A Népszava felidézte a nemrég elhunyt újságírójának jelentősebb cikkeit. A rovásról szóló is fontos valamiért a szélsőbaloldalon.
Határjelek (2011. 06. 30.)
„Mindenekelőtt le kell szögeznem:
semmi bajom a rovásírással.
Sőt kifejezetten kedvelem, évtizedek óta bogarászom a szövegeket. Talán erdélyi származásom miatt találtam először érdekesnek, aztán úgy maradtam. De amióta azt olvasom, hogy nyolcezer éves fadarabon találtak rovásírást, aztán meg azt, hogy 35 ezer éveset egy boszniai piramisban – ami valamiért Kárpát-medenceinek számít – és a többi, aztán meg ebből az jön ki, hogy az egész világkultúra innen származik, a miénk az ősnyelv, ami körbejárta a világot, és különben is, a Föld szívcsakrája, és a többi, akkor lassan abbahagyom a mosolygást, mert nincs mit gúnyolódni ezen. A szemünk előtt alakul ki egy új történelem, egy új vallás. És azért rójuk tele Magyarországot, mert ez aztán nem székely ügy ám: hanem a mindenek fölött álló magyar nyelv és kultúra jelelése.”
Rovás Infó megjegyzése:
Addig érdekes a magyar műveltség bármely eleme, így a székely-magyar rovás is, amíg csak magában “bogarássza” az ember. A vörös posztó az, ha mindez látványosan teret nyer (például rovástáblák kerülnek a települések határára), mert akkor itt a világvége (nekik). A múltat tehát továbbra sem sikerült eltörölni, új történelmet nekik nem sikerült írni, nekünk jó a régi is. Persze, a boszniai rovásfeliratokat is a helyén kell kezelni, sajnos a dilettánsok itt bizony aládolgoznak a szörnyülködőknek.
(Népszava.hu – eredeti cikk)
Betöltés ...Kapcsolódó cikkek:
