Rovásfelirat Kézdiszentlélekről, ezúttal kőbe vésve. A rovásbetűk alakja egy 1941-es ábécére vezethető vissza.
A kőfaragó Bartalis család – Egy kis családtörténet
A kézdiszentléleki Bartalis család az egyik legismertebb kőfaragó nemzedék egész Felső-Háromszéken. A Bartalisok a kőfaragás mesterségét megőrizték napjainkig, átörökítve azt apáról fiúra. (…)
A Bartalis kőfaragó nemzedék munkái Erdélyen kívül Németországba és Ausztriába is eljutottak. Bartalis Ernő és unokatestvére, Lajos 1990-ben a bécsi Szent István-katedrális restaurálásánál is jelen volt. A brassói Fekete-templom újjáépítéséhez a perkői bányából szállították a követ. A család ma élő aktív tagjai nagyon sok megrendelést kapnak templomok és kastélyok restaurálásához szükséges különféle elemek vagy szobortalapzatok elkészítésére. Egyik legnagyobb munkájuk 2005-ben németországi megrendelés volt: több mint ötszáz éves kastély restaurálásához kőből készített boltíves ajtó- és ablakkereteket, lépcsőket és padlózatot kellett faragniuk. Három évig dolgoztak ezen. A segesvári szász templom kőpárkányait és négyszázötven négyzetméteres padlózatát is a Bartalisok készítették. Jakabos Ödön kézdivásárhelyi kriptája szintén Bartalis-munka. Természetesen, Kézdiszentléleken található a Bartalis kőfaragók legtöbb munkája: ablakkeretek, tornácoszlopok, padok, lépcsők, itatóvályúk, határkövek, híd- és pinceboltozat-elemek sokasága került ki kezük alól.
A falu Kézdivásárhely felőli bejáratánál 1986-ban felállított kőtalapzaton álló, kopjafára emlékeztető, Isten hozott — Kézdiszentlélek szeretettel várja! feliratú alkotás is a Bartalis-műhelyben készült. A műemlék templomban és környékén is több munkájuk látható, ilyen például az egyik temetőkapu, a templomban az ajtót körülvevő boltív, a lépcsők vagy a kőtáblák.
1982-ben állított rovásírásos temetőkapu
Bartalis Béla és fia a rendszerváltás előtt iparengedéllyel űzte a mesterséget, jelenleg pedig családi vállalkozásban termelik ki és dolgozzák fel a perkői követ. A legifjabb Bartalisok, a fiú unokák már a családi udvaron „ellopják” a mesterséget, nagyapjuk és édesapjuk mellett sajátítják el a kőmegmunkálás titkait. Ők viszik majd tovább a Bartalis kőfaragó nemzedék jó hírét a nagyvilágban.
(3szek.ro – eredeti cikk)
A rovásfeliratokról
Az Átrovó Oskolában tették fel a képet (köszönjük!), melyen mai szemmel szokatlan betűformákat láthatunk. Nincs megkülönböztetve az E és É betű, valamint az A és Á fel van cserélve. Ugyanez a jellegzetesség figyelhető meg a Kézdivásárhelyi temetőkapun is (amely egy faragott székelykapu). 1982-ben még a szocializmus dúlt Székelyföldön (is), így önmagában jelentős emlékről beszélhetünk a 80-as évekből.
Itt élned s halnod kell (rovás, kőbe vésve)
A föltámadásig (rovásfelirat)
A hozzáférhető rovás ábécék közül nagy valószínűséggel az Erdély honismertető folyóirat 1941 évfolyam 1. sz. (331) számában közölt rovás ábécé fedi le a fenti feliratok betűit. Lévai Lajos Hun-székely rovásírásról írt cikkéhez rajzolt ábécéje az alább látható – a H, Ö, O, D és I teljesen pontosan követik, az E-re és É-re azonos jelet ad. Láthatjuk, az A-ra nagyfejű grafémát adja, de valójában a két aa=á. De emiatt nem egyértelmű, mit is kell kiolvasni? A vagy Á, illetve mindkettő egyszerre?
Rovás ábécé 1941-ből (Lévai Lajos cikkének illusztrációja)
Az A és Á felcserélésének alapja Németh Gyula 1934-es munkája, ahol az “a, á” mellé a nagyfejű és kisfejű rovásjelet rajzolta, amelynek nyomán Székelyföldön az A és Á rovásjel felcserélésre került – jóllehet mindkettő jel alapja a nagyfejű grafémaalak, hiszen korábban nem volt megkülönböztetve az A és Á hang. (Sólyom Ferenc közlése)
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek: