Rovásműveltségünk léte egyre kevésbé tagadhatatlan tény “tudományos körökben” is. De azért még vannak próbálkozók, akik a rovás történelmének legalább egy részét száműznék.
Rovásírás: fel nem tett kérdések (eredeti cikk)
Néhány éve a “hivatalos” kultúrpolitika még az Aczél-i 3 T (tiltott, tűrt, támogatott) kategóriái szerint a tiltottak közé tette a rovásműveltség területét. Az elmúlt évtized alulról építkező rováskutatási nyomása hatására a nemzeti írás témaköre lassan áttevődik a “tűrt” kategóriába, de azért még mindig inkább a bizalmatlanság és az eljelentéktelenítési próbálkozások jellemzőek. Nem meglepő tehát, hogy a “tudományos” álláspont csak kullog a mindennapi használat keltette érdeklődés után – mindazonáltal célszerű követni az eredményeket.
A Történelemtanárok Egyesülete már hallatta hangját a témában, s ezekről a Rovás Info rendszeresen beszámolt. A jelenlegi cikk Horváth Iván (egyetemi tanár, ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet) előadása a a Történelemtanárok (20.) Országos Konferenciáján (?Őseinket felhozád?? – Magyar őstörténet) alapján készült. Az előadás mellett egy bejelentés is történt: a Nikolsburgi ábécé ősnyomtatványa megkerült.
A cikk tehát mindenképp érdemes a figyelemre, annak ellenére, hogy a felsorakoztatott szakmai adathalmaz és összefüggései azt sugallják: a székely-magyar rovás reneszánsz-kori egységesítés eredménye. Ami az egységesítést, mint folyamatot illeti, akár még részlegesen igaz is lehet. A magától értetődő kérdés azonban elmarad: Ha a kor latin írásbeliségnek egységességét és a magyar nyelv lejegyzésének gyakorlatiasságát századokkal megelőző “humanista rovás” a XV. században került megalkotásra, annak alapelemeit, rendezőelvét honnan vették a zseniális alkotók ???
A válasz kézenfekvő lenne ez esetben is, de nincs rá (illetve nem ismert, vagy nem nyilvános az) írásos igazolás. Pedig itt kezdődik a tudományos kutatómunka izgalmas, kreativitást igénylő része.
Kapcsolódó cikkek:
