovás
Nemrég ismét összefoglaló írás jelent meg a rejtélyes Wallis tartományi Val d’Anniviers-i völgyi törzsről, akiknél gyakori a hun eredettudat és még rovásleleteket is feljegyeztek náluk. Kedvcsináló részletek az írásból:
“A svájci hunok – a Bajor Évkönyvek szerint – föltehetően a 791-es avar-frank háborúskodás idején menekültek mai hazájukba. E néptöredékről már a XVIII. századtól fogva rendszeresen találunk említést a fennmaradt dokumentumokban. A svájci történetírók általában a hunok maradványának tartották őket, akik a 451-es mauriacumi (tévesen catalaunumi) csata után ebben a svájci völgyben találtak menedéket.
A völgylakók nyelve lassan eltűnik ám a település -és személyneveikben, kultúrájukban sokat megőriztek a múltból. A völgy legnagyobb települése Vissoie, tőle nem messze található a néhány tucat házból álló Pinsec falucska, amelynek egyik háza több százéves rovásfeliratot őrzött meg – ennek magyar olvasata született. E falucskát a XIX. század végén Fischer Károly Antal még Penszék kiejtéssel jegyezte le.
Horváth Mihály volt az első, aki a kis közösség legrégibb anyakönyvét megtalálta. A könyv a völgy legrégibb családneveit tartalmazza; ezek közül 50 olyan nevet talált, amely hasonló a magyarokéhoz. Ilyenek: Kálló; Visszó; Bartha; Bond; Rua; stb. Nem kevésbé érdekesek a földrajzi és helységneveik sem. A völgyet környező hegyhátak nevei: Bendéle; Cziruk; Czászele; Sándolin; Tinyózsa; Tónó; Barnózsa, továbbá Náva; s ennek alján van egy néhány házból álló tanya, melynek neve: Návaszék. További helynevek: Penszék; Luk; Kalló; Barma; Feja. Fischer az írásukat is hasonlatosnak találta az ősi magyar rovásíráshoz, amikor megvizsgálta az alacsony istállóajtók szemöldökfáján belerótt jegyeket. Fischer hun-magyar ABC-jeleket közöl könyvében, majd felsorolja azokat a jeleket, amelyeket a Val d’Anniviersben talált, és amelyek azonosak a közöltekkel. Az is elkülöníti őket a kanton többi lakójától, hogy nevük felsorolásánál elöl van a vezetéknév, utána a keresztnév, ahogy az a székelyeknél, a magyaroknál, a kínaiaknál és a japánoknál szokásos.
Az ezzel kapcsolatos további ismereteket megtaláljuk Varga Csaba: “JEL JEL JEL avagy az ABC 30.000 éves története” c. könyve (a továbbiakban: Hi) 241-244. oldalán, vagy még bővebben Forrai Sándor: “Az ősi magyar rovásírás” c. művében. Leírásában a szerző bemutat egy 800 évesre becsült, fagerendába vésett, rovásírásos jelekb?l álló feliratot, amelynek magyar nyelvű olvasata, megnyugtató formában azonban eddig még nem született.
(Teljes cikk: itt)
Kapcsolódó cikkek:
