Korábban írtuk, hogy az idegen rovás-szabvány aktivistái titokban megváltoztatták az írásunk nevét, az ISO 15924 szabványban. Bemutatjuk a rúnásításhoz vezető utat.
Lopakodó kulturális gyarmatosítás – a rúnajellegű rovás
Az indogermán nyelvről szóló felsőbbrendűségi elképzelések, illetve Vilhelm Thomsen (1842-1927) nyomán az amerikai szabványosítási lobbista, Michael Everson és társai rúnajellegű írásoknak nevezték el az egyébként a germán rúnáktól teljesen független, sokkal ősibb (rovás)írásokat. Thomsen türk rúnáknak nevezte az ótürk írást, valamint a régi német ábécével való összevetések során rúnajellegűnek nevezte azt (runic, runiform) – annak ürügyén, hogy nagyjából azonos időszakban használták, illetve a hozzá nem értő szemlélők alaki hasonlóságot vélnek felfedezni.
A székely-magyar rovás szabványosításánál is ezt az alaptételt emeli ki első mondatként az amerikai-osztrák Everson-Szelp páros:
“1. Bevezetés: A rovásírás egy rúnajellegű írás a magyar nyelv lejegyzésére. Néhány forrás “Hungarian Runic”néven említi, ahol a runic az írás rúnás alakjára utal, nem pedig a germán rúnáktól való leszármazásra (habár a rovásírás és a futhark tekinthetők távoli unoka-testvéreknek). (link)
Az érvelés már első olvasatra is önellentmondásos, hiszen a “runic” az írás alakjára utal – nem pedig a rúnától való eredetre, tehát elismerik, hogy nincs genetikai kapcsolat az írásrendszerek között. De mégis rúnaszerűnek nevezik mind az ótürk, mind a székely-magyar rovást, amit következetesen és hibásan “Old Hungarian”-nak (ebben a terminológiában az “old” kihaltat jelent) neveznek. Ez egyértelmű történelemhamisítás és nyílt kulturális gyarmatosítás.
Ennyi erővel ugyan, miért ne mondhatnánk, mi magyarok éppen fordítva, hogy a rúna rovásjellegű? Abban több lenne az igazság.
Rúnásítás története a szabványokban
A székely-magyar rovás rúnásítása csak úgy járhat sikerrel, ha az amerikai szabványosítási aktivista Everson a rováshoz hasonló írást – pl. az ótürköt, vagyis az orkhoni rovást is rúnásítja. Nos, ez már megtörtént, méghozzá 2009. június 1-én, azaz mindössze három éve! Az Everson által felügyelt ISO 15924 adatbázis rendelkezik az írásnevekről, ahol Everson titokban kiegészítette az ebben található “175-Orkh-Old Turkic” íráskódot az “Orkhon Runic”kifejezéssel. Vajon tudja-e Everson, hol van az Orkhon folyó? Ez bizony Mongóliában, messze-messze Észak-Európától…
Az ótürk írás Everson általi rúnásítása már akkor történt, amikor javában zajlott a székely-magyar rovás szabványelőterjesztések csatája. Micsoda meglepetés, hogy két hónappal korábban, 2009. április 22-én a dublini értekezleten Everson és társai megváltoztatták a saját addigi véleményüket a székely-magyar rovásról. Azt addig – szintén tévesen -“Old Hungarian”-nek hívták, Dublinban pedig csak kitalálták rá a Hungarian Runic elnevezést. Így tehát 2009. júniusára Everson máris két ősi írást is germánosított, nevükbe csempészve a “Runic” kifejezést.
Az igazi lóláb azonban csak most, 2012. október 16-án lógott ki az ISO 15924 szabványból. A magyarok írása 2004 és 2012 között ebben az adatbázisban “Old Hungarian” volt (persze Everson 2004-es bejegyzése miatt), de most hirtelen kiegészítésre került a “Hungarian Runic” elnevezéssel. Jelenleg így néz ki: 176-Hung-Old Hungarian (Hungarian Runic).
Kihalt magyar rúna – ez lesz a rovás angolul!
Mindezt Everson úgy tette meg, hogy semmiféle egyeztetés nem volt a Magyar Szabványügyi Testülettel, illetve annak Informatikai Bizottságában létrejött Rovás Munkacsoporttal, de természetesen a magyar nyelvészekkel sem lépett kapcsolatba.
Pedig első kézből tájékozódhatott volna a magyar fejleményekről, hiszen a Magyar Szabványügyi Testületben 2012. június óta tartott számos rovással foglalkozó értekezlet mindegyikén részt vett az amerikai-osztrák Everson-Szelp szerzőpáros magyarországi propagandistája, Joó Ádám. Sőt, 2012. július 27-én vita is volt kifejezetten a rovás írásrendszerünk angol nevéről, ahol többféle lehetőség felmerült, de egyik résztvevő sem javasolta a Hungarian Runic elnevezést. Minderről emlékeztető is készült.
Közben azonban javában zajlott a nemzetközi szavazás az írás nevéről, az úgynevezett ISO/IEC 10646: 2012/PDAM 2.2 szavazáson. Ez a szavazás sordöntő jelentőségű volt abban a tekintetben, hogy a rovásírás megőrizheti a széleskörben elfogadott nemzetközi elnevezését (“Rovas”), vagy pedig az Everson-Szelp páros által rákényszerített valamelyik mesterséges, téves nevet kell felvennie. Sajnos ezen a szavazáson a Magyar Szabványügyi Testület csak tartózkodni tudott az Eversonékat támogató magyarországi fantom-szervezetek szervezett obstrukciója miatt.
A rúnásító Eversont támogató magyar(országi) személyek:
Korábban írtuk, hogy a Magyar Szabványügyi Testületben 2008 óta fennálló közmegegyezést az idei évben dömpingszerűen bejelentkező alábbi személyek és szervezetek megszüntették, az MSZT Rovás Munkacsoportjának munkáját obstruálták, melynek következtében a magyar álláspont hivatalos nemzetközi képviselete fél éve ellehetetlenült. Ezen szereplők egyedüli tevékenysége Everson támogatása:
- Szondi Miklós, Solt – Természetesen Életmód Egyesület
- Tisza András, Mór – Lampert Csaba egyéni vállalkozó (órás-ékszerész) képviseletében
- Androsovics József, Dunaújváros – Magyarok Szövetsége Egyesület
- Czippán István, Érd – Feral Kft.
- Szilágyi László, Pécs – Somogyi Betyárok Lovasegyesület
- Szentesné Frigyesi Piroska, Pécs – Maláka Szociális Foglalkoztató Szövetkezet
- Gyetvay György Gergely, Budapest – Magyarok Világszövetsége
Magyar kulturális önrendelkezést!
A fentiek ellenére a rovásírás kutatói és a felhasználói közösség képviselői közül egyre többen felelősséget érezve, 2012. október 16-án benyújtottak egy szabványtervezetet a rovásírásra, amely egyben döntő érveket szolgáltat a hibás “Old Hungarian” kifejezés ellen. Ennek magyar fordítása itt olvasható: (link).
Ez indíthatta el a vészcsengőt Everson fejében, s felrúgva mindenféle eljárásrendet, hipp-hopp megváltoztatta a nemzeti írásunk adatbázisbeli nevét. Lásd: ISO 15924 kódok időbeli változása: (link)
(a rovás germánosításának rémtörténetét holnap folytatjuk)
Kapcsolódó cikkek:
