Kelemen Lajos (1877–1963), a marosvásárhelyi református kollégium VII. gimnáziumi osztályos tanulójaként írhatta első naplóbejegyzését – rovással is.
Kelemen Lajos Naplójában feltárul a száz évvel ezelőtti Kolozsvár élet
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályában pénteken délután telt házas közönség előtt bemutatták Kelemen Lajos Napló I. (1890–1920) címen megjelent kötetét. Sajtó alá rendezte, szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Sas Péter; lektorálta Sipos Gábor. A kötetet Biró Annamária egyetemi adjunktus kérdéseinek tükrében Sas Péter művelődéstörténész és Sipos Gábor, az EME elnöke ismertette és méltatta.
Sas Péter ünnepnapnak nevezte az EME dísztermében sorra került könyvbemutatót, nemcsak azért, mert a Napló Kelemen Lajos születésének 140. évfordulójára jelent meg. Tartalmának részletes bemutatása során elmondta, hogy három útleírással kezdődik, 1890-ben édesapjával, 1893–94-ben osztálytársával, a jó rajzos ribiczei Nemes Ödönnel járt a műemlékek nyomában. A klasszikus napló 1894-ben kezdődik, felöleli a családi, az iskolai, az egyetemi emlékeket, majd az Erdélyi Pál vezette kolozsvári Egyetemi Könyvtár, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Pósta Béla igazgatta Érem- és Régiségtárának hétköznapjait, az elkövetkező történelmi eseményeket, az első világháborút, az 1916. évi román betörést, az 1918–19-es forradalmi időszakot, a kincses város megszállását, az egyetem és a gyűjtemények, tárak elkobozását, az új közigazgatás kiépítését, a többségiből kisebbségivé válás ma már átélhetetlen folyamatát.
A következő kötet az 1921 és 1938 közötti időszakot öleli majd fel, jelen pillanatban addig állnak rendelkezésre a naplóbejegyzések. Kiemelte, hogy az egyik hagyatékgondozó, Szabó T. Attila feljegyzéséből tudhatjuk, Kelemen Lajos tovább is folytatta naplóját, mely az 1954-es évvel zárult, mindösszesen 20 kötetben 60 esztendő anyagát rögzítette így. Kifejezte reményét, hogy a megjelent és a majd megjelenő, összesen két kötet „előcsalhatja” a szerencsés esetben még lappangó részeket.
Sipos Gábor elmondta: magától értetődő, hogy Kelemen Lajos Naplója csak az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél jelenhetett meg. Ugyancsak régi terve az EME-nek Kelemen Lajos levelezésének teljességre törekvő megjelentetése. Miután a levelezés Sas Péter által közreadott első kötete a budapesti Balassi Kiadónál jelent meg, a további kötetek kiadása közös vagy saját kiadvány formájában is elképzelhető. Kiemelte meglepetését, hogy a Napló lektorálása során nem azzal a Kelemen Lajossal szembesült, akit eddig az olvasmányaiból megismerhetett. Erre az érzésére később megfelelő magyarázatot talált, hiszen a napló korai szakaszaiban nem az érett, tanulmányokat, forrásközléseket író levéltáros-történész feljegyzéseit olvasta. A napló első lapjain székely rovásírásos feljegyzések vannak, melyek nem világrengető titkokat, hanem az ifjúkori táncmulatságok és partnerei emlékét őrzik.
A bejegyzések sohasem öncélúak, időközben kirajzolódik belőlük az erdélyi társadalom egésze, összefüggésrendszere. Gazdagsága révén eddig sok ismeretlen adatot tartalmaz, például családi levéltárak emberi ostobaság okozta elpusztulásáról. Az olthévizi Haller-levéltár 12 ládányi iratanyagát például egy katonatiszt a huszárjaival elégettette, attól tartva, hogy a becses anyag az ellenség kezébe kerül.
Sas Péter fontosnak tartotta megerősíteni Sipos Gábor azon megállapítását, hogy a feljegyzések révén nem a korábban megszokott módon, hanem a maga életidőjének teljességében állhat előttünk Kelemen Lajos alakja, személyisége. A róla megemlékező, őt közelről ismerő tanítványai sem ismerhették meg az energikus, ereje teljében levő fiatalembert, csupán a felesége és leánya halála, valamint élete más megpróbáltatásai miatt felőrlődött, az Istennel is perlekedő idős Mestert. Most válhat megismerhetővé az „igazi” Kelemen Lajos, hogy elfoglalhassa méltó helyét nemcsak az erdélyi művelődés történetében, hanem az olvasók lelkében és szívében is.
A könyvbemutató után a résztvevők Orbók Ferenc dicsőszentmártoni borász és a Szent Márton borlovagrend ceremóniamestere – Kelemen Lajos egykori neveltjének, ifj. Gidófalvy Istvánnak az unokája – jóvoltából nemes Küküllő menti borral koccinthattak a naplóíró emlékezetére.
(szabadsag.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
