A mai nap felkerestük dr. Csatári Lászlót, az Okmányellenőrzési Főosztály vezetőjét, akinek a neve szerepel a rovást betiltó belső körlevélen.
Horváth István harca az alárovásos igazolványért
Miután elsőfokon elutasításra került Horváth István alárovásos személyi igazolvány iránti igénye, a másodfokú – várhatóan elutasító határozat előtt találkozót kezdeményezett dr. Csatári Lászlóval.
A találkozó mai napon létrejött. Horváth István bemutatkozás után egy ajándékkönyvvel (Rovásatlasz) lepte meg Csatári Lászlót. Az elmúlt három év történéseit mindkét fél vázolta, Horváth István az ügyfél szemszögéből, Csatári László a végrehajtó hatalom részéről tartott ismertetőt. A legkirívóbb – dokumentált, de nem publikált esetben három ügyintéző is emelt hangon kiabált Horváth Istvánnal, amelyért Csatári László szóban elnézést kért, hivatkozva az állomány nagymértékű fluktuációjára. Ők sem mindig elégedettek a munkatársaik teljesítményével.
A fő kérdésre, hogy jött létre a Csatári László nevével kiküldött belső, nem a nyilvánosságnak szánt körlevél, elmondta, hogy államtitkári szintről érkezett az utasítás 2014 nyarán. Ő mindössze a nevét adta a dokumentumhoz, amely miatt ő lett a céltábla a rovótársadalom részéről, amelyet hivatalból kénytelen elviselni. Álláspontja szerint az aláírásra vonatkozó jogszabály nem pontos, ezért szükséges az “iránymutatás”, amelyet egységesen kell alkalmazni minden okmányirodában.
1992. évi LXVI. (hatvanhatodik) törvényben a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról (a törvény teljes szövege ITT). A törvény szövegében az (Értelmező rendelkezések) 5. § paragrafus (13) bekezdése szerint az aláírás meghatározása a következő:
5. § (13) A polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.
Horváth István ugyan elmondta, hogy a jogszabályt nem írhat felül egy belső körlevél, és az Alaptörvény szellemében kellene eljárni, az alárovást igénylő személy érdekében, de ebben továbbra is eltértek az álláspontok.
Csatári László előadta, hogy amíg nem volt ez a belső rendelkezés, addig is engedték a rovásos aláírást tartalmazó igazolványok gyártását. Ugyanis a személyi okmányok minőségbiztosítási folyamatában mind az arcképet, mind az aláírást egyenként ellenőrzik, így tudják kiszűrni az irkafirkákat, ákombákom rajzocskákat és – egyelőre – a rovást is.
Mint jogalkalmazó, két utat lát járhatónak: ha a törvényhozók olyan jogszabályt alkotnának, amelyben külön sorban jelzik, hogy az íráskép egyaránt lehet latin betűs vagy székely-magyar rovásos, akkor minden további nélkül lehetővé válna az alárovásos igazolványok kiállítása. Ehhez a politikai döntéshozókat, nevezetesen az államtitkári szinttől felfelé kell meggyőzni arról, hogy a magyar kultúra részét képező székely-magyar rovás megkapja az őt illető helyét a törvényben (ha már az Alaptörvénybe nem került bele a jelnyelv mellé). Persze – Csatári javaslatához képest – egyszerűbb a helyzet: valójában semmiféle új törvényt, jogszabályt nem kellene alkotni, csak megfelelően kellene értelmezni a meglévőt…
A másik út a másodfokú határozat bírósági úton való megtámadása, miután a magyar jogrendszerben nincs precedensjog, ezért újra nekifuthat – felkészültebb ügyvéddel.
Csatári László tehát ismeri nemcsak a székely-magyar rovás mibenlétét, de a települések határában felállított rovástáblákat is. Saját aláírásáról – amelyről még az Index.hu is cikkezett – megállapította, hogy valóban nem lehet elolvasni, mert napi több száz levelet kell aláírnia, szignóznia… A rovás aláírás szerinte is alkalmas lehet a személy azonosítására, ha azt következetesen, mindig használja (csak ugye, a jogszabály miatt nem lehet…)
Akkor ki is a hunyó?
Miután világossá vált, hogy sem az okmányirodai ügyintézők, sem pedig a 62/1-49/2014 számú belső körlevél aláírója, Csatári László sem akadályozná az alárovás alkalmazását, bizonyossá vált, hogy a Belügyminiszter alá tartozó államtitkár lehet az, aki – Csatári László számára is – ismeretlen okból akadályozta meg az addig gond nélkül kiadott alárovásos igazolványok további kiadását.
A megoldást politikai színtéren kell keresni, nézzük meg a Belügyminisztérium szervezeti ábráját:
Belügyminisztérium szervezeti felépítésének részlete
Felelősségi hiearchia:
- Orbán Viktor, miniszterelnök
- Dr. Pintér Sándor, belügyminiszter
- Tasnádi László, rendészeti államtitkár (2016. december 10-ig, azóta betöltetlen ez a pozíció)
- Dr. Ignácz István, a nyilvántartások vezetéséért felelős helyettes államtitkár
- Dr. Csatári László, a rovás aláírást megakadályozó belső körlevél (62/1-49/2014 számon) aláírója, az Okmányfelügyeleti Főosztály főosztályezetője
Tasnádi László – rendészeti államtitkár tiltotta be a rovást?
A körülírt államtitkár kizárásos alapon csakis Tasnádi László lehet, aki miatt ma Magyarországon nem lehetséges az alárovásos igazolványok kiadása. Ugyanis 2014. június 15-től lett rendészeti államtitkár, s a nyári szünet végén, 2014. augusztus 28-án íratták alá Csatári Lászlóval a belső körlevelet – amely megakadályozta az alárovás alkalmazását. 2016 december 10-ig töltötte be a pozíciót, azóta betöltetlen. Így most felettesénél, Pintér Sándor belügyminiszternél van a politikai döntés, lehet-e vagy sem rovás használni Magyarországon.
Horváth István videós osszefoglalója a mai napról:
Kapcsolódó cikkek:
