Elég volt a rovástáblákra költött pénzekből?

A kolozsvári Szalonna nevű újságnál azt hiszik: a rovástáblákat adófizetői pénzekből állította a kormány. Ezúttal is mellétrafáltak.

Miért szorítja még mindig megfeszülő farpofákkal azt a zabszemet?

Te emberke, ma lenézett senkiházi, proli, közmunkás, akinek nem jutott föld, trafik, részesedés az uniós pénzekből a manikűrös vagy Mészáros, és a többi fideszhaver miatt, te diák, aki tanulni, s majd dolgozni szeretnél és ti jogfosztott emberek! Nagyon kíváncsi vagyok, mikor jön el, és melyik lesz az a pillanat, amikor az asztalra csaptok végre. Amikor azt mondjátok, mit mondjátok, üvöltitek, elég volt!

Mindenesetre ingerküszöbödet eddig nem csiklandozta meg

  • sem az alaptörvény megszületése,
  • sem az egyszemélyes központosított hatalom kiépítése,
  • sem a sajtószabadság leköpése,
  • sem mindenféle listázás,
  • sem a magánnyugdíjak einstandolása,
  • sem az „egykulcsos adó” igazságtalansága,
  • sem az „unortodox” gazdaságpolitika,
  • sem az Unió legmagasabb áfája,
  • sem a sárgacsekk-adó,
  • sem a tömegével megszűnő vállalkozások száma,
  • sem a bezárt és lehúzott rolójú boltok látványa,
  • sem a földekkel ügyeskedő kormányközeli „parasztok” lelepleződése,
  • sem az Alkotmánybíróság nevetségessé tétele,
  • sem a bíróságok függetlenségének megcsorbítása,
  • sem a köztévé hatalom iránt végtelenül szervilissé tétele,
  • sem a tömeges elbocsátások,
  • sem az egészségügy szétbarmolása,
  • sem a közoktatás minden logikát nélkülöző átalakítása,
  • sem a nem tandíjnak hívott tandíj bevezetése
  • (sem az, hogy évekkel ezelőtt azok népszavaztattak ellene, akik most bevezették a nem tandíjat),
  • sem az iskolák kifosztása,
  • sem a szolidaritás teljes hiánya a rokkantak és az egyéb hátrányos helyzetű rétegek iránt,
  • sem a mélyszegénységben élők számának növekedése,
  • sem a közmunkáért járó pénz,
  • sem a munkanélküli segély időtartamának megkurtítása,
  • sem a hajléktalanok alkotmányba emelni kívánt megalázása,
  • sem az aluljáróban látható kordonok,
  • sem a focira szánt pénzek mennyisége,
  • sem az Új Színház fasizálódása,
  • sem a Nemzeti igazgatójának előre megtervezett kinevezése,
  • sem a felülről jött ukáz: az Úr Lucifer fölött áll,
  • sem a filmszakma ellehetetlenítése, sem a Műcsarnok elajándékozása,
  • sem Fekete György megnyilvánulásai, sem a Békemenet, sem a zsidózás,
  • sem a cigányozás, sem a buzizás,
  • sem a baltás gyilkos kiadatása,
  • sem a Horthy- és turulszobrok elszaporodása,
  • sem a rovásírásos táblákra költött pénzek mennyisége,
  • sem a kormányzati cinizmus,
  • sem a hazugságok áradata,
  • sem a soha meg nem magyarázott szabadságharc,
  • sem a külföldön boldogulók egyre nagyobb száma,
  • sem a kilátástalan jövő,
  • sem az átírt múlt,
  • sem a borzasztó jelen,
  • sem a rothadó városok,
  • sem a pusztuló vidék,
  • sem az ideges és mosolytalan ország,
  • sem az ország határára épített pengedrótos kerítés,
  • sem a minden utcasarokra kiplakátolt Soros, Brüsszel, ENSZ mérhetetlenül szánalmas mantrázása.

A Liberacion 2012-ben azt írta: Magyarország egy arctalan nemzet. Mindenki pont úgy van mint a rendszerváltás előtt. Zabszemmel a seggében. Akkor a zabszem a ruszki katonák miatt volt a seggben. Ma mi miatt van szorulása a népnek? Miért szorítja még mindig megfeszülő farpofákkal azt a zabszemet? Nem lenne végre ideje észrevenni, hogy ami kiváltja a zabszem-effektust, valójában nem is létezik. Csak egy illúzió amit elhitettek a néppel. Van még 34 napod, hogy ellazítsd a farpofádat, és megszüntesd végre a szorulásod!!

Czotter József

(kolozsvaros.com – eredeti cikk)

Rovás Infó vélemény:

A szerzőnek fogalma sincs a magyar valóságról, hisz nem ért semmit. A rovást illetően meg teljes a mellényúlás, hiszen a székely-magyar rovástáblákat mindig a helyi közösség állította, saját pénzéből, az aktuális kormány belügyminisztere pedig azzal foglalkozik, hogyan ne kapjon személyit az, aki saját írásképét rovással formálná meg.

Sőt, se az Alaptantervben, sem az Alaptörvényben, sem a Hungarikumok között nem szerepel a rovás, így tehát badarság felróni a regnáló hatalomnak, hogy mennyi pénzt költött rovástáblákra. Sajnos semennyit, nem úgy, mint a felsorolásban is említett közmunkára és focira… S ha mégis van valahol rovástábla, annak pedig minden magyar csak örülni tud.

Kapcsolódó cikkek:

 

Share