A Rovás Infó olvasóinak és minden rovást használónak ajánljuk az alábbi kívánságokat – 1931-ből.
Magyar Jövő
A Magyar Jövő 1931-es évfolyamának egyik számában olvashatunk egy cikket amely a kor híres rovóit és tevékenységüket mutatja be: Leszih Andor, a miskolci múzeum igazgatója, Mokri-Mészáros Dezső festőművész és Verpeléti Kiss Dezső a kultúrmérnöki hivatal vízmestere öt pontban foglalta össze a rovásírásos magyar jövőt.
És mit akarnak ezek az emberek? Megkérdezem. Egyek a válaszban.
Azt akarjuk, hogy az ősi magyar írás feltámadjon és vele feltámadjon a magyar nép öntudata és önbizalma.
És azt akarjuk, hogy a világ tudja meg, hogy a mi kultúránk nem egyezer, hanem sokezer éves. Írástudók voltunk már akkor. amikor más népek még beszélni is alig tudtak.
Akarjuk, hogy a Nemzeti Múzeum és más, hasonló jelentőségű középületünk homlokzatán ott díszelegjen az ősi rovásírás.
Akarjuk, hogy művészek, írók, tudósok legalább kézjegyül használják ezeket a betűket.
Akarjuk, hogy ezer év előtti múltunk ne sikkadjon el nyomtalanul a világ történetében. A rovásírásról megmaradt emlékünk egyesek szerint kevés. De kérdezzük, mit tudnának csinálni ezzel a kevéssel például a csehek, vagy az oláhok, ha ez a kevés az övék volna!
Mint a fentiekből is kiderülhet, lassan kilenc évtizedes kívánság továbbra is időszerű. Hiszen az, hogy a magyar Európa nagy írásalkotó nemzetei közé tartozik, nem kevés. Ennélfogva a Fadrusz által meghirdetett akció, hogy középületeink rovásfeiratosak legyenek, még sehol nem tart, de az országos rovástábla mozgalommal már elértünk egy szintet, sőt már hekkelték is. Aktuális és még függő kérdés a rovás aláírás ügye: 2014 augusztusa óta visszalépés látszik, hisz az okmányirodák akadályozzák, hogy magyar betűkkel nemcsak szórakozásból, hanem hivatalosan is aláróhassunk. Mennyire szürreális, hogy az Európai Unióban csak Magyarországon nem lehet aláróni? Amitől tartottak eleink, az már bekövetkezett: ugyanis felbukkant a szlovák rovásírás, miután újrahasznosították a kettőskeresztet a címerükben.
Verpeléti Kiss Dezső rovásábécéje (1935)
De a miskolciak már letettek valamit az asztalra, és lesz még asztala Mokrynak is, de ez legyen a 2018-as esztendő meglepetése. Verpeléti Kiss Dezső teremtette meg azt a rovásábécét, amely a mai latinbetűs ábécénk új hangjait is tartalmazta már (DZ, DZS), de még a magánhangzók is teljeskörűen ábrázolásra kerültek. Ez nem minden ábécére mondható el, a félresikerült rovás szabvány-ábécére sem, amely így torzó maradt.
Nincs más hátra, mint folytatni elődeink munkáját, hisz a rovás azé, aki használja. Amit nem használnak, az bizony a történelem szemétdombján végzi. Ezért felesleges a szájhősökre, a megmondóemberek véleményére hallgatni, akármelyik oldalról is üzennek az alkotónak.
(Rovás Infó)
