A bajnok Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway levélben válaszolt a Rovás Alapítvány megkeresésére.
Párbeszéd és sportszerűség
Mint korábban írtuk, a magyar születésű amerikai üzletemberrel a 888.hu készített átfogó interjút, ahol a nem kissé átpolitizált eszmecserébe – sajnos – olyan kijelentések is belekerültek a rovással kapcsolatban, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Sípos László, a Rovás Alapítvány elnöke ezért levélben kereste meg George F. Hemingway-t. Hamarosan választ is kapott, melyet szintén leközlünk abból a célból, hogy az egymással nem feltétlenül egyetértő emberek közti sportszerű párbeszéd témájában megcsillanjon egy kis reménysugár a mai magyar közélet sötét mocsarában.
Levél George F. Hemingway részére
Tisztelt George F. Hemingway Úr!
Május 22-én jelent meg a 888.hu hírportálon egy átfogó interjú Önnel, melynek több részlete is felkeltette az érdeklődésemet, de levelemben csak egy kérdésre kívánok reagálni. Ez a rovásműveltség témája – az Ön által szintén említett önbecsülés és szégyenérzet tükrében.
Úgy vélem, abban – magyar viszonyok között is – nagyon széles egyetértés van, hogy a nemzetünk egyik legkiemelkedőbb kulturális öröksége, összetartó ereje az anyanyelv, melynek nem csak ősisége, gazdagsága, hanem fejlődése és megmaradása is szinte maga a csoda. Anyanyelvünk elválaszthatatlan része és támasza a magyar írásbeliség, melynek mind a mai napig két élő és immár ezer éve egymásra is hatva fejlődő írásrendszere van: a latin-betűs ortográfia és a rovás íráscsaládok.
A rovás íráscsaládon belül a székely-magyar rovásnak nevezett írásrendszer kizárólag a magyar nyelvhez alkalmazkodva fejlődött ki, felbecsülhetetlen nyelvemlékeink kötődnek hozzá. Használata soha nem szűnt meg teljesen, a rovás élő és funkcionális írás maradt a jelenkorig, ma pedig újra örvendetes reneszánszát éli. Már ezen értékek miatt is a rovás írásműveltség nem csupán széleskörű társadalmi megbecsülést, hanem állami védelmet, támogatást érdemelne, mint nemzeti szimbólum, szellemi erőforrás.
Azonban az elmúlt ezredévben többnyire üldöztetés és megvetés övezte nemzeti írásunkat, de ennek ellenére mindig voltak szép számmal, akik felismerték jelentőségét, kutatták és fejlesztették, használták és továbbadták a rovásműveltséget a következő nemzedékeknek. Minden korban társadalmi státusztól, világnézettől függetlenül voltak tehát, akik a rovás ellenében tevékenykedtek és voltak, akik mentették ezt a kincset. Nincs ez másképp ma sem.
Az Ön által adott interjú témái között olvasott értékes gondolatok mellett – eltekintve a párt- és aktuálpolitikai kérdésektől – számomra több mint ellentmondásos volt a “náci-hungarista-horogkeresztes” szövegkörnyezetbe helyezett rovásírás. Őszintén remélem, hogy mindez csak a részben még most is negatív, feleslegesen átpolitizált közbeszéd közvetett hatása, illetve a témával kapcsolatos információ, ismeret hiánya miatt történhetett meg.
Ezért e levélhez mellékelve küldök Önnek angol nyelven egy tudományos igénnyel és módszertannal készült – Ön számára dedikált – szakkönyvet, mely révén bepillanthat a rovás írásrendszerek történetének és jelenének izgalmas világába. Bízom abban, hogy ezáltal sikerül megnyerni Önt az egyik legnemesebb nemzeti kulturális kincsünk iránt elfogadó és azt megbecsülő sportvezetők, közéleti szereplők táborába.
Üdvözlettel,
Sípos László
Rovás Alapítvány – elnök
2017. május 24.
Válaszlevél
Tisztelt Sípos Úr!
Kedves levelét és a könyvet köszönöm. Az elmúlt évek a rovásírásról mindig csak olyan személyektől hallottam, akik számomra elfogadhatatlan téveszméket terjesztettek. Olyanokat, mint a hungarizmus, nácizmus, fasizmus, és más alantas irányzatokat.
Ez sajnálatos, mert valóban sokakban – többek között bennem is – a rovásírás valahogy összekötődött a hungarizmussal. Az Ön által küldött könyvből látom, hogy ez egyáltalán nem így van.
További sok sikert kívánok munkájukhoz!
Üdvözlettel, George F Hemingway
Budapest, 2017. június 1.
(Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek:
