Lappangó tehetséggel címmel nyílt rajzkiállítás Gyergyószentmiklóson. Pecsétgyűrű is készült rovással.
Ahol a másolat és az eredeti megkülönböztetője a becsületszó
Nincs könnyű dolga manapság a rajztanárnak, hogy kiderítse, melyik diákban van „vitamin”, kit kell ösztönözni, hogy vegye számításba a művészeti pályát. A világháló nagy csábító, hogy másolt művek szülessenek, de ki lehet deríteni, mi az eredeti. Ősrégi módszerhez kell folyamodni e modern világban: a becsületszónak van hatalma.
Lappangó tehetségek címmel a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium diákjainak alkotásaiból nyílt kiállítás. A 205-ös teremben hozzávetőleg negyvenen mutatták meg alkotásaikat, ám közel ennyien vannak még, akik jól rajzolnak, festenek, de mivel munkájukat nem hozták el, ők a még inkább lappangók. Tavaly indult a Lappangó tehetségek elnevezésű sorozat. Balázs József ösztökélte a gimnazistákat, mutassák meg rajzaikat. Kiállítás kerekedett az alkotásokból az élménymegosztás kedvéért, na meg azért is, hogy a rajztanár lássa, kit érdemes biztatni, hogy fejlessze rajztehetségét. Ösztönzők az alkotáshoz Idén már a diákok kezdeményezték a kiállítást, hamar került két vállalkozó is, akik a szervezést, munkák begyűjtését, zsűrizését vállalták, míg tanáruk gyalog megjárta Csíksomlyót.
Verestóy Réka, a szervezők egyike elmondta, ebben a tanévben készültek a rajzok, festmények. Kevesebb munkát kaptunk, mint amennyire számítottunk – vallja be Réka, szerinte ennek oka a túlzott szerénységben keresendő. Szervező és alkotótársa, Ördög Hajnalka a rajzok sokféleségéről szólt, bevallva azt is, hogy neki főként Munkácsy a kedvence, tőle példázódik a precizitás és a realisztikus ábrázolás tekintetében. Ezt a kiállításszervezésbe is, láthatóan, átvitte. Hajnalka még nem biztos abban, hogy érettségi után a művészi pályát választja, de örömmel alkot. Társuk, Balázs Ede is mesélt arról, miként kedvelte meg a rajzolást: egyszerűen megtetszett egy lány, s engedélyt kért tőle, hogy megörökítse. Az már mellékes, mondja, hogy merre fejlődött a kapcsolatuk, viszont úgy megjött a kedve, hogy már csak hat diáktársát kell megrajzolja, hogy a tizedik osztály minden tagjáról legyen egy-egy portré.
Lenne egy művészeti osztályra való
„Nagyon sok tehetséges diák van az iskolában, ők azok, akik a Vaskertesben művészeti osztályba jártak, de itthon maradtak továbbtanulni, talán azért, mert úgy érezték, itt erősebb az elméleti felkészítés. Legalább egy művészeti osztályra való biztosan kikerülne közülük” – fogalmazott a rajztanáruk.
Elmondta, többen közülük a művészeti népiskolában is tanítványai, mások pedig otthon termelnek elismerésre méltó műveket. Az iskolában is több alkalmat kerítettek az alkotásra, az év egy bizonyos szakaszában az elméleti órákat gyakorlattal váltották fel. A tehetséges növendékek közül többet is említett, akiknek a munkáit szívesen látta volna a kiállításon.
Ez a divat
Többnyire ceruzával készülnek manapság a rajzok – bizonyítja a kiállítás –, gyakori a halálfej-ábrázolás, az animék és az absztrakt alkotások is közkedveltek, akárcsak a mandalák.
Kaptak azon az ötleten a diákok, hogy készítsenek maguknak védjegyet vagy logót, melyben rovásírásos betűkből alkották meg a saját „pecsétgyűrűjüket.” „Az otthon készítetteken érződik az internet hatása. Sokszor nagy kérdés számomra, hogy melyik a másolat, melyiknek csak az ötlete kölcsönvett, illetve melyik teljesen eredeti szülemény. Ilyenkor megkérdezem, és a diáknak a becsületszava számít. Nem hazudnak, kisebb osztályokban, ha füllentene is valaki, a többiek beárulják” – fogalmaz a képzőművész-tanár.
Elmondta azt is, hogy vannak tanártársak, akik úgy gondolják, megengedhetetlen a másolás, neki viszont más a véleménye: a gyerek azt a világot festi meg, amelyikben él. Ő gyerekkorában az erdőt járta, azt festette, gyermekének korosztálya a tévében látott rajzfilmekből, a jelenlegi diákok a virtuális világból ihletődnek. „Engedjük, hogy fejezzék ki önmagukat abban a világban, amelyikben élnek!” – javasolta Balázs József, és nem csak a rajztanártársainak.
Balázs Katalin
(szekelyhon.ro – eredeti cikk)
Kérés az Olvasókhoz:
Várjuk a fényképes, rajzos beszámolókat a névjelek használatáról, legyen az akár pecsétgyűrű, tetoválás vagy éppen digitális művészeti alkotás.
Kapcsolódó cikkek: