Keszthelyen is vannak még értetlenkedők a rovástáblával kapcsolatban. Nekik étel helyett csak “kajára” telik – szellemileg is.
Kaja helyett kettőskereszt meg rovásírás (eredeti cikk, névtelenül)
A Jobbik Magyarországért Mozgalom Keszthelyi Szervezete Kettős Keresztet állít a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom előtt december 12-én 15.00-kor! A Keresztet megáldja ifj.Hegedűs Lóránt református lelkész. A párt keszthelyi szervezetének alelnöke, Almássy Roland elmondta azt is, hogy a nemzeti hagyományok őrzése /értsd: “mitikus magyar fajelmélet” szítása/ fontos feladatuk, ezért a jövő évben több rovásírású helységnévtáblát állítanak a keszthelyi utak mentén.
Tudatlanoknak: A mai Magyarország területén a rovásírást nem használták, rovásírásos emléket nem találtak. Amit ezek a szerencsétlenek terjesztenek az ugyanolyan betűírás, mint a latin, vagyis minden hangnak külön betűjele van. A magyar középkortól találtunk emlékeket, ezek közül körülbelül 30-40-ről jelenthető ki, hogy biztosan a rovásíráshoz tartoznak. Zömmel székelyföldi templomokban leltek rájuk – ezért is nevezzük székely rovásírásnak – illetve néhány emlék eredetije ma már nincs meg, de szerencsére egykor lemásolták őket, és a kézirat fennmaradt.
Fontos tudni, hogy az eredeti székely rovásírás nem jelölte a magánhangzók hosszúságát, vagyis az ?a? és az ?á? között nem volt különbség jelölési módban. Több rovásírás-ábécét használnak ma, hiszen többen is próbálkoztak az eredeti megújításával. Némelyik jelöli a hosszú magánhangzókat, némelyik nem. A hosszúságjelölés egyértelműen huszadik század végi hozzátétel. Például a XV. századi rovásírásos emlékek között még volt olyan is, amely a magánhangzókat csak szó végén jelölte vagy ha hosszúak voltak, a rövid magánhangzókat nem írták ki. Ez a sajátosság az írás eredetére utal, más arameus eredetű írásokra is jellemző, például a keleti türk rovásírásra.
Szegedi Csanád egy közleményben felveti, hogy a mi hun-magyar rovásírásunk rokonságot mutat az észak-európai rúnaírással. Azzal biztosan nem. Az balról jobbra halad, míg a székely rovásírás jobbról balra. A germán népek által használt rúnaírás – Nagy-Britanniában, német földön, Dániában, Norvégiában, legtöbb emlékét Svédországban – viszonylag késői fejlemény, ráadásul a latin íráscsaládba tartozik. A székely rovásírás sokkal inkább a török rovásírásokkal mutat kapcsolatot, ezeknek viszont nincs közük az északi rúnaíráshoz.
A rovásírást meddig használták? Szegedi Csanád szerint a XVII?XVIII. századig, mikor is a Habsburg hatalom tiltani és üldözni kezdte. Nehéz megmondani, hogy meddig használták. Volt egy nagy fordulópont a rovásírás életében az 1500-as évek végén. Akkor megjelent egy székely rovásírásról szóló tankönyv, és egyre többen ismerték meg, illetve kezdték használni. A tankönyvecske nyomán készült ábécéket, bejegyzéseket a kutatók nem tekintik ugyanolyan autentikus használatnak, mintha valaki az apjától tanulta volna meg. Azt mondhatjuk, hogy mindig is használták, csak nem mindegy, hogy kik, illetve számít az is, hogy a felhasználó tankönyvből tanulta-e a rovásírást.
A huszadik század elején is volt egy virágkorszak, mikor a cserkészeknek kezdték tanítani, illetve a 80-as, 90-es években újra elkezdték használni, sőt táborokban tanítják, versenyeket is rendeznek, de ez megint nem ugyanolyan, mintha valaki az őseitől örökölte volna a használatát. Hogy a Habsburgok üldözték volna a rovásírást, az új elem, régebben a katolikus papokat vádolták ugyanezzel, persze arra sem volt semmilyen bizonyíték – azt viszont tudjuk, hogy voltak katolikus papok, akik terjeszteni próbálták. A Habsburgok pedig olyannyira nem üldözték a székely írást, hogy a leghosszabb emlék megőrzését éppen egy Habsburg katonatisztnek köszönhetjük, ő jegyezte le, s küldte el Bologna könyvtárába.
A Jobbik igyekezete szerint a székely-magyar rovás ABC és írás kötelező tananyaggá válna az iskolákban, sőt Szegedi Csanád azt is kezdeményezi, hogy a településnevek az útjelző táblákon rovásírással is szerepeljenek. Nem kerül olyan rettenetesen sok energiába a rovásírás elsajátítása. Körülbelül egy-másfél óra. Azt, hogy sokkal többet foglalkozzanak ezzel az írással minden értelmes ember üdvözölné, mert akkor kevesebb hülyeséget lehetne róla beszélni.
Ráadásul a székely írás fennmaradásában óriási szerepe volt a magyar humanizmusnak, amikor az írásról tanulnak, ennek a kornak a hihetetlenül gazdag művelődéstörténeti vonatkozásairól kellene sokat beszélni. Az viszont, hogy rovásírással kiírják a helységnévtáblákra a települések neveit, meglehetősen anakronisztikus. Manapság a rovásírás ugyanis egyértelműen egyfajta szélsőjobbos ideológia kifejezése, ami azért káros, mert a székely rovásírás nagyon sokan a szélsőjobbhoz kapcsolják. Persze elsősorban a szélsőjobb maga, miközben ez mindannyiunk kulturális öröksége.
Rovás.info vélemény:
A cikk önmagáért beszél (kisebbségi szleng-et használó nyelvén). Nos, “kaja” helyett legyen mindenképp rovás, vagy kettőskereszt – de ha ételre gondolt volna a névtelenség mögé rejtőző szerző, akkor jusson eszébe, hogy bizony nem csak kenyérrel él az ember.
A cikk egyébként nem tesz mást, mint a tudományosság látszatát keltve a rovás írástörténetének néhány valódi tényét és néhány hamis, illetve hibás elméletét rendezi egy olyan érvrendszerbe, melynek lényege: nem kell, nem jó, nem szabad. Ehhez már csak fűszerezésként jön a “nácizás és társai”. A cikkírók szellemiségét az is jól mutatja, hogy a cikkben – az azt átvevő Zala.neplap.net lapon is – a tót címer kettőskeresztjét használja ábraként.
Az egyetlen, amiben viszont egyetérthetünk a liberális Anonymus-szal, hogy “minden értelmes ember üdvözli, hogy többet foglalkozzanak az iskolában a rovással”, mert így tényleg egyre kevesebb hülyeséget (pl. a cikk maga) hordanak össze róla. A rovásos táblaállítás anakronisztikussága (magyarul: korszerűtlensége) pedig nyugodtan a “kor” megítélésére bízható: jeleneg rohamosan szaporodnak a rovásos táblák.
Kapcsolódó cikkek:
