Az egykor nívós HVG színvonaltalansága egyre szembetűnőbb – még a rovásírásról sincs semmi valós tudásuk, azt hiszik, az is a kormány világképének része.
Mixelt tanok (hvg.hu)
Misztikum övezi a kormányzati spirituális központ létrehozásának szándékát. Az újpogány és ezoterikus tanok sok esetben jól megférnek egymás mellett a magukat kereszténynek mondó kormánypártiak fejében.
Spirituális elvonulási központot építtet a kormány – derül ki egy minapi, a Dunakanyar és a Pilis fejlesztéséről szóló kormányhatározatból. Hogy a 3 milliárdos állami támogatást pontosan mire szánja az Orbán-kabinet, nem tudni. A részletekről a kancellária és a tárcák hallgatnak, a szóba jövő települések polgármestereit pedig semmiről sem tájékoztatták.
Mindenesetre az ősmagyar hitvilág és az ezoterikus tanok követői szemében a Pilis szakrális hely: szerintük itt futnak össze a Föld erővonalai, itt található a Föld szívcsakrája. A térségnek – aligha ezért – már az úgynevezett átkosban is kitüntetett helye volt az államapparátus elvonulása szempontjából. Dobogókőn például a BM üdülője szomszédságában Kádár János pártfőtitkárnak építettek kényelmes vadászházat. Az előbbi egy ideje zárva van, az utóbbi pedig – akárcsak a közelben található szálloda és konferencia-központ, hivatalos nevén Manréza – ma már a jezsuitáké, akik csereingatlanként jutottak hozzá. A Kádár-villában kápolnát is kialakítottak: a vasárnapi miséknek a pártfőtitkár egykori, moziteremként is szolgáló ebédlője ad helyet (erre emlékeztetnek a szomszédos, ma sekrestyeként használt helyiségből áttört vetítőablakok).
Nyilván nem véletlenül esett a kormány választása a Pilisre. Azon a tájon többféle vallás képviselői is otthon vannak. A keleti harcművészetekre is fogékonyak például saolin faluban töltekezhetnek. Az ősmagyar Táltos iskola tanoncai pedig a Dobogókőről induló Turul, Táltos, illetve Nagyboldogasszony körutat járva léphetnek kapcsolatba – hitük szerint – az ősök szellemével. Ez utóbbi nyomvonalát úgy alakították ki, hogy érintse Makovecz Imre egyik korai épületét, a „Földanyába” simuló zsindelyes vendégházat, valamint egy Mária-kegyhelyet is. A neves építész – hagyatékának állami gondozásáról külön kormányhatározat született – a munkáiban maga is gyakran szerepeltette egymás mellett a keresztény és a pogány jelképeket. A magyar katolikus egyház vezetése épp azért nem támogatja például azt az ötletet, hogy megépüljön Makovecz budapesti Apor Vilmos térre tervezett Szentek és kárhozottak elnevezésű katedrálisa, mert teológiailag problémásnak látja, hogy az épületnek a föld alatt megépülne a fordítottja, benne a sátánista jelképet idéző, fejére állított kereszttel. Pedig a Civil Összefogás Fórum (CÖF) 500 ezer forint kezdőtőkével még gyűjtést is indított a templom megépítésére.
Pár éve Pápai Lajos, akkori győri püspök – Veres András elődje – pásztorlevélben figyelmeztette a híveket, hogy tartózkodjanak a jobboldali körökben egyre nagyobb teret hódító ősmagyarkodó, újpogány, illetve a keresztény és a keleti filozófiákból csipegető vallási kezdeményezésektől. Az ideológiai keveredések egyik szembetűnő példája a csíksomlyói búcsú. A budapesti politikusok által is előszeretettel látogatott, eredeti célja szerint katolikus vallási ünnep résztvevői között az utóbbi években egyre nagyobb számban jelennek meg az ősmagyar „vallást” követők. Köztük magukat táltosnak mondók, akik olyan, a kereszténységtől idegen mitologikus elemeket vegyítenek a tanaikba, mint a Nap- vagy az indiai Babba Mária-kultusz. Mindez ráadásul revizionista jellegű megnyilvánulásokkal keveredik: a MÁV által indított zarándokvonatok például afféle Trianon előtti „nosztalgiajáratként” működnek, az állomásokon a románokat provokáló, demonstratív magyarzászló-lengetésekkel.
Hasonló tőről fakad az országot elárasztó turulszobrok és a rovásírásos településtáblák állításának új keletű divatja is. Utóbbi azért is pikáns, mert gyakori hivatkozás, hogy épp azért nincs ennek az írásmódnak több emléke, mert a papok egykor üldözték. Mindenesetre már készül a Szentírás rovásírásos változata, amely az alternatív őstörténet híveinek körében azzal a délibábos fantazmagóriával is összekapcsolódik, hogy Jézus valójában „pártus–magyar” volt.
Nem segítették a tisztánlátást Orbán Viktornak az ópusztaszeri turulemlékmű 2012-es átadásakor elmondott szavai sem. Ezek szerint – jelentsen ez bármit is – minden magyar „a turulba születik” bele. Az egykor a millenniumi műhazafiság lángjában életre kelt magyar főnixmadár köztéri ábrázolásai az utóbbi években annak rendje és módja szerint el is árasztották az országot. A pogány sámándob pedig egyenesen az ország jelképévé vált. Legalábbis a milánói expó idejére. A terv fő támogatója, Szőcs Géza a kulturális államtitkári beiktatása után úgy nyilatkozott, kétségei vannak, hogy a finnugor elmélet kiállja a genetikai összevetés próbáját, ezért a magyarság valódi eredetét felkutató programot hirdetett. S bár tervét nem érte el, az effajta nyilatkozatok is hozzájárulhattak, hogy több új, hivatalos tankönyv szerzője is kételyeket igyekszik ébreszteni a magyarság tudományos tényekkel alátámasztott eredettörténetével kapcsolatban.
Az MTA is kénytelen volt felemelni a szavát, mondván: azok az álláspontok, amelyek például a magyar nyelv finnugor rokonságát megkérdőjelezik, „nem tudományos, hanem dilettáns álláspontok”. Utóbbi nyomai olyan hagyományőrző rendezvényeken is tetten érhetők, mint például a Külügyminisztérium által is támogatott, bugacpusztai Ősök Napja. A Kárpát-medencei magyarság legnagyobb hagyományőrző ünnepe, a Kurultaj szervezői maguk is törekednek arra, hogy a rendezvény tudományos eredmények alapján mutassa be a magyarok sztyeppei lovas múltjuk okán 26 nemzettel összekötő kapcsolatait. A meglehetősen vegyes összetételű társaságban szinte mindig akadnak olyanok, akik például a jurtájuk előtt, sámándobbal táncolva, kézrátétellel gyógyítva, de legalábbis szúrós tekintetű táltosként, nem épp a kereszténység követeiként lépnek fel.
A bizonytalan identitású, pogánysággal kevert, katolikus-protestáns ideológiai mixtúrák iránti fogadókészség ellenére az effajta hitek hivatalos követői nem lehetnek többen néhány ezernél. Legalábbis erre utalnak az egyszázalékos felajánlások 2012 előtti adatai, amikor még egyházi státust élvezett például a Magyar Vallás Közössége, az Ősmagyar Táltos Egyház.
A „spirituális előadók” egy része eleve nem vallási köntösbe bújtatott portékát árul, hanem életvezetési tanácsokat oszt. Például a keleti filozófiához kapcsolódó meditációs technikákat tanít a lelki nyugalom elérése céljából.
A nemes ügyek prófétái és az álpróféták közötti különbségtételt az olyan hírek sem segítik, hogy például – mint megszüntetése előtt a Népszabadság megírta – a Matolcsy György vezette MNB-nél a jegybankelnök barátnője (múlt hét óta már a felesége), a keleti tanokkal és jógaoktatással foglalkozó Vajda Zita megjelenése után ezoterikus megfontolások is alakíthatták a dolgok menetét. Az úgynevezett „tízmilliószoros napokra” időzítettek például több fontos bejelentést, a lap értesülései szerint abból a megfontolásból kiindulva, hogy „a karma törvényei szerint minden, amit ezen a napon tesz valaki, tízmilliószoros erővel száll vissza a tevékenységet végzőre”. Igaz, Matolcsy már kedvese jegybanki alkalmazásba vétele előtt is fogékonynak mutatkozott a zsidó-keresztény kultúrkörtől idegen ideológiára. A keleti rokonságot egy 2012-es lakossági fórumán például azzal bizonygatta, hogy százból harminc esetben ugyanolyan kis piros pontok láthatók a magyar újszülöttek fenekén, mint japán társaik hátsóján.
DOBSZAY JÁNOS
(hvg.hu – eredeti cikk)
Rovás Infó kommentár
A HVG az ezoterikus, spirituális hagyományok mibenlétével egyáltalán nincs tisztában (lásd: indiai Babba Mária kultusz – sic), most csak a rovásos részre szorítkozva fejtenénk ki megjegyzésünket.
“Utóbbi azért is pikáns, mert gyakori hivatkozás, hogy épp azért nincs ennek az írásmódnak több emléke, mert a papok egykor üldözték.” Épp a keresztény papok őrizték meg a rovást, hiszen a ma ismert rovásemlékek zöme a templomokban vagy egyházi vonatkozású emlékekben maradt fenn. Az üldözésről – ha egyáltalán volt – nincs feljegyzés, viszont arról van, hogy a salzburgi püspökség 699-ben már lejegyezte a rovás ábécét, épp az evangelizációt elősegítendő, a térítők a magyarok nyelvét és írását tanulmányozták. Más kérdés, hogy a HVG olyan rovástábla fóbiás pappal készít interjút, mint Fabiny Tamás.
“Mindenesetre már készül a Szentírás rovásírásos változata” – örömmel jelentjük, át is adtuk a Pápának, már több mint öt évvel (!) ezelőtt. Persze ez a rovásos Újszövetség a hivatalos szöveget tartalmazza.
Kár a HVG-nek a rovásírást belerángatni a kormányzat szapulásába, mert sajnos sok mindent nem tettek a rovás érdekében – mai napig nem része a Hungarikumoknak, nincs az Alaptörvényben, de még a Nemzeti Alaptantervben sem, a Belügyminisztérium alá tartozó okmányirodákban pedig árgus szemekkel ellenőrzik a rovással aláírókat, nehogy alárovásos igazolványt kapjanak.
Kapcsolódó cikkek:
- Rovástábla a HVG címlapján
- Rovás a HVG címlapján
- Rovástábla a HVG-ben
- Betűmegvetés – HVG
- Rovásbiblia a Szentatyának – I.
- Rovásbiblia a Szentatyának – II.
- Örömhír – Rovás a Vatikánban
- Hírözön – rovásos Újszövetség
- Az Újszövetség rovással
