Szinte hihetetlen, pedig igaz: a Népszava leírta, hogy a rovással kevesebb helyesírási hibát lehetne véteni, mint latinbetűs írásunkkal.
Valami változik … ?
Vagy csak rosszul látunk. Az bizonyos, hogy bár alig hihetünk a szemünknek, de valami oknál fogva a Népszava újságírója bár cikizésből, de nem szitokszóként használja a rovásírás kifejezést. Sőt – lehet, hogy csak véletlenségből – de a szerző rovásjártasságról is tanúságot tesz, hiszen helyesen állapítja meg, hogy a rovással kevesebb helyesírási hibát lehet véteni, tekintettel arra, hogy minden hangra van betűnk.
Deutsch Tomi kibökte a lényeget…
…
Jobb is lenne, ha Schmitt Pál a verbalitás irányába nyitna, hiszen a papír és a ceruza rendre kicselezi az éberségét. A jövőben az sem lenne butaság, ha levél helyett magnószalagon vagy videón intézné a fontosabb államügyeket. Felmerült még bennem, hogy a rovásírás is beválna nála, hiszen abban nem lehet annyira ordító nyelvhelyességi hibákat elkövetni, mint amit már szinte szomjazunk tőle. (Vagy ha lehet is, kevesebben veszik észre.)
(Népszava.hu – eredeti cikk)
A név azért kötelez!
Természetesen a kiegyensúlyozott tájékoztatás keretén belül a Népszavában az aznapi “orbánozás” hevében is sikerült rovást belekeverni a mondandóba, itt már kissé negatív szövegkörnyezetben. Mindenesetre a stáb már szépen szokja őseink írását 🙂
Lerakódik, mint a guanó…
…
Lelkünkre így ül ez a kor” – írta a költő, akit lehet, hogy hamarosan Wass Albertre cserélnek a tankönyvekben, ünnepségeken és a hivatalos irodalmi kánonokban, lehetőleg rovásírással. Amely a nemzeti nagyság újjáélesztésének egyik legújabb eszköze, és nemrégiben még az oktatási államtitkár is képes volt fővédnökséget vállalni egy rovásírás-versenyen, hogy imígyen érzékeltesse: állami segítséggel és vállveregetéssel más lesz a dicső múlt.
(Népszava.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
