Csongrád Megye első rovástáblájának avatása után a Délmagyar újságírója szakmai alapon utánajárt a rovás népszerűségének. (2011.04.12)
Egyre népszerűbb a rovásírás
Nemzeti jelkép, védendő kulturális örökség, a szélsőjobb térnyerésének bizonyítéka – sokfélét mondanak a rovásírásról. Csongrádon már helynévtáblát avattak, Szegeden pedig oktatják is ezt az írást.
Nemrég adták át az első rovásírásos helynévtáblát Csongrád Megyében, mégpedig a megye névadó településén. Az országban több helyen avattak már ilyet. Sok olvasónk szerint ez a szélsőjobb térnyerésének bizonyítéka, a rovásírással foglalkozók ezt kikérik maguknak.
– Felháborít az ilyen emberek hozzáállása – emeli fel hangját Deák Dezső, a Szegedi Rovásírók Egyesületének elnöke. Az egyik legősibb hagyományunk, ugyanolyan, mint a Szentkorona.
A közel 20 tagok számláló egyesületből öten igen aktívak, Vér Sándor is, aki rovásíró. Pálcákra farag ősi írással, de az “Isten hozta Szentmihályon” feliratot is elkészítette ezzel a technikával.
– Nyári táborokban és találkozókon oktatjuk is a rovásírást – mesélik. Kapcsolatban állnak a Rovás Alapítvánnyal, ennek tagjai foglalkoznak a helynévtáblák felállításával.
– Legfontosabb célunk a rovásműveltség népszerűsítése és a korszerű alkalmazás feltételeinek megteremtése – tudtuk meg Sípos Lászlótól, az alapítvány elnökétől. Szerinte a rovásos helynévtábla az egyik leghatékonyabb ismeretterjesztő-oktató eszköz, mivel sokan és sokszor látják, valamint saját településükhöz kötődve hamar meg is tanulják az emberek. Hosszú távú célja, hogy minél több tábla legyen, s szinte észrevétlenül tanulhassák meg a közlekedők először csak a kezdőbetűket, majd sorban az egész ábécét. Ebben látja a gyakorlati hasznát Deák Dezső is: a külföldiek felé nyitna a rovásírással. Elmondta: ha a magyar exportborokon rajta lenne a nevük rovással is, azt a vevők megtanulnák.
A Rovás Alapítvány megalkotta a rovásos nyomda- és szerkesztéstechnológiát, amivel már könyveket adnak ki, hamarosan indul az első rovott újság is. Ehhez folyamatosan fejlesztik a számítástechnikai hátteret. Elkezdődött a korosztályokra bontott pedagógiai módszertan kidolgozása is. Sípos László szerint a székely-magyar rovás kutatását, oktatását és fejlesztését a magyar állam még nem támogatja. Így a rovásos helynévtáblák döntő többsége is civil kezdeményezéssel, magánadományokból valósul meg.
– Furcsa módon némelyek politikai nézetekhez kötik a rovásműveltséget, de a valóság az, hogy ez a kultúrkincs inkább összeköt különböző értékrendű embereket, mintsem szétválasztana – hangsúlyozta az elnök. Ezzel egyetértenek a szegedi Vér Sándorék is: szerintük nem szabad összekötni a politikával.
– Inkább széles körben ismertté kell tenni, hogy írásunkra büszkék legyünk – akárcsak más, a latin-betűktől eltérő jeleket használó nép a saját írására – hangsúlyozta Deák Dezső.
Sándorfaván is tervezik a rovásírásos helységnévtábla felállítását.
– Írásban még nem került elém, foglalkozunk az üggyel. Minden olyan kezdeményezést támogatok, ami a nemzeti identitást és a magyarságtudatot erősíti – mondta Kakas Béla, polgármester.
Keretes cikk – Történet
A 2004-ben elhunyt Vékony Gábor történész szerint a székely írás, más szóval székely-magyar rovás az alfabetikus írásrendszerek egyike, melyet a székelyek, esetleg magyarok többi csoportja is használt a latin írás előtt, mellett. A feliratokat különböző anyagokba, fába, kőbe lehet megtalálni. Eredete tisztázatlan, a korábban elfogadott álláspont szerint a türk írásból fejlődött ki, de mára megfogalmazódott a belső székely eredeztetés, vagy a ókánaánita/föníciai írással direkt kapcsolat feltételezése. A legkorábbi és laggyakrabb leletek a Székelyföldön maradtak fenn.
(Délmagyar – Horváth Attila)
Kapcsolódó cikkek:
