A Tanyavilág c. váratlanul megjelenő kulturális kiadvány cikke a rovástábla mozgalmakról. (a cím rovással is olvasható)
Rovásírás helységnévtáblák
Június 25-én a Hódmezővásárhelyre bevezető Rárósi úton kis ünnepség keretében helyezték el a város határát jelző magyar rovásírással készült táblát. Ezen túl a város tíz bevezető útja mentén látható.
Örvendetes módon egyre gyarapszik a Kárpát-medencében a rovástábla – örvendetes, mert nemcsak a település nevét, hanem kultúránk értékét, megőrzését is jelzik. Örvendetes, mert végre pártoktól, politikai gondolkodástól független összefogással készülnek! Igen, végre, mert ez nagy szó, hiszen ahhoz szoktunk, hogy a magyar értékek említésére felhorkanás, hisztéria a válasz. A szervező és a magam tapasztalata is a meglepően jó hozzáállás, más ügyekben is így kell!
Ha valaki nekilát szervezni saját falujába, városába, előbb-utóbb három lehetőséget talál: a Szakács Gábor-féle, Székelyföldről indult kezdeményezést, a Rovás Alapítvány minden hivatalos részt és a táblagyártást is elintéző szolgáltatását, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom segítségét. Lehet választani, rajta, lényeg, hogy nyitva a kapu, legyen minél több helyen ismert a rovásírás!
?A rovásírás a magyarok legrégibb és legértékesebb kincse. Emlékei bizonyítják, hogy legalább 8-9 ezer éve a Kárpát-medence őslakói vagyunk, ősi soron, ősi jogon mienk ez a föld. Különösen fontos ennek hangoztatása most, az erőteljes globalizációs törekvések idején, mikor betereltek minket az Európai Unió közös aklába. A rovásírás cáfolja a finnugor származás és nyelvrokonság elméletét és bizonyítja a szkíta-hun-pártus-avar-magyar folytonosságunkat, mert ezeknek az őseinknek tárgyi emlékein megtalálható. (?)
A rovásírás rendkívül fontos nemzettudatunk, nemzeti önbecsülésünk felélesztése érdekében, különösen gyermekeink számára. A rovásírás a magyar nyelvvel együtt fejlődött, ezért minden hangunkra van benne jel. A X.-XI. században a sokkal fejletlenebb latin betűs írásra kényszerítettek minket, amellyel 13 hangunkat nem tudtuk lejegyezni. (?) A köznépi sírokban találta rovásemlékek tanúsága szerint már szkíta-hun-avar népünk egésze írástudó volt, olyan korokban, mikor más népeknek még az uralkodói is írástudatlanok voltak.?
(Friedrich Klára: Kőbe vésték, fába rótták?)
(Tanyavilág – 2011 júniusi számából – eredeti cikk)
Emlékeztető:
Kapcsolódó cikkek:
