A kozmopolita 444! egyik blogján még egy számítógépes játék (Kingdom come) kapcsán is csak a rovástól és persze a magyarok nyilaitól való rettegés jön elő.
Kingdom Come: Deliverance – A magyarok nyilaitól ments meg, uram, engem!
A játékot így harangozzák be:
A Kingdom Come történelmi szerepjáték, amelyben a Cseh Királyságra egy egyesült zombi-ork seregnél is borzalmasabb ellenség támad: mi, magyarok.
(…)
A Kingdome Come ezzel szemben a legkevésbé sem egzotikus. Témája a cseh középkor, helyszíne – esetünkben – karnyújtásnyira van. Egyetlen kósza vámpír, mocsári lidérc sem fordul benne elő, nemhogy sárkányok vagy mamutok. A kardvívás kínkeserv. Mágia nyista, hacsak az olvasást és az ehhez kapcsolódó alkímiát nem vesszük annak. Részletessége pedig nem ismer határokat, sőt épp ez adja a lényegét. Ez a játék nem tétmentes eszképizmus, és a legkevésbé sem a szerepjáték fent kifejtett népi, hentelésre kihangsúlyozott értelmezése. Hanem történelem, és kőkeményen végiggondolt, szigorú kézzel betartatott koncepció.
A Kingdom Come főhőse adott: Henry, a kovács fia, a falu bikája. Ám hogy kivé fog válni, az egyedül rajtam és rajtad áll. Lehet belőle rafinált diplomata, olvasott proto-reneszánsz ember, aki az egész kaland alatt mindössze egyetlen életet olt ki. Ám felcsaphat haramiának is, hogy cseh-nindzsaként osonjon az árnyak közt, és akkor döfjön hátba, amikor senki sem számít rá. De fényes páncélt is ölthet, kitanulhatja a kardvívást, hogy lovagnak kijáró tisztelettel köszöntsék a népek, amerre csak jár. És természetesen mindezek tetszőleges keveréke is elképzelhető.
(…)
Az újabban szokásos trónok harcás, nemeses-kiválasztottas megközelítést hátsón billentve alulról csatlakozunk az események sodrába: mi Henryt, a kovács fiát fogjuk alakítani, aki a Skalitz nevű faluban éli dolgos mindennapjait, amikor a határban megjelenik egy iszonyatos sereg, melynek katonái sosem hallott, ismeretlen nyelven beszélnek. Ez az ismeretlen nyelv a hazai felhasználóknak amúgy nagyon is ismerős lesz, és magyarként a szoftver olyan ajándékokkal kedveskedik nekünk, hogy a kun táborba belopódzva a következő, hazai drámaírók generációit krónikus sárga irigységre ítélő sorokat csíphetjük el: Na, megyek bebaszni, mi mást is tehetnék? De mondjuk arról is illik megemlékezni, amikor egy kun haramia a csata hevében miniszterelnökünk epitheton ornansát vágta hozzám.
Tehát a gyengébbek kedvéért: ebben a játékban mi, magyarok (meg kunok) leszünk a gonoszok.
Henry feladata pedig, hogy utánajárjon, pontosan kik és hogyan keverik a kulimászt az országban, és mellesleg megbosszulja a Skalitz ostromakor meggyilkolt szüleit.
(…)
Mindezen problémák ellenére én nagyon régóta nem szórakoztam ilyen jót szerepjátékkal: felépítésével, abszurd-vérfagyasztó történetével nem csak a zsáner legjobb pillanatait idézi, de bőven azok fölé licitál. Daniel Vávra pedig jelenleg a szakma legmesteribb írója, és csodálnám, ha a Bethesdánál vagy a BioWare-nél pusztán már csak a küldetésszerkezetet látva ne hívnának össze egy válságértekezletet.
Nekünk pedig itt, az egykorvolt Magyar Királyság területén fel van adva a lecke: vajon mikor kezdjük el hasonlóképp feldolgozni a színes múltunkat, és hagyjuk végleg magunk mögött a Harcos sapik és rovásírásos helységnévtáblák korszakát?
Rovás Infó megjegyzés:
A rovástáblás korszak egyik táblája (Békéscsaba)
Antimagyar szlengben: Harcos sapi (rovásfelirat: Harcos)
Leszámítva a szokásos, hivatalból magyarellenes kárörvendéseket, meglepő, hogy a videójáték szakmai szempontú bemutatása végén, hirtelen kitekint a mai magyar világba. Mondhatná azt is, hogy gyerekek, csináljunk olyan játékot, ahol a magyarok a főszereplők, a hősök, legyen mindenkin “Harcos sapi” (igen, van rovásírásos változata is) és mi lenne, ha a virtuális játékmező tele lenne rovásfelirattal, rovástáblákkal? Ez lenne egy normális következtetés, de nem ez történt: “mikor hagyjuk végre magunk mögött a … rovásírásos helységnévtáblák korszakát?”
Az egykori Magyar Királyság területén élő(sköd)ő szerzőnek a történelem csak “színes múlt”, ahol csúnyán beszélnek ezek a primitív, bunkó magyarok, ja, hogy még róttak is, ugyan ki veszi be ma már ezt a mesét?
(geekz.444.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- Amíg mi a rovásírást gyakoroljuk, szétrohadnak az iskolai számítógépek
- Futás a rovás elől – Ausztráliába
- Digiproli: Na, kija magyar?
