Megállíthatatlanul terjed a rovásos táblák állítása, de a ballib huhogás sem csendesül. A rovással bajuk van, de a kommunista önkény közpénzből állított új tábláival nincs gondjuk…
Rovásos helységnév-tábla vagy Lenin utca?
A székely-magyar rovás visszatérése a magyar szellemi közéletbe megindult és már nincs erő, ami ez ellen tehetne. A mindennapi használat terjedését jelzi a köztéri feliratok és rovásos táblák szaporodása is az elmúlt 20 esztendőben. A települések határán és közterein található rovásos emlékművek, beköszönő táblák és újabban az egységes helységnév-táblák is ebbe a folyamatba illeszkednek, bár eddig csak helyi közösségek önerős tevékenységéről volt szó.
Ennek példája a Rovás Alapítvány által Bugacon, a helyi közösséggel együtt állított táblájak, melyet a turáni népek és nemzetségek találkozójának tiszteléte, a 2010. évi Bugaci Kurultáj tiszteletére állítottak. A tábla nem csak a magyarok érdeklődését vívta ki, hanem a rokon népek tiszteletét is a rendezvény folyamán.
Szerencsére felvetődött már a gondolat, hogy a rovásműveltség terjesztői, kedvelői is ugyanolyan adófizető polgárok, mint a Marx és Engels utca hívei, így az állam is köteles kivenni a részét a rovástáblák állításából. Ez persze kiverte a biztosítékot a megélhetési rettegőkből és ajvékolásuk az égig hallatszik. Mindenesetre a “kutya ugat, a karaván halad”, s remélhetőleg az ellenkezőknek ez lesz a hattyúdaluk
Fájdalomdíjként elmehetnek Bugac szomszédságában egy Jakabszállás nevű településre, ahol a Lenin utca szomszédságában sikerült lencsevégre kapni ezt a vadonatúj, igényes kidolgozású, s a város koronás címerével “díszített” szégyentáblát.
Nem tudni, hogy erre az adófizetői pénzpazarlásra ki és hogyan hatalmazta fel a település vezetőit, de a “munkájuk gyümölcse” nem marad figyelem nélkül!
Nos, álljon itt a két út példája, s ki-ki döntse el, hogy falujában és városában inkább rovásos településtáblát látna-e szívesebben, avagy a történelem legsötétebb diktatúrájának emlékeit.
Rovás.info
Kapcsolódó cikkek:
